Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-652

266 652. országos ülés 1916 augusztus 23-án, szerdán. akkor lehetetlen, hogy ne legyen teljes joga a kormánynak azon közczélokat is meghatározni, — akár a háború által előidézett károk, akár rokkantak költségeinek fedezése, vagy más ilyesmi legyen az — amelyek itt figyelembe jönnek. Ugy látszik, t. ház, hogy 9-ikén tett közbe­szólásom, hogy »nem altruista alapon áll«, kissé fájt a Haditermény Részvény társaságnak, mert egy lap első évfolyamának, gondolom, 7. száma egy czikket közölt »Sándor János ós Eitner Zsigmond a képviselőházban* czimmel. Itt el­mondja, hogy a belügyminister válasza tömö­ren, a legteljesebb tárgyilagossággal ismertette azon okokat, melyek a kormány állásfoglalását az érintett kérdésben irányították; Eitner kép­viselő ur azonban, ugy látszik, kissé elragadtatta magát — úgymond — s arra hivatkozott, hogy bizonyítani fogja azt, hogy a Haditermény Készvény társaság nem altruisztikus intézmény. Sándor János belügyminister ur egy előkelő gesztussal intézte el ezt az ügyet. Hát én ezt az előkelő gesztust nem vettem észre; lehet, hogy a tisztelt újságíró ur észre­vette. Azt mondja azután czikke végén: szívesen várja annak bizonyítását, hogy a Haditermény az 5°/o-ot meghaladó jövedelmét nem fordítja közczélokra. Hiszen nem is fordíthatták, ugy­mond; ámbár szerintem adhattak volna már ezen óriási jöredelmekből közczélokra, de erről nincs tudomásunk. 0 tehát előbb kiabált, mint­sem valaki vádat emelt volna. Azt azonban ma is állítom, hogy ez az egész intézmény ópenség­gel nem altruisztikus, sőt ellenkezőleg a leg­egoistább alapon áll. Hogy egy konkrét adatot hozzak fel, Zala vármegye f. évi márczius havában — erről talán a belügyminister urnak is lesz tudomása — kérvényezte 9 vaggon kenyérliszt felmentését s hogy ebből Sümeg nagyközség részére 2 vaggon foglaltassák le. A további 7 vaggon elintézéséről nem tudok semmit. A nagyközség kérte, hogy a sümegi gőzmalom ottlevő 12 vaggon gaboná­jából mentsenek fel Sümeg részére két vaggont, azt őrlessék meg és adják át Sümegnek akkor, midőn már az egész város ellátatlanul semmiféle liszt fölött nem rendelkezett. Magam jártam el a belügyministeriumban s ott Kiszelj 7 tanácsos ur meg is ígérte a ki­utalást. Meg is történt az intézkedés a Hadi­terménynél, hogy Zalának, illetve Sümegnek ez a két vaggon kiutaltassák. Mikor Sümegen a liszt makszimális ára megállapittatott, az ottani gőz­malommal az a megállapodás történt, hogy ő a Haditerménynek a 2 korona 50 fillér províziót megfizeti, nem akarván a Haditerményt oly üzletnél, amelybe ő soha egy fillért bele nem fektetett, — ennél a két vaggonnál — 500 korona províziótól megfosztani. Ezt megfizeti, azonkívül fizet minden mm. után 1 koronát hadiczélokra s akkor adja a főzőlisztet 58 fillérért, nullás lisztet, ami ugyan nem kellett, 80 fillérért és 45 fillérért a városi szegények részére kenyér­lisztet. A Haditermény Részvénytársaság azon­ban ugy intézkedett, hogy a szigetvári és a csáktornyai gőzmalmokból a következő árakon szállította a lisztet (olvassa:) Búzalisztet 82, főzőlisztet 56, búza kenyérlisztet 45 K-ért. Mint méltóztatik látni, a liszt már ott 3—4 K-val drágább volt. Akkor még 116 K szállítási dijat kellett fizetni, 40 K-át, hogy a vasútról beszállítsák, a városnak helyiséget kel­lett bérelni, el kellett mérni a lisztet és akkor az az eredmény jött ki, hogy a lakosság élel­mezése a 6 fillér polgári hasznon felül 11 fillér­rel került drágábba. Ugyanakkor a Haditer­mény Részvénytársaság ugyanezekbe a vaggo­nokba berakott 155 mázsa lisztet a sümegi gőzmalomból, Csáktornyán j>edig berakott 135 métermázsát. Balatonfüredre küldték, ahol pedig ugyancsak van egy malom, valami Vörös-féle malom, ahol ugyanakkor 5 vaggon liszt volt. (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan!) Ezek az árak a malomnál a következők voltak: 72 K 50 f, 51 K 41 f, 41 K 47 f., 40 K 88 fillér. Vagyis megfeleltek teljesen a makszimált árnak. Mire az illetők megkapták, hozzá még bizonyos províziókat számítva, ezeknek is annyiba került, mint nálunk a helyben vett gabona. Azt kell hinni, hogy a H. T. vagy pedig sétáltatja a vaggonokat, szállíttatja egyik helyről a másikra a lisztet, hogy a vaggonok kopjanak, az állam­vasutaknak ne legyen vaggonja, de neki meg­legyen a 2 K 50 fillérje. Huszár Károly (sárvári): Provízióra megy az egész ! Eitner Zsigmond: A Haditermény megala­kítása én szerintem teljesen felesleges volt. Egy állami központra kellett volna a dolgot bizni, ahol csak az Ausztriába és Németországba szállí­tani köteles gabonamennyiség felett rendelkezett" volna az állam. Ami pedig a városi és falusi lakos­ság ellátását illeti, én ugy tudom, hogy volt Ma­gyarországon egy gabonakereskedői szervezet, amely jól vagy rosszul, de ellátta a gabonakeres­kedelmet. Tudom, hogy meg volt elégedve, ha 20—30 K-át keresett egy vaggon gabonánál. Már most a Haditerménynek 2 K 50 fillér a províziója, amiből 1 K-át megtart magának, 1 K 50 fillért pedig lead a bizományosnak, aki azután albizo­mányosi költség stb. czimén számolja el ezt az összeget. A »Központ« czimü lap szerint —• ezt a lapot valószínűleg a különféle központok alapították a maguk védelmére — az 1915. évi termés Magyar­országon a következőleg oszlott meg: Volt 41 millió métermázsa búza, 11 millió métermázsa rozs, 11 millió métermázsa zab, 12 millió méter­mázsa árpa és 45 millió métermázsa kukoricza. Ez összesen 121 millió métermázsa. Felteszem, hogy ennek a fele felhasználtatott a gazdaságok­ban vetőmagnak, cselédkonvencziókaak, élelem­nek, szóval házi szükségletre. A Haditermény utján tehát 60 millió métermázsa jött forgalomba,

Next

/
Thumbnails
Contents