Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-652

278 652. országos ülés 1916 Elnök : (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Tisza István ministerelnök: Én nem tudom, hogy minden jelenség, a mely a franczia és az angol parlamentben felmerül,követendő példa-e. (Zaj a baloldalon.) Héderváry Lehel : Darabontok sehol sem voltak ! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Tisza István ministerelnök : Én ugy vettem észre, hogy a franczia parlamentben előforduló e jelenségeket a mi közvéleményünk, fájdalom, talán nem is egészen helyesen, a csüggedés, a kimerülés, a fáradtság jeleinek vette. A franczia nemzet egységes nagy nemzet; az is jobban tenné, ha ily-jelenségektől tartózkodnék. De a világért sem koczkáztat annyit, mintha e jelszavakkal és jelenségekkel a magyar nemzet parlamentjében folytatunk könynyelmü játékot, (ügy van! Ugy van ! jobbjelől.) Ép ezért lehetőleg rövidre szabom a t. képviselő ur beszédének e legnagyobb részére adandó válaszomat. Mindenekelőtt arra kérem a t. házat, hogy a vezérlet kérdésében bekövetkezett utolsó intézkedésekben ne lásson semmi egyebet, mint annak a célnak elérésére irányuló helyes törekvést, hogy az a front, ahol ma már egységes operácziók folynak, ahol csapatoknak északról délre és délről északra küldése feltétlenül szükséges, hogy egy- • öntetüen és gyorsan történjék, ha mindig a kellő pillanatban akarunk kellő erővel megjelenni ; az a front tényleg annak tekintessék, ami, egy egységes frontnak, mely ennélfogva egységes vezérlet alá helyezendő. (Felkiáltások balfelől: Miért nem csinálták korábban ?) És ne tulajdonítsanak a bekövetkezett intézkedésnek más jelentőséget, mint azt, hogy ez egységes frontnak egységes vezetésére az a hadvezér jelöltetett ki, kinek nevéhez, egyéniségéhez e háború legfényesebb hadi tényei fűződnek. (Általános élénk helyeslés.) Higyjék meg nekem a t. képviselő urak, hogy sem a monarchia ügyének nem tesznek jó szolgálatot, sem nem igazságosak akkor, ha ezt az intézkedést olyan színezettel igyekeznek feltüntetni, mely kisebbítésével járna a mi hadvezetőségünknek. T. ház ! Ilyen hosszú háborúban bizonyára követtetnek el hibák. Nem hiszem, hogy legyen egyetlen oly hadvezetőség e háborúban, mely azt mondhatná, hogy hibát nem követett el. De méltóztassék megengedni, vannak e háborúnak olyan lapjai is, melyek fényes tanúbizonyságot tettek a mi hadvezetőségünknek hadvezéri képességeiről. És ha semmit nem akarok levonni abból a minden dicséretnél nagyobb, meghatott elismerésből, mely kell, hogy utolérhetetlen csapataink iránt nyilvánuljon : méltóztassék megengedni, egészen feleslegesen kisebbitj ük önmagunkat, ha e dicséretnél megállunk és oly tulszigoru birálatot gyakorlunk felső hadvezetőségünkkel szemben, melyet az, ha a lefolyt harczok fényes lapjait is megnézzük, egyáltalában meg nem érdemel. (Élénk helyeslés jobbról.) És ha a t. képviselő ur beszélt azokról a nagy áldozatokról, melyekkel a háború járt a magyar igusztus 23-án, szerdán. nemzetre nézve, ha felemlegeti a pazarul kiontott magyar vért: ismét figyelmeztetnem kell arra, hogy ne gondolja, hogy e véráldozat csak a mienk magyaroké, hogy ebben — nem is beszélve arról, hogy testvériesen osztoztak benne a magyar állam összes polgárai — ki ne vették volna részüket a monarchia másik államának polgárai is. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A t. képviselő ur azt mondja, hogy magyar legénységgel vannak telve Prága kaszárnyái és azt mondja, hogy a cseh ezredek pedig — ha nem is nevezte meg, bizonyára azokra gondol — nem a harcztéren vannak, hanem itthon békés foglalkozást űznek. (Ugy van ! a szélsőbaloldal.on.) Bocsánat, ez nincs igy. A t. képviselő ur itt kettős tévedés áldozata. Bizonyos okokból, melyeket közelebbről magyarázni nem kívánok, czélszerünek mutatkozott megcserélni a póttesteket és magyar póttesteket tenni garnizon ba Csehországba és cseh póttesteket elhelyezni Magyarországon. (Nagy zaj a szélsőbaloldal.on.) Elnök: Csendet kérek. Gr. Tisza István ministerelnök: Nem tudom, a képviselő urak miért adják a csodálkozót? Ezt mindenki tudja, nagyon jól tudja a képviselő ur is ég ezzel egyáltalán semmiféle titkot el nem árulok. De igenis utalnom kell rá, hogy ugy a magyarok, akik Csehországban, mint a csehek, akik Magyarországon vannak, póttestei az ellenség előtt verekedő sorezredeknek. Ezekből a menetzászlóaljak mennek fel az illető csapatokhoz a harcztérre, a Magyarországon lévő csehek ép ugy, mint a Csehországban lévő magyarok. Hg. Windisch-Graetz Lajos: Nem áll egészen ugy! Gr. Tisza István ministerelnök: Egészen igy áll. Bocsánat, ezt egy kicsit jobban tudom, mint a képviselő ur. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) A vitéz kapitány ur nagyon sokat tudhat. . . (Hosszantartó nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. (Nagy zaj.) Szmrecsányi György : A cseh ezredekről tessék beszélni! (Felkiáltások a jobboldalon: Vöröskereszt ! Nagy zaj. Halljuk! Halljuk ! Felkiáltások jobbfelől: Milyen nagy szál legény és a Vöröskeresztnél van !) Szmrecsányi György: A feloszlatott cseh ezredekről tessék beszélni! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek a ház mindkét oldalán ! A ministerelnök urat illeti a szó, méltóztassék őt meghallgatni! (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Tisza István ministerelnök: Kérem, én megvallom töredelmesen. . . (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki itt a kapitány ? Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Én igazán nem tudom, hogy mit vétettem, de ha bármit vétettem volna, hajlandó vagyok jóvá tenni. Én ezzel a t. képviselő urnak sem képviselői minőségét . . . (Zajos ellenmondások és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ohó !) Hát kérem, hogy én mit akartam, bocsánatot kérek, én tudom. Én a képviselő urnak sem képviselői minőségét, sem képviselői jogait