Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-650

650. országos ülés 1916 augusztus 12-én, szombaton. 165 ségeknek elég kevés jutott a termőföldből. Most annak a nadrágszijföldeknek, amely forgalom tárgyát képezi, annyira felcsigázták az árát, hogy nem holdszám, hanem négyszögölenkint adjákveszik. Verpelét, Feldebrő községben egy katasztrális holdért adnak 3400—4000 K-t is. Ha az ingóságnál is a háborús értéket veszszük, ha a kisgazdának 4000 K-ért vásárolt rossz fogatát ennyire becsüljük, — azt a fogatot, amelyet annak a helyébe vett, amit tőle 600 K-ért rekviráltak s amely 600 K sok utánjárás daczára még ma sincs kifizetve — akkor bizony olyan rétegek is bele fognak kerülni ebbe a vagyonadóba, melyeket a pénzügyminister tudom, hogy még ma bevonni nem szándékozott. Azokat a széles néprétegeket, melyek ma oly óriási áldozatot hoznak a hazának, ily súlyos időkben uj adókkal megterhelni nem szabad. Fejlődésüket, nyugalmukat megzavarni nem szabad. A pénzügyi bizottság jelentése azt mondja, hogy indítványok tétettek, hogy szélesebb néprétegekre is terjesztessék ki ez adó. Nem tudom, ez indítványok mely irányból jöttek, de bizonyára nem olyanoktól, akik ismerik a falusi népet, hanem oly irányból, ahol a háború alatt mindig fogdmeget kiabálnak, bűnbakot keresnek és a védtelen magyar népre mutatnak rá, mely a termelésnél küzd a peronoszporával, szenved a jégesőtől és mindenféle elemi csapástól, mely elvégzi az aratást, cséplést, takarítást és mégis azok, akik a kávéházakban ásítanak, e szegény, becsületes, tiszteletet érdemlő magyar népben keresik a bűnbakot. Vissza kell utasítanunk azt a vádat, azt a közhitet, amelyet itt hívatlanok terjesztenek és mely komolyabb, értelmesebb körökben is tért hódit, mintha a falusi paraszt zsírjában fulladna meg, nem tudom mily jó módban élne és takarékba hordaná a sok pénzt. A nagyvárosi közönség, mely érthetetlen módon oly gyűlölettel van eltelve a falusi nép iránt, csak lesi, lesz-e, aki neki arat és betakarít. És annak a hadbavonult kisgazdának a hetven éves öregapja és kis gyermeke is inaszakadtáig kinn dolgozik és biztosítja a kenyeret a városnak és a hadseregnek. Ezért több megbecsülést érdemel ez a falusi néj>! Ezekkel az uj adónemekkel megint szaporodtak adónemeink. T. ház! Az adókivetési és beszedési rendszerünk már eddig is annyira komplikált, hogy igazán ember legyen a talpán, aki benne eligazodik. Minden adókönyvnek ugy kellene megszerkesztve lennie, mint Bródy Ernő t. képviselőtársam a törvényektől kívánta, hogy a törvényeknek olyan népiesen kellene megfogalmazva lenniök, hogy maga a nép is megértse. De még inkább ugy kellene megszerkesztve lenniök az adókönyveknek, hogy azokból minden egyes adózó megtudhassa, mire és mennyit fizet. (Ügy van! balfdől.) Mai adófizetési és adóbeszedési rendszerünk különösen a kisebb tételeknél olyan, hogy ember legyen a talpán, aki megérti. Annak a kisbirtokosnak az adókönyvéből igazán nagy művészet megbírálni, hogy helyesen van-e kiróva az adó vagy sem. Tapasztalásból tudok esetet, hogy az egyik gazdára megharagudott a jegyző és bosszúból 20 koronával többet rótt ki rá annál, amit tíz év óta fizetett, bár egy fillérrel sem gyarapodott a vagyona. Midőn a pénzügyigazgatósághoz fordult, amely az ilyen esetek ellenőrzésére volna hivatva, ott az adókönyv megtekintése után még csak fogalmuk sem volt a tisztviselőknek arról, hogy az előbbi vagy az utóbbi adó van-e jól kivetve. Kérjük a t. j>énzügyminister urat, hogy a végrehajtási utasításban azokat az adóiveket, amelyekre az uj adó le fog rovatni, ugy méltóztassék megszerkesztetni, hogy a laikus is megbírálhassa, mennyit és mire fizetett. Ez rendkívül sok visszaélésnek állná az útját és igen sok elkeseredésnek vetne véget. Hiszen még az intelligens embernél is legfontosabb az, hogy tudja, mennyit és mire fizetett. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Arra várhatunk! Olyan nincs!) Nem lehet czólunk, hogy a t. pénzügyminister ur részére rámutassunk arra, hogyan kellene e súlyos időkben fedezni azokat a nagy költségeket, amelyeket a háború előidézett. Hiszen a t. jiénzügyminister ur elég zseniális ahhoz, hogy azokat nálunk sokkal jobban ismerje. De volnának források, amelyeket az állam részére meg kellene nyitni s amelyek megnyitása által azok a bizonyos széles néprétegek és általában az adózók megkíméltetnének az adóteher nyomasztó súlyától. Rámutathatok itt egy példára, t. ház, a tüz- és elemi kárbiztositásnak az állam kezelésébe vételére. (Helyeslés balfelöl.) Sok millió jövedelemre tenne itt szert az állam, mert jól tudjuk, hogy 67 biztosítótársaságunk közül csak 26 hazai, 41 jjedig külföldi. Rendkívül sok milliót szednek ezek az országban díjbevétel czimén, de ezek a kiemelt milliók a vállalt garancziák nem szabályszerű teljesítéséből, a rizikónak nem szabályszerű viseléséből és a hiányos kártalanításból is származnak és ott is milliókkal károsodik az állam, hogy az elhamvadt nemzeti vagyont nem kártalanítják. A dijakat pedig azok a külföldi biztosítók mind kiviszik. Ilyen és hasonló intézkedéseket kérünk a t. pénzügyminister úrtól: nagyon jól ismeri ő ezeket az uj forrásokat, amelyek megnyitandók volnának, csak akarat és bátorság kell, hogy hozzá merjen nyúlni. Mint a kisüstökhöz, ugy kell merni hozzányúlni ehhez is. (Helyeslés és derültség bal/elöl.) Nem kell tekintettel lenni semmire ós ha az jogos volt az állam éidekóben, akkor ez is jogos (Ugy van! Derültség balfelől.) és jogos lenne számtalan hasonló intézkedés. Valamint a szeszre ki lehetett mondani, hogy hektoliterenként ennyi fogyasztási adó terheli, ugy más egyéb ipari telepekre is ki lehet mondani, hogy a terhelt czikk arányában mennyi-