Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-647

fii7. országos ülés 1916 augusztus O-én, szerdán. )1 Vagyis az 1898-iki kivetést vettem. Ha nem ezt tettem volna, hanem az 1913. évi kivetést vettem volna, akkor egész pontosan majdnem hajszálnyira a kvóta szerint kijött volna ez a 27 millió, amit eredményezett. Ennélfogva a gyermek egészségesebb volt, mintsem gondoltuk, amihez szabadjon egy megjegyzést tennem. Az én nézetem mindig az volt, — ezt a házban többször kifejtettem — hogy a mi adórendszerünknek nemcsak ez a háromemeletes hozadéki adórendszer a baja, hanem az is, hogy 1850-ben egy idegen hatalom hozta be azt hozzánk, ezáltal érzelmi összhang sohasem tudott kifejlődni az adózó és az állam között. Ez megszűnt ezzel a háborúval. A hadiadó kivetése, az adófelszólamlási bizottságok igen buzgó és hazafias működése mutatja azt, hogy ennél az adónál mindenki hazafias kötelességgel igyekezett odahatni, hogy az adó valódi alapja kipuhatoltassék. Ez az, ami szerintem minket igen megtévesztett és amit igen örvendetes tévedésnek és a jövőre nézve igen nagy biztosítéknak tartok. Az az adókivetés azonban egy más furcsaságot is eredményezett. T. i. a végeredmény az lett, hogy a magyar államban találtatott kereken 14.000 olyan polgár, aki vagy vallott, vagy pedig akiről bebizonyíttatott, hogy 20.000 koronánál nagyobb a jövedelme. Ez a 14.000 polgár összesen 827,716.000 korona bruttó jövedelem után adóztatott meg, amelyből leütve a terheket, 636 millió tiszta jövedelem maradt. Ebből esett a földbirtokra 227 millió korona, az iparra és kereskedelemre pedig 240 millió korona. Lehetetlenség, hogy ez a valódi helyzetnek megfeleljen, (ügy van ! jobbfelől.) Elismerem, hogy egy évi adókivetés után nem szabad általános következtetést vonni. Elismerem, hogy különösen a földbirtok termése épen abban az évben, amely alapul vétetett, t. i. 1914-ben igen rossz volt. Ennek daczára valamit hozzá kell tennem : azt az igazságtalanságot, hogy a városi kereső és ipari lakosságot a jövedelemadó jobban adóztatja meg, mint a földbirtokot, minden külföldi jövedelemadónál megtaláljuk. Epugy, amint a régi francia elv szerint minden régi adó jó adó, épugy minden uj adó rossz adó, de a jövedelemadó legkésőbb képes igazságos adóvá válni, még pedig azért, mert a jövedelemadó lassanként halad a könyveket vezető, pénzgazdaságra berendezett városokban lévő polgártól a naturál gazdaság felé. Az én nézetem tehát az, hogy ez a haladás lassan menni fog. Bizonyítékom igen egyszerű : Ausztria. Ausztriában az 1898. évi kivetés alkalmával az egész jövedelemnek összesen 8%-a jutott a földbirtokra és 92%-ot fizettek a városi és a kereső polgárok. Megvagyok róla győződve, hogy az adórendszer tökéletesbedése és a polgároknak az adóvallomáshoz, de egyúttal a könyvvezetéshez való szoktatása által lassanként ez az igazság helyre fog állni. Ami azt illeti, hogy mennyit fog hozni a jövedelmi adó, arra nézve azt felelem, hogy a mostani hozott 27 millió koronát; ha ehhez hozzáadom KBPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXI. KÖTET. az osztrák jövedelmi adó 1912. évi kivetéséből a 20.000—10.000-ig lefelé menő jövedelmeket, ha ehhez hozzáadom a közben eltelt négy esztendő eredményét és azt is, hogy a most már e megadóztatás alá kerülő adóalanyok jobban ki lesznek munkálva, akkor azt hiszem, hogy 35 millió korona körül (ennél több) fog lenni a jövedelmi adó. Ez ugyanaz a szám, amelyre a pénzügyminister ur jutott. A vagyonadó tekintetében nem egyeznek a számaink. A pénzügyminister ur 25 millió koronára irányozza elő, amint ez a jövedelemadóról szóló törvényjavaslat indokolásában benne van. Én más számhoz jutok, még pedig a következő okoskodás alapján. Elismerem, hogy számitásom teljesen elméleti; ez egy konjunkturális statisztika eredménye, amely természetesen tévedhet, különösen az adó végrehajtásának mikéntje szempontjából. Ha tehát mához egy évre más számot fogok mondani, ne méltóztassanak azt mondani, hogy nem kellő^komolysággal igyekeztem a dolog végére járni. Én alapul veszem Magyarország nemzeti vagyonát, amely Eellner Erigyes egyetemi tanárnak a Magyar Tudományos Akadémiában bemutatott számításai szerint — amelyet nemcsak mi, hanem európai tudósok elsőrendű műnek tartanak — 49 milliárd 915 millió korona, mondjuk kereken 50 milliárd. Lehet, hogy ez a megállapítás az egyik helyen téved, de akkor ez megtérül az összehasonlítás másik oldalán, ugy hogy ezt, mint konjunkturális statisztikát tökéletesnek tekinthetem. Megjegyzem még azt is, hogy a pénz ilyen nagy összegnél nem elég értékmérő, amint hogy a higany is bizonyos fokon megmerevedik. 50 milliárdnál nem lehet koronával mérni, ez valami oly emberfölötti szám, amelyet azonban mégis el kell képzelnünk, hogy valami konklúzióra juthassunk. Ebből az 50 milliárdból leütöm az államnak és a községeknek tulajdonát, ami kitesz 7 milliárdot és 760 milliót. Polónyi Géza: És a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok vagyona ? Hegedüs Lóránt előadó : Azok mind benne vannak, miután azok a részvények mindenesetre benn vannak valaki vagyonában. Megjegyzem, hogy a Fellner-féle statisztika nem embereket, hanem vagyonértékeket becsül; ő megbecsülte a bányákat, gyárakat, stb., igy tehát ez a kifogás ellene nem érvényesülhet. Ha leütöm még a bútorokat, műkincseket, azonkivül a házihasználat eszközeit, akkor marad 40 milliárd 915 millió, vagyis kereken 41 milliárd. Most jönnek az egyenlet ismeretlenéi. Az első az, hogy mennyit fognak be nem vallani, vagy. amint Helffaricn mondja, mennyi a kimunkálási coefflciens. Helfferich a nemzeti német vagyonról szóló könyvében azt mondja, hogy Németországban a kitűnő közigazgatás mellett a német vagyonadó kimunkálási coefflciense 20%. Én bátor voltam 30 % kimunkálási coefflcienst engedélyezni, melyet a hiányos becslések növelnek, amely kitesz 12