Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-647

H'L országos ülés 1916 Feleslegesnek tartom hozzátenni, ámbár az utolsó háborús évek tapasztalata után nem egészen felesleges, hogy azt is követelni kell, hogy az állampolgárok által hozott pénzbeli áldozatok a lehető legczélszerübben és legtakarékosabban használtassanak fel. (Helyeslés bcdfelől.) Az ellenzék tehát hozzájárul, hogy az állam jövedelmi forrásai szaporittassanak, de mondom : azon szempontok érvényesítését is követeli, hogy necsak több adó legyen, hanem több igazságosság is legyen és hogy az állam bevételei czélszerüen használtassanak fel. Ha most nézzük, hogy a három javaslat a követelményeknek mennyiben felel meg, elsősorban is meg kell állapítani, hogy, amint a t. előadó ur már megemlítette, bizonyos belső összefüggés tényleg van a három javaslat közt, s összekapcsolásuk, együttes tárgyalásuk ezért történik. Csak mellékesen akarom a ház tárgyalásai szempontjából hangoztatni, hogy ez azonban természetesen csak kivételes eset, melyből azt a következtetést levonni nem lehet, hogy ennek más esetben is feltétlenül meg kell vagy szabad történnie. Kivételről van szó, melyhez hozzájárulunk, mert- tényleg bizonyos belső összefüggés van a javaslatok közt. Miben áll ez az összefüggés ? Két javaslatról van szó, melylyel adórendszerünk egészen uj útra, irányra tér; a személyi adók irányára. Ezért tartoznak össze a jövedelmi és a vagyoni adó. Személyi adó mind a kettő, mert az állam ezek kivetését nem eszközölheti másként, mint hogy az illető személyekhez, az adózókhoz, adóalanyokhoz fordul. Máskülönben az egész elválasztása a személyi és a tárgyi adónak fiktiv, erőltetett, mert a két elemnek, a két feltételnek együtt kell. lenni. A személy nem adózik, ha nincs mögötte tárgy; és a tárgy nem adózik, ha nincs személy, amely az állammal kapcsolatban áll. így tartozik ez a kettő össze, s ezért alkalmazkodom a nomenklatúrához. A vagyoni adó tekintetében nem tudják némelyek megérteni, hogy miért volna ez személyi adó, mikor itt vagyonnak, tehát tárgynak megadóztatásáról van szó. Ezeknek szolgálok azon felvilágositással, hogy azért személyi adó, mert kivetése megköveteli a személy kikutatását, kifürkészését s a személy részéről való felvilágosítások adását. És itt nem árt mindjárt érinteni azt is, hogy a személyi és a tárgyi adók között igen fontos különbség mutatkozik annyiban, hogy a tárgyi adóknál az érintkezés az állampolgár és a fiskus, illetve az adóigazgatási közegek között nem oly sürü, nem oly gyakori, mint a személyi adóknál. A tárgyi adók kivetését, miután ez a kataszter alapján történik, elképzelhetjük anélkül is, hogy az állam igazgatásával és közegeivel érintkezésben kelljen lépnie az adózónak, ami persze a személyi adóknál nem vihető keresztül. Ez a két adó tehát igy függ egymással össze. augusztus 9-én, szerdán. 19 A harmadik csak annyiban, amennyiben — mint a t. előadó ur helyesen utalt rá — ez volt az a része a mi kereseti adórendszerünknek, amelyet j övedelmi adószerűvé akartak kifejleszteni, kidolgozni. Ugyanis itt is vallomást kivannak. Tehát nem a szó szoros értelmében tárgyi adó, bár a törvény megengedi, hogy az adó bizonyos tárgyi ismérvek, bizonyos minimumok alapján állapittassék meg, ami fájdalom, meg is történt, ugy hogy joggal lehet azt mondani, hogy itt az adóalanyok igen erős összekoczczanásba kerültek az adómorállal. De viszont oly kulcs mellett, amely 10%-ig megy s amelyhez csatlakozik még a jövedelmi pótadó, az adómorált nehéz is követelni. Mert ezen morál megvalósításának egyik előfeltétele, hogy az állam legyen abban a helyzetben, hogy enyhébb kulcsot alkalmazzon. Itt tehát egy fontos lépés történt. A jövedelmi adó eddig tulajdonképen csak évről-évre volt megszavazva és csak bizonyos czimen, t. i. hadisegély czimén. Most ebben lényeges változás áll be. A t. pénzügyminister ur azon propozicziót teszi a törvényjavaslatban, hogy a jövedelmi adó — ugy ahogy — 10.000 koronáig állittassék be végleg adórendszerünkbe, további czél meghatározása nélkül. Csak a jelentésben, illetve az indokolásban mondja meg, hogy a jövedelemnek egyik részét — ugyanannyi, amennvit eddig is ily czélra fordított, t. i. 25,000.000 — tovább is hadsegélyozésre kívánja fordítani. Ez az első lépés tehát, amelylyel adórendszerünk áttért a személyi adók rendszerére. Ez mintegy az első kísérlet. Mellesleg megjegyzem, hogy sikerült lépés volt, mert tudjuk, hogy az eredmény sokkal kedvezőbb volt, mint az előzetes számitások. Most a jövedelemadóhoz csatlakozik egy egészen uj adó, a vagyonadó. Ami a III. osztályú kereseti adót illeti, miután ezt jövedelemadószerüleg akarták kiképszni, nagyon szükséges volt, hogy ezt a kvázi jövedelemadót átalakítsák ugy, — mert hiszen nem lehet két jövedelmi adót létesíteni — hog}^ a magas kulcs alkalmazása nélkül megtörténjék az, amit megmerevítésnek nevezünk, hogy tehát ez az adó, illetve adótartozás további változás alá ne essék. Ami a személyi adók rendszerére való áttérést illeti, kétségtelen, hogy ez jogosult, hogy ez mintegy a jövő fejlődés követelménye és hogy a személyi adók rendszerével igen fontos előnyök függnek össze. Ezek közé tartozik elsősorban a nagy feljődésképesség. A hozadéki adók, amelyeknél különben is a szükséges intézmények előkészítése, kataszter felvétele stb. hosszú időt vesz igénybe, nagy költséggel jár és mire elkészül, addigra az eleje már elavult, ezek ebből a szempontból nem igen mozgékonyak és nem igen ruganyosak. Ezzel szemben a személyi adók igen nagy ruganj'ossággal, igen nagy fejlődési képességgel bírnak, az adójövedelem természetszerűleg fejlődik és emelkedik. Igen nagy előnye ennek a rendszernek az is, hogy ez a fejlődés és emelkedés az adókulcs emelése nél-