Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-650

158 650, országos ülés 1916 augusztus 12-én, szombaton. lehet fizetni 1650 frankot és lehet 10.250 frankot is. Látszik ezen örökösödési adó szervezetéből, hogy ez nagyon fejlődésképes, nagyon rugalmas adó, mely a dolgokat a maguk érdeme szerint megfoghatja. Méltóztassanak megengedni, hogy még Csak arra hivatkozzam, hogy ezen örökösödési adó mindazokban az országokban, ahol behozatott, az államkincstárnak nagy jövedlemet hozott. Francziaországban körülbelül 600 millió körül, Olaszországban 51 millió körül, Németországban meghaladja az 50 milliót az e czimen befolyó jövedelem. Ezzel szemben nálunk az a jogi állapot, hogy örökösödési illetéket fizetnek és ez kiterjed ugy a házastársra, mint a lemenőkre. Az a helyes, hogy ez örökösödési adóvá változzék át. Én az igen tisztelt minister urat nem akarom ostromolni uj adótervekkel, de az anakronizmus kedvéért engedjék meg, hogy egy szót szóljak az úgynevezett fényűzési adóról, (Halljuk I Halljuk! a baloldalon.) amelyeknek Magyarországon igen rövid története van. Magyarország törvénytára ismeri a fényűzési adót, az 1875. évi XXVI. törvényczikk behozta a cseléd, kocsi, lótartás, tekeasztal és játékhelyiség megadóztatását. Ezzel a fényűzést kivánta sújtani. Ha nem untatom a t. házat, (Halljuk ! Halljuk ! bálfelől.) a régi viszonyok megvilágítása szempontjából igen érdekes, hogy milyen idők voltak akkor és milyen távol állunk ma ezeknek az időknek a forgalmától és pénzértékétől. Itt van egy statisztika összeállítva arról, hogy abban a négy évben, mig ez a törvény életben volt, milyenek voltak az adóbevételek. Az is érdekes, hogy a bevétel minden évben kevesebb volt. A kirovás akkor forintokban történt. Cselédtartási adó czimén kirovatott 1875-ben 50.549 forint, 1876-ban 35.361 forint; 1877-ben 30.934 forint; 1878-ban 27.902 forint, A kocsi- és lótartási adó még érdekesebb. 1875-ben 18.558 kocsi és 21.306 ló után ki volt róva 318.654 forint adó; 1876-ban a 18.000 kocsi leszállott 10.151-re, a 21.000 ló 10.974 lóra és a 318.000 forint adó 190.000 forint adóra. 1877-ben a 10.000 kocsi leszállott 8000-re, a 10.000 ló 8850-re és az adó 163.545 forintra. 1878-ban volt 6500 kocsi, 6607 ló és az adójövedelem 124.343 forint, tehát degressziv irányt tüntet fel. Végre 1879-ben a 18.000 kocsi leszállott 5224-re, a 21.000 ló 5615 lóra és a 318.000 forint adó 105.661 forintra. Amikor behozták ezt a fényűzési adót, elbocsátották a cselédséget, azután eladták a kocsikat, a lovakat, ugy hogy a kocsigyártási ipar a legnagyobb pangásnak indult és a kocsigyártók testülete vagy egyesülete — miután a lovak nem egyesülhettek erre a czélra — óriási agitácziót fejtett ki, hogy ezt a fén3üzési adót töröljék el, ami meg is történt. Ezt inkább annak a kedvéért hoztam fel, hogy milyen patriarkális viszonyaink voltak egyszer Magyarországon; hogyan lehetett kijátszani az adókat s hogy az adófizetésnek ezen kijátszása az adók teljes megszüntetésére vezetett, mert az 1879-iki törvény ezeket az adókat eltörölte. Visszatérve a vagyonadóra, méltóztassanak megengedni, hogy röviden foglalkozzam azzal a kérdéssel, amely itten nagyon élénk vita tárgyát képezte, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok fizessék-e a vagyonadót vagy nem? Én helyeslem az ellenzéki határozati javaslat által előterjesztett kívánságot és pedig minden animozitás nélkül. Ezt a kérdést egész objektíve és nyugodtan beszélhetjük meg. A részvénytársaságok, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok ellen ezeken a padokon nincs animozitás, hanem van animozitás azoknak egyes kinövéseivel szemben, van animozitás a nagy tőkének azon megjelenési módja és formája ellen, mely önkénytelenül provokálja az embert. Ne méltóztassék azokat a bankóriásokat összehasonlítani a szegény kis részvénytársaságokkal és nyilvános számadásra kötelezett vállalatokkal, amelyek talán nagy nehézségekkel küzdenek, amelyeknek nincsen nagy vagyona, nagy tartaléka. A tulajdonképeni jogos szemrehányás éri a nagy tőkének azon képviselőit, akiknek privilegizálására, külön elbánására semmi ok nincs. Fel lett állítva egy teória, amely azt mondja, hogy jogi személyek nem fizethetnek személyi adókat. Bocsánatot kérek, de ezen teóriát megczáfolja maga ez a törvényjavaslat, amely más jogi személyeket belevesz vagyonadóalanyok közé. Hiszen ugy ezen vagyonadójavaslatnál, valamint a hadinyereségadóról szóló javaslatban is voltak olyan jogi személyek, melyek adó fizetésére kötelezve vannak. En elismerem, hogy vannak német államok, hol a részvénytársaságok nincsenek bevéve, de ezeknek viszonyait ne alkalmazzuk a mi viszonyainkra. Nálunk a helyzet az, hogy azok a tőkeerős nagy részvénytársaságok, amelyekről itt szó van, elbírják azokat a terheket, amelyek ily módon rájuk rovatnak, A kérdésnek az a része, hogy a jogi személy nem lehet vagyonadóalany, szuperálva van azáltal, hogy ez a javaslat maga más jogi személyeket ismer. A részvényesek kettős megadóztatásának kérdése is szuperálva van azzal, hogy a részvényes tulajdonában lévő vagyon adómentes, a kettős megadóztatás tehát el van kerülve. A t. pénzügyminister ur 1914-ik évi beszédében, amikor először tárgyaltuk a hadiadókat, hivatkozott ezeken felül még a részvénytársaságok akkori helyzetére. 1914 novemberében igenrossz volt a helyzet; a háború első időszakában még elvesztették a fejüket azok az üzletek, amelyeknek mérlegei most ugy vakítanak a hivatalos lapban, nem kerültek napfényre, akkor lehetett érv az, hogy a részvénytársaságok olyan labilis helyzetben vannak, amely nem alkalmas ilyen uj adók kivetésére. Azt mondotta a minister ur, hogy a dividenda-politika fog ezzel szenvedni, t. i. sújtjuk a részvényeseket és az egész közgazdaságot azzal, hogy mikor ily válságos viszonyok körött van a magyar közgaz-