Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-652
2G8 652. országos ülés 1916 augusztus 23-án, szerdán. csak egy példát mondok. Legkisebb czikk a szekérkenőcs. Előbb 14 korona volt métermázsája, most 120. Mondok egy nagyobbat: egy Stock-eke tavaszszal volt 24.000 korona, ma 58.000. Ilyen árak mellett a búza árának 5 koronával való emelése nem segit a magyar gazdán semmit. A káposzta-repcze is zár alatt van. Annak ára 60 korona, a repczeolajé a mai rendelet szerint 220 korona. A vadrepcze makszimális ára a régebbi rendelet szerint 29 korona, az olajé 210, az olajpogácsáé 30 korona. Aki valamikor gazdasággal foglalkozott és abba a nem jó helyzetbe jutott, hogy ilyen pogácsára volt szüksége, tudja, mit jelent ez. Eladja repczéjét 29 koronáért, abból kipréselik az olajat, melyet eladnak 210 koronáért és a gazdának vissza kell vennie azt akisajtolt repcze-törkölyt 30 koronáért. Több ilyen czikk van, melyet a gazdától elvesznek ugy hogy az abból eredő esőléket drágábban vásárolja vissza, mint amennyit ő maga kapott. Van még sokkal kirívóbb példa is. A köles nem volt eddig makszimálva. A háború előtti ára volt 12 korona, akkor a vetőmaghiány folytán felemelkedett 90, később 120 koronára, aztán arra az ijedtségre, hogy makszimálni fogják, visszaszállt 90-re. Nálunk köleshántással Szombathelyen foglalkozik valami haditermény-malom, mely tulajdonképen a Hitelbanké. A köles makszimált ára most 40 korona, tehát egy vagon ára 4000 korona. A Haditerménynek kell jutalékot is adni, az 150 korona, a hántolási költség 8 komna: ez összesen 4950 korona. Egy vaggon kölesből kap a malom 65 métermázsa köleskását, 32 kiló korpát, 3°/o porzást, vagyis 100 métermázsa kölesből előállít 65 métermázsa köleskását, melynekára 190 koronában, van makszimálva, a korpa pedig 40 koronában. Összesen kap tehát a malom ezért 13.630 koronát. A 4000 korona ára kölesen tehát keres körülbelül 8000 koronát. (Mozgás.) Mikor a nép olcsó ellátásáról van szó, ilyen dolgokat megengedni nem lehet. A kormánynak közbe kell lépnie, hogy ilyesmi meg ne történjék. (Ugy van ! balfelöl.) Ennek a következése az, hogy mindenki, aki gazdasággal foglalkozik, iparkodik birtokát eladni. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Ellenben, akik hadiszállítással foglalkoznak, azok veszik a birtokokat. Magában a Dunántúl 7 millió korona ára birtok cserélt gazdát és kik vették? Sertéshizlalók, bizományosok, malomtulajdonosok. Hogy a magyar nemzet, mely eddig a legsikeresebb harezokat vívta e háborúban, kiszolgáltattassék liferánsoknak, uzsorásoknak, ezt a magyar kormánynak nem szabad tűrnie ! Ezért a kormányhoz a következő iuterpellácziót intézem : Van-e tudomása a kormánynak, hogy a Haditermény r.-t. üzleteivel nem az altruizmus elvét szolgálja, hanem épen ellenkezőleg, a szegény néposztály élelmezését drágítja és nehezíti meg és ha ezen tényekről van a kormánynak tudomása, szándékozik-e intézkedni, hogy ezen visszás állapotok továbbra ne történjenek meg, hogy a nép könnyebben és olcsóbban juthasson kenyérhez? Kérdezem továbbá a kormányt, hogy a folyó évi gazdasági termények ármegállapításánál miért nem volt figyelemmel a munkabérek magas árára, valamint a gazdasági szükségletek, iparczikkek és gépek makszimális árát miért nem állapította meg vele egyetemben? (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláczió a ministerclnök utján kiadatik a kormánynak. Következik Nóvák János képviselő ur interpelláczióia a katonai felmentések visszatartása tárgyában. Nóvák János: T. ház ! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel nem kívánok hosszasan beszélni, de lehetetlen a mai nehéz időkben a mezőgazdaságot fel nem karolni, amikor tudvalevő, hogy Magyarország mezőgazdasági állam és a mezőgazdaság érdeke nemcsak a mi államunk, hanem a velünk szoros szövetségben levő államnak is elsőrangú érdeke. Ugy a honvédelmi, mint a közös hadügyministeriumban a honvédkerületi és a cs. és kir. parancsnokságok intézik az u. n. mezőgazdasági fölmentéseket. De sajnos, vannak ezredesek, csapatparancsnokok, kik e fölmentéseket semmibe sem veszik, hanem egyszerűen átsurrannak rajtuk azon nevezetes mondással: ha a honvédelmi minister vagy a kerületi parancsnokság fel is mentette, ők nem mentik fel. Vagyis amit a honvédelmi minister vagy a honvédkerületi parancsnokság elhatározott, azt a császári és királyi katonai parancsnokság, pb itt Budapesten a 38. ezrednél, egyszerűen nem foganatosítja. Hát én azt hiszem, hogy a honvédelmi mimsterium lett megbízva a 18—50 év közti népfölkelőkre nézve a jogos fölmentések elbírálásával. Ha tehát a népfölkelésről szóló törvény eszerint alkottatott meg, akkor igazán aggodalommal kell ma kérdeznünk, hogy hogy van az, hogy épen a Budapesten székelő zászlóalj parancsnokság azt a felmentést, amely akár a honvédelmi minister ur, akár a honvédkerületi parancsnokság által hozzá utasittatik, semmire sem méltatja és a fölmentéseket nem foganatosítja. Sőt ugyanannál a zászlóalj parancsnokságnál történnek súlyos visszaélések is. Hogy csak egyet hozzak fel, az egyik ott szolgálatot teljesítő főhadnagy urnak szőlőjébe vitték ki munkásokként azokat a népfölkelőket, akik odahaza önálló mezőgazdák és akiknek fölmentési javaslata már ott hevert elintézve a zászlóaljparancsnok asztalán az irodában. Helyes dolog-e az, hogy az a zászlóaljparancsnok a honvédelmi minister, valamint a honvédkorületi parancsnokság által felmentett mezőgazdákat visszatartja és az ott szolgáló főhadnagy szőlejébe engedi gazdasági munkára?
