Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-652

272 6SB. országos ülés 1916 val; nemcsak a technikának rohamosan haladó tudományát iparkodtak mindjobban és jobban kiaknázni, nemcsak a harczi módnak változatosságait és meglepetéseit mutatja ez a háború, de ledöntött régi elméleteket, megmutatta,, hogy nincs többé született stratéga, a kit odaállit az előítélet, odaállít a születés (ügy van! Ugy van! Taps a bal- és szélsőbaloldalon.), odaállit a békeidőben előre kijelölt poziczió a hadseregek élére, (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) Ez nincs többé, uraim, hanem láthatjuk azt, hogy a legkiválóbb uralkodók az első perezben elejtik azt az embert, akinek tehetségeiben csalódtak, látjuk ellenségeinknél is, hogy az uralkodóházhoz közel álló egyének egy perez alatt eltávolíttatnak a hadi szintérről, ha hibát követnek el, (ügy van! ügy van! a baloldalon.) mert nem néznek semmi mást, mint a sikert, amely megkívánja, hogy a tehetséges egyének állíttassanak a vezető pozicziókba. (TJgy van! a baloldalon.) Két nagy hadi cselekmény volt, amelyből nálunk nem vonták le a szükséges következtetéseket. Az egyik az a szerencsétlenség, amely a szerb hareztéren seregeknek, csapatoknak pusztulását idézte elő. (ügy van ! a baloldalon.) A t. ministerelnök ur annak idején azt mondotta, hogy azért történt ez, mert emberfeletti munkának teljesítését kívánták tőlük. Lehet, hogy ez is egyik közvetlen ok volt, de az is igaz, hogy az ok az volt, hogy a vezetésben és a vezényletben olyan tévedések és olyan visszásságok fordultak elő, amelyeket az ország érdekében az első perezben meg kellett volna torolni, s a melyekből a következtetéseket le kellett volna azonnal vonni, (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A másik hadi tény volt az a szép ábrándkép, amely egy nemes példa utánzatából indult ki, abból t. i., hogy a nyugati hareztéren egy trónörökös vezetése alatt fényes fegyvertényekre vállalkozott egy haderő, amihez az a remény fűződött, hogy a nyugati hareztéren közelebb viszi a győzelem elérését a megvalósuláshoz. Nálunk is megszállta a győzelem szelleme a t. hadvezetőségünket és amikor dübörgött a föld a lábak alatt, hogy az ellenfél a keleti hareztéren ujabban összegyűjtött erőit — másfél millió harezost — ellenünk viszi, (Igaz ! ügy van ! balfelől.) akkor mi egy ábrándnak adtuk át magunkat, Lombardia virágos mezőin véltünk már kalandozni és szövetségesünk figyelmeztetése ellenére, elvontuk a nehéz és könnyű tüzérséget és a gyalogságot a keleti harcztérről, ahol aztán óriási veszteséggel kellett ezt az ábrándot megfizetnünk ! (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldahn.) A hadsereg megállta a helyét, Tirol bérezem dicsőségesen hatolt át a mi haderőnk, ez azonban nem tette a hibát meg nem történtté. A másik fronton nagyszámú harezos az ellenség martalékává dobatott akkor, amikor elemi előrelátás és a hadvezetés gondossága ezt meg tudta volna akadályozni. (Igaz ! ügy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) nguszius 23-án, szerdán. Ezek azok a tények, amelyek következménye Hindenburg kineveztetése volt és a melyek következményeit a magyar parlamentnek is le kellene vonnia, nem azért, hogy ellenségeinknek szolgáltassunk igazat, hanem azért, hogy erőt öntsünk a harezoló hadseregbe, amely lássa, hogy erős kézzel büntettetnek a tévedések, (Helyeslés balfelől.) hogy mi is rátérünk arra a helyes útra, amelyre mások is rátértek, és eldobjuk mi is az alkalmatlan elemet és helyette kiváló egyéneket választunk. Hiszen nem állítjuk, hogy nincsenek tehetségeink, csak a maguk helyén nincsenek. Nem lehet immár bezárkózni egy avult czentralisztikus korszak keretébe és számításba nem venni azt, ami abba bele nem vág. T. képviselőház, a politikai hatóságnak nem szokás beleszólást engedni a hadviselés fényeibe, de ez nem jelenti azt, hogy a politikai kormányzatnak nem szabad figyelembe vennie, hogy vájjon a hadvezetés élére állított egyének képesek-e azt a helyet betölteni és hogy nem szabad beleszólania abba, ha egy katona-klikk magához ragadja a hatalmat! (Igaz ! ügy van ! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Beck Lajos :. Ezt meg kellett mondani ! Holló Lajos : Mi bízunk a jövőben, de bizalmunk alapjait le kell fektetnünk. Nemcsak abban kell bíznunk, hogy frontjainkon megálljuk helyünket, hanem abban is, hogy a szerencsétlen tapasztalatokat, amelyeket a vezetés terén észlelhettünk, meg fogjuk szüntethetni és egy modern, csak a harczi czélokért élő katonai vezetés rendelkezésére lesznek állítva a harczi eszközök. (Helyeslés balfelől.) Ez a törekvés az, t. képviselőház, amit a ministerelnök úrban nem látok. Mert hiszen neki volna kötelessége nem megnyugodni az eseményekben ; neki van egy módja : odadobni ezt az állást (Derültség balfelől.) és így saját állásának koczkáztatásával a reparácziót a nemzet javára keresztülvinni. A másik katonai tény, amelyet a magyar képviselőházban szóvá kell tennünk, az a helyzet, amely a magyarságnak a hareztereken osztályrészül jut. E kérdéssel egyébként Lovászy Márton t. képviselőtársam fog bővebben foglalkozni, de lehetetlen, hogy e tekintetben ne tegyem meg én is a magam észrevételeit. Hiszen a magyarságtól magunk is kívánjuk, hogy összes erejét kifejtse, de lehetetlen, emberfeletti feladatokra a magyar nemzetet sem szabad odaállítani. Hol volt az megírva, hogy nekünk kötelességünk nemcsak az elfoglalt területeken be nem sorozható katonák helyett magyar véreket állítani, hol volt az megírva, hogy megbízhatatlanoknak bizonyult elemek helyett meg kell töltenünk a prágai kaszárnyákat is magyar véreinkkel! (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hol volt az megírva, hogy mig azt olvassuk, hogy más országokban a 45 évet betöltött harezosok a harczi tüz lelkesedésével térhetnek vissza a családi tűzhelyükhöz, addig magyar véreinknek még BO éven tál is a hareztéren kell nehéz munkát végezniök. (Igás! Ugy van!