Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-647
16 U1. országos ülés 1Ö1Ú a pénzügyi körökre, is. (Igaz ! Ugy van !) A háború alatt a kodiíikáczió nem lehetséges, de kívánnunk kell — a pénzügyi bizottság jelentésében meg is mondja — hogy ez a kodiíikáczió mielőbb bekövetkezzék. Ha az alapelvekben megegyezünk, a következő kérdésekre kell válaszolnunk : Először a jövedelmi adót illetőleg. A jövedelmi adónak 10.000 koronáig való kiterjesztése szerintem lehetséges és igazságos is. A. mi nézetét illeti azoknak, akik azt mondják, hogy mennyivel igazságosabb volna mindjárt esetleg magasabb kulcsot megállapítani —• hiszen a különbség nem nagy, Ausztriában 6'7%-ig megy az adó. — és esetleg mindjárt keresztülvinni a családtagok kedvezményezését, nem hiszem, hogy az adónak ezen töredékes formájában ma ez keresztülvihető volna. Okvetlenül ez a czél és mihelyt a létminimum levitetik — mondjuk — 2000 koronáig vagy esetleg lejebb, mihelyt a progresszió feljebb vitetik, mindezeket az adótechnikai könnyítéseket, a családtagok számbavételét, esetleges betegségeknek tekintetbevételét, esetleg a katonai rokkantaknak kedvezményes elbánását mind keresztül lehet vinni. De mindaddig, míg egy torzóról van szó, a melyről mindenki tudja, hogy ezt kodiíikáczió utján keresztül lehet vinni, nem hiszem, hogy a közigazgatás ma finomságok keresztülvitelére alkalmas legyen nálunk, mert bátor voltam említeni, hogy nézetem szerint minden adó egy önálló lény, meg kell várni, mig lassan felnő, míg lassan megöregszik, de egyszerre nem lehet tőle mindent követelni. Ez az, amit a jövedelemadóra nézve bátor voltam elmondani. A másik kérdés : a vagyonadó. A vagyonadó kérdésében a pénzügyminister ur enyhe adókulcscsal, 012%-kal kezdi, 60 koronával 50.000 korona vagyonnál és ez emelkedik azután 0'5%-ig. Laehne Hugó: Nagyon nagy így is. Hegedüs Lóránt előadó: A 05%, amint Laehne t. barátom mondja, nagyon nagy, de a külföldnél áltlag nem nagyobb. Ismétlem, a magam részéről azt hiszem, hogy ez is fejlődésképes kulcs, azonban kétségkívül hibának tartottam volna, ha jelenleg már magasabb adókulcscsal állt volna elő a pénzügyi kormány, már csak azért is. mert annak kimunkálása nehéz. Rögtön rá fogok arra térni, vájjon mit várhatunk ezen az adóalapon a pénzügyi kimunkálástól. Itt két nagy, inkább részletnehézség volt. Az egyik a műtárgyak megadóztatása. Tisztelettel jelentem, hogy a pénzügyi bizottság ezen mozgalom alapján ugy a műtárgyakat, mint a könyveket kivette a vagyonadó alól, ennélfogva ezek adómentesek maradnak. (Helyeslés.) A másik, amely ma is izgatja a közvéleményt, különösen a. mezőgazdasági köröknek az a felfogása, hogy a pénzügyminister ur a forgalmi értéknek az adóalapba való bevonás által a mezőgazdasági ingatlant esetleg jobban, vagy károsabban adóztatná meg, mint egyéb ingatlanokat. Itt csak meg akarom állapítani a következőket. A pénzügyminister urnak az volt a nézete és augusztus 9-én, szerdán. a kormánynak — ugy tudom — az volt az eredeti álláspontja is, hogy teljesen ki akarja azt zárni, hogy a földbirtok aránylag jobban adóztassék meg, mint bármiféle más ingatlan vagy vagyon-, alap. A kormánynak az volt a szándéka, hogy a végrehajtási utasításban olyan magyarázatát adja a forgalmi értéknek, amely legalább az én meggyőződésem szerint megnyugvást keltett volna. (Halljuk/ Halljuk/) Azonban én is arra a meggyőződésre jutottam és talán szabad épen nekem mondanom azt, hogy részemről szintén helyesnek tartanám, ha a kormány ezen eredeti intenczióit kidomborítaná akként, liogy magában a törvényben állapítaná meg az értékek kikutatását. (Helyeslés.) Hogy itt a forgalmi érték a használati értékkel milyen kapcsolatba hozható, az, azt hiszem, részletkérdés. A pénzügyi bizottság azonban egy harmadik állásponton áll és kérem, hogy továbbra is tartsuk fenn ezt az álláspontot : ha a használati értéket veszszük is zsinórmértékül, nem szabad olyan használati értéket venni, amety a lusta vagy a külterjes gazdaságot prémiumban részesiti azokkal szemben, akik jobban művelik meg gazdaságukat. Tehát mindenütt a használati értéket lehetetlenség elfogadni, mert ha van valami, amiben a magyar pártok egyetértenek, az az, hogy a háború után a többtermelésre kell áttérni, tehát a kevesebb termelést rxrémiumban részesíteni nem szabad. Azt hiszem, hogy ezen a módon a pénzügyminister ur és a ministerelnök ur által adott felvilágosítások alapján — ismétlem — a kormán}^ eredeti intenczióinak megfelelőleg sikerülni fog a gazdaközönséget teljesen megnyugtató megoldást létrehozni. Ezzel körülbelül sorra vettem mindazokat a nagy kérdéseket, amelyeknek kifejtésére vállalkoztam. Csupán egy maradt hátra, maga a pénzügyi kérdés, t. i. az, hogy ezek az adójavaslatok mennyit fognak hozni és voltaképen érdemes-e velük foglalkozni. Még néhány perczig eltart, mig ezt kifejtem, (Halljuk / Halljuk !) A jövedelemadó tekintetében Vázsonyi Vilmos igen t. képviselőtársam már volt szives utalni arra, hogy ugy a pénzügyi kormány, mint csekélységem tévedtünk ; igen egészséges módon tévedtünk, amennyiben az adó 27 milliót hozott, holott 12, illetőleg 15 millióra számitottunk. A kérdés már most az, hogy mennyit fog hozni a jövedelemadó mostani kiterjesztett állapotában. (Halljuk ! Halljuk !) Erre majdnem egészen pontosan meg lehet felelni, miután tévedésünk forrása közös volt, még pedig a következő : A magam részéről abból indultam ki annak idején, amikor számitottam, hogy veszem az 1898-ban. életbelépett osztrák jövedelemadónak az eredményét, ebből leütöm a 20.000 koronán aluli jövedelmeket, az igy maradt összegre rá vetítem a kvótát és akkor megkapom azt, amit Magyarországon a jövedelemadó fog hozni. De abból az elméleti elvemből kiindulva, hogy minden adó egy gyermek, melynek nőnie kell, nem az osztrák legutóbbi kivetést, hanem az osztrák jövedelemadónak első kivetését,
