Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-652

652. országos ülés 1916 augusztus 23-án, szerdán. %C>§ Azt hiszem, hogy elsőrangú kérdés ugyan a bortermelés és a szőlőművelés is, de még elsőbbrangú kérdés a kenyér kérdése. A mostani rossz termés is részben arra vezethető vissza, hogy a munkaerőt a mezőgazdaságtól el kellett vonnunk, s annál súlyosabb beszámítás alá esik, hogy egy zászlóaljparancsnok a megtörtént méltányos felmentéseket egyszerűen nem veszi tudomásul. Ezt az állításomat igazolva fogja látni a t. honvédelmi minister ur, ha meggyőződést fog szerezni arról, hogy a honvédkerületi parancsnokságnál is elkeseredést okozott az, hogy az illető ezredhez átküldött felmentéseket nem foganatosították. Midőn a honvédelmi minister ur ugy rendelkezett, hogy az ezredek kiegészítését czélzó áthelyezések történjenek meg, akkor ez, azt hiszem, nem azt jelentette, hogy ha az a 44.-ik gyalogezredben vagy a 19. avagy a 17-ik honvédgyalogezredbeli katona áthelyeztetik a 38.-, a 102.- vagy a 95. ezredhez, akkor az az ezredparancsnokság önállólag dirigáljon és se a kormány, se a honvédkerület intézkedéseit figyelembe ne vegye. Mert ha ilyen esetek történnek, akkor jogosan kérdezhetjük, hogy van-e célja mezőgazdasági szempontból annak a felmentési irodának, mert ha nincs, akkor legjobb volna azt becsukni. Azonban igenis szükség van erre az intézkedésre, mert az elhanyagolt földek megművelése kettőzött munkaerőt igényel. Ne gondolja a t. ház, hogy az idei várakozáson alul maradt silány termés kizárólag az isteni gondviselés büntetése, mert az a kellő megművelés hiányának is az eredménye. Most mi történik? A termés gyengesége következtében valamivel magasabbra makszimálják az árakat, és azt a mezőgazdát átkozzák, aki azt a terményt termeli és közkézre bocsátja. Azt mondják, hogy legjobb a gazdának a sora, mert hiszen 40 K egy mm. búza, 34 K egy mm. rozs, 40 K egy mm. zab, 33 K egy mm. árpa. Azt mondják, hogyha valaha, akkor ma van szerencséje a gazdának, pedig, sajnos, nem így van. Azt hiszem, hogy a t. földmivelésügyi minister ur is azért nem tette közzé az évi átlagtermésről szóló statisztikát, mert a termés eredménye nagyon szomorú képet nyújt. Ott tartunk ma már, hogy kevés gazda kivételével minden gazda, akinek termése felől kérdezősködünk, azt feleli, hogy magyar holdanként 3 mm., kat. holdanként pedig 4—4 és fél mm. Alaptalanul okolják tehát a mezőgazdát az árdrágításért. Meg kell itt jegyeznem, hogy míg 7 mm. átlagos termésünk mellett 10 forintjába volt a holdankónti 70 forintos haszna annak a magyar gazdának, addig ma holdja 20 forint mellett is csak 60 forintot hoz. Ezzel szemben, amint arra Eitner Zsigmond t. képviselőtársam is rámutatott, mindenféle iparczikket, amelyre a mezőgazdaságban szükség van, nem kétszeres, háromszoros, hanem ötszázszoros árakon kell beszerezni. (Mozgás balfelöl.) Például régente egy kötőfék 30 krajczárba került, ma pedig 6 koronába kerül, itt tehát ezerszeres az árkülönbség. Nem akarok ezen a téren tovább menni, hanem kijelentem, hogy interpelláeziómat arra alapítom, hogy a mostani körülmények között nem szabad kivételt képeznie a Budapesten székelő cs. és kir. 38. gyalogezrednek és nem szabad azt mondania, hogy a minister vagy a honvédkerületi parancsnokság által már kimondott felmentést nem foganatosítja, sőt kiköti, hogy az illetőt nem viszik haza és nem szabadságolják. Hiszen megjelent a kormánynak 8700. számú rendelete, amely szerint maguk a parancsnokok tartoznának 30—35 napi szabadságot adni az otthoni szorosabb gazdasági dolgok elvégzésére. Miért nem történik ez meg ? Akárhányszor fordultunk a t. minister úrhoz kérdéssel, azt mondta: »Ismered a rendeletet, ird meg az illetőnek, hogy jelentkezzék a parancsnokságánál.* Csakhogy parancsnok ott nincs; van Budapesten, de Rákosszentmihályon, ahova azokat az öreg népfelkelőket kihelyezték, őrmesternél, magasabb rangú katona nem létezik. És ha jelentkezett az a népfölkelő azzal, hogy kihallgatásra akar menni, elpirongatták és megfenyegették, hogy kikötik vagy becsukják. Ezt személyesen tapasztaltam, midőn kinn voltam és közöltem az őrmesterrel, hogy ebből és ebből kifolyólag jöttem ki. Erre ő azt felelte, hogy sajnálatára, semmit sem tehet, mert ott sem a főhadnagy, sem a százados nincs jelen. De akkor igenis ott állt az a századparancsnok, az a főhadnagy, midőn egy másik főhadnagy szőlőjébe ki kellett küldeni azokat a népfölkelőket, akik önálló mezőgazdák, ahelyett hogy szabadságukat foganatosították volna. Ezeknél fogva újból kérem a t. házat, valamint a t. honvédelmi minister urat, hogy méltóztassék több érvényt szerezni annak a törvénynek, mert mi sem a közös hadsereg ezredparancsnokainak, sem a közös hadügyministernek nem adtuk meg a 18—50 éves népfölkelésre kötelezettek szolgáltatását, hanem megadtuk igenis a honvédelmi minister urnak, akihez, ha bizonyos szorgos kérdések vagy hibák merülnek fel, mindenkor kérdéssel fordulhatunk. Én tehát újból kérdem a t. minister urat, hogy szerezzen érvényt annak a törvénynek, szerezzen érvényt a felmentési kérvényeknek és szerezzen egyúttal érvényt a magyar honvédelmi ministeriumnak. Mert ez nemcsak azokat az önálló népfelkelőket érinti, akiknek jogai sértve voltak, de a magyar államiságot, amikor a közöshadseregbeli parancsnok azt mondja, hogy amit a magyar honvédelmi minister és a magyar honvédkerületi parancsnokságok elvégeznek, azt nem akczeptálják, hanem csak azt, ami a közös hadügyministertől jön, vagy a cs. és kir. katonai parancsnokságoktól, vagy röviden szólva az A rmeekommandotól. Én mint magyar képviselő ezt helytelenítem és kérem a t. honvédelmi minister urat