Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-652
652. országos ülés 1916 augusztus 23-án, szerdán. 217 latok által is, végre ezen idea ereje olyan hatalmassá váljék, hogy a világot a további véres úttól visszatartsa és végre egy igazságos és reális békére vezesse. Nem kívánunk mi mint önálló nagyhatalmi faktor fellépni: de vájjon a kormánynak ninosen-e módjában, hogy ebben az irányban az előkészitő lépéseket megtegye és ez által ne csak Magyarországot, de az egész harczoló és küzdő világot a béke útjára terelje ? Ez áldás lesz a nemzetre és az egész emberiségre nézve és a t. kormány és Magyarország is az emberiség történetébe nevét a hálásan emiitett tényezők közé iktatja. Ezért hozzuk mi fel a béke kérdését többszörösen ; nem akarjuk a kormányt a győzelem előkészületeinek fegyverétől visszatartani; a kormánynak kötelessége is, hogy a győzelem érdekében mindent megtegyen, de figyelmeztetni kivánjuk, hogy a béke előkészítésére a kellő idők és alkalmak előkészítése szintén a kormányzat feladatai közé tartozik. Ezek előrebocsátásával vagyok bátor interpellácziómat a következőkben előterjeszteni (olvassa) : »Interpelláczió a ministerelnök úrhoz. 1. Szándékozik-e a ministerelnök ur kellő erővel fellépni, hogy a hadvezetés körül tapasztalható visszásságok, különösen a jogos magyar nemzeti kívánalmak elleni sérelmek mielőbb orvosoltassanak? 2. A jövőt illetőleg szándékozik-e a ministerelnök ur odahatni, hogy a magyar nemzet által hozott súlyos áldozatok ellenében a magyar államiság létfeltételei megvalósittassanak? 3. Végül elérkezettnek látja-e az időt arra, hogy a tisztes béke létesítésére az előkészitő lépések mcgtétessenek?« (Hosszantartó éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur válaszolni kivan. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! A t. képviselő ur interpelláczióját indokoló beszéde végén a béke kérdését is érintette s az én korábbi nyilatkozatomnak azt a magyarázatot adta, mint hogyha én azt, hogy mindaddig, míg ellenségeink létünkre törnek, nem békéről kell beszélnünk, hanem győzelemről, mint hogyha ezt én csak a kormányra vonatkoztattam volna. T. ház, ez tévedés ; én ezt egyaránt vallom pártkülönbség nélkül mindnyájunkra nézve, s ebben a kérdésben teljesen magamává teszem gróf Andrássy Gyula t. képviselő urnak a ház Julius 5-iki ülésében a következőképen formulázott felfogását. Gróf Andrássy Gyula képviselő ur ezt mondta (olvassa) : »Békét hangoztatni és követelni olyan perczben, amidőn azt megkötni nem lehet, szolgálat az ellenségnek « (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) és hozzátette (olvassa) : »azonban azt hiszem, senki sincsen, aki ne érezné, hogy bűn az emberiség, bűn a haza, bűn minden nemzet ellen egy másodperczet is veszíteni, ha tisztességes, létérdekeinket megvédő békét kötni lehet.« (Felkiáltások a baloldalon : Ez az I) Én aláírom ennek a tételnek mind a két részét és nagyon kérem a t. képviselő urakat, gondolják meg, hogy békét hangoztatni, mielőtt azfc megkötni lehetne, szolgálat az ellenségnek és ne tegyenek — a legjobb szándékok által vezettetve — semmi olyat, ami, bizonyára akaratuk ellenére, de viz ellenségeink malmára, amit ők a mi érdekeink ellen fognak felhasználhatni. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) És ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy Magyarország volt az az állam, amelyet legkevésbbé érintettek mindazok a nag}^ kontroverziák, amelyek a világháborút felidézték, akkor én ámulva kérdem, hogy a t. képviselő ur álmok álmodója-e? Hiszen ennek a világháborúnak két nagy oka volt; az egyik az angol nemzet kommercziális irigysége a német kereskedelmi fejlődéssel szemben •— fájdalom, ez nem mi ellenünk irányul. De ennek a háborúnak másik nagy indító oka az orosz világuralmi törekvés a Balkánon (Ugy van í a jobboldalon.) és azok a nemzeti szenvedélyek, melyek ennek a világuralmi törekvésnek szolgálatában állva, egyenesen Magyarország testének széttépésére törtek. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Ránk nézve önvédelmi harcz ez a háború. Hiszen nekünk nem voltak senki ellen semmiféle ellenséges szándékaink ; ez a létért folytatott önvédelmi harcz a szó igaz értelmében és ha a t. képviselő urakat is — amint nem is lehet máskép — olyan erősen magával ragadja a magyar állam területi integritása fentartásának gondolata, hát ne felejtsék el, hogy ezen integritás ellen irányuló gonosz merénylet megállításaról van szó és hogy senki a világon a magyar nemzet ellen, sem senki a világon a monarchia egyetlenegy tényezője ellen azt a vádat nem emelheti, hogy provokálta volna, vagy feltétlen szükség nélkül ragadtatta volna magát erre a háborúra. (Élénk helyeslés. Ugy van ! Igaz ! a jobboldalon.) A t. képviselő ur egész sorozatát tárgyalja olyan kérdéseknek, melyekre nézve, annál a tényékbe való helyesebb betekintésnél fogva, melyet állásomnak köszönhetek, ismételve kérve kértem a ház minden t. tagját, hogy tárgyalásuktól tartózkodjunk. Tartózkodjunk két okból. Az egyik az, hogy ma még nem láthatják a t. képviselő urak való színében a helyzetet ; ma még csak egyes tünetekből, kellő perspektíva nélkül, a tények kellő ismerete nélkül beszélnek és a másik az, hogy olyan téren mozognak, ahol ezeknek a kérdéseknek bolygatása és kavarása szétválasztó indulatokat ébreszthet fel, növelhet nagyra — olyanokat, melyekhez jobb volna kíméletes, óvatos kézzel nyúlni béke idején is, de melyeket háborús időben, a létért folyó küzdelem alatt megbolygatni, higyjék meg nekem, a nemzet legszentebb érdekeinek koczkára tétele. (Zaj, mozgás és ellenmondás a baloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbról.) Zlinszky István : Az angol és a franczia parlamentben tárgyalják! (Zaj.)