Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-650

650. országos ülés 1916 augusztus 12-én, szombaton. 159 daság, ilyen adó behozatalával növeljük a részvénytársaságok terheit. Azóta mi történt? Azóta felállították a Pénzintézeti Központot, amely alkalmas arra, hogy a megrekedt és megszorult intézeteket kisegítse a hínárból, de másodszor azok a nagy tökekonczentrácziók olyan vakító mérleggel árasztják el a közönséget, hogy az ember igazán kell, hogy csodálkozzék, hogy ma, amikor a legtöbb ember csak veszít, csak szenved, ezek a hatalmas részvénytársaságok különböző üzleteik révén olyan nagy nyereségre tettek szert, hogy a minister urnak végre egy rendeletet kellett kibocsátani, hogy nagyobb osztalékot ne fizessenek. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Én azt hiszem, most ez az érv elenyészik. Amikor az a helyzet, hogy a pénzügyminister ur rendeletével és később a hadinyereségadótörvény is megtiltja azt, hogy 6%-nál magasabb osztalékot fizessenek, ezeket a részvénytársaságokat nem vehetjük ki az adó alól azon a czimen, hogy ők gyengék, hogy a háború megviselte őket, hogy nem teljesíthetik teherviselési kötelezettségüket. Ismétlem, ne tessék azt képzelni, hogy itt animozitás van a részvénytársasági forma, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok ellen. Mindannyian tudjuk, hogy a közgazdasági életnek ezekre a tőkeegyesülésekre szüksége van, hogy ezek nélkül a magyar közgazdasági helyzet sokszor válságba is kerülhetne. Ne ugy méltóztassék tehát felfogni a dolgot, hogy maga az alakulat, a forma ellen van kifogás és itt egy hadjárat folyik a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok ellen. Itt arról van szó, hogy ma, amikor mindenki, szegény és gazdag egyaránt igyekszik a maga kötelességét teljesíteni, a maga adóját leróni, ma, amikor ezeknek a részvénytársaságoknak legmagasabb fokon lévő képviselői olyan hatalmas palotákban terjeszkednek itt a szemünk és orrunk előtt, mikor folytonosan beleütközünk azokba a palotákba, az emberi egyenlőség érzetét sérti és bántja az, hogy ezekkel az alakulatokkal külön privilégium alakjában akarnak elbánni. (Ugy van! balfelol.) Az az indok vezet tehát bennünket, hogy senki ebből a nagy versenyből az adófizetés körül — amely a pénzügyminister urnak, azt hiszem, igen jól esik — ki ne maradjon és mindenki legyen a maga helyén. Helytelen volt már a hadinyereségadóról szóló törvényjavaslatnál is, amikor csupán egyszeri adófizetésről volt szó, hogy kivétettek a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és nagy részvénytársaságok. Már akkor voltam bátor kimutatni, hogy az a számítási mód, amelyet ott alkalmaztak, a saját tőke-tartaléktőke csakis a nagy társaságokat érinti, míg a kisebb részvénytársaságokat nem érinti, mert azoknak tartaléktőkéje nem oly számottevő, hogy ezután a perczentuáczióba ilyen módon beleessék. Amikor egyedül a nagy- ' tőkéről van szó, akkor igenis, nem akarjuk, hogy ezek ezt a privilégiumot élvezzék. A hadinyereségadónál hivatkozott az igen t. pénzügyminister ur Ausztriára, még pedig olyan meggyőző módon, hogy engem a végén — amint be is vallottam — meggyőzött. Azt mondta ugyanis, hogy nem hozhatja hátrányosabb helyzetbe a magyar társaságokat, mint amilyenben az osztrák társaságok vannak, Ausztriában pedig a császári páens kivette a hadinyereségadó alól az osztrák részvénytársaságokat. De itt a vagyonadónál nem hivatkozhat Ausztriára, mert ott nincs vagyonadó, igy tehát nem köti meg a minister ur kezét Ausztria. Miután tehát itt Ausztria nem köti meg a kezét, miután a magyar közviszonyok mérlegelése alapján kimutattam, hogy jogi személyek másutt nálunk már be vannak véve a vagyonadó alanyai közé, azt hiszem, semmi ok sincs arra, hogy ne vegyük itt is be a részvénytársaságokat közóhajtásra a vagyonadó alanyai közé. (Élénk helyeslés balfelol.) A vagyonadó kérdésénél szólni akarok az érték kérdéséről is. Itt szintén azt kell mondanom és meg kell védenem a minister urat tulajdonképen, hogy az nem forradalmi ujitás, hogy ő a forgalmi értéket állítja be ide, mert a minister ur törvényjavaslatának 9. és 10. §-a majdnem szószerint megegyezik a szászmeiningeni vagyonadójavaslattal is — gyorsan hozzáteszem: is — a legfrissebbéit vettem, az 1910. márczius 10-ikit; t. i. ezeknél a törvényeknél nagyon kell vigyázni; mert ha az ember a legutolsó dátumokat nem kiséri figyelemmel, nagyon könnyen leczáfolhatják ujabb törvénynyel; olyan széleskörű törvényhozás folyik a német birodalomban, hogy itt minden évben valami kis herczegség ujabb törvényt dob be, ugy hogy ezt lehetőleg figyelemmel kell kisérni. Ismétlem, megvédem a t. minister urat az eredetiség vádja ellen, mert igenis, ez az intézkedés szószerint megtalálható a szász-meiningeni vagyonadóról szóló törvényjavaslat 7. §-ában. A szász-meiningeni Vermögenssteuergesetz 1910. márczius hó 6-ikáról a következőket mondja: »Wertbestimmung. Artikel 7. Bei Berechnung und Schätzung des steuerbaren Vermögens wird der Bestand und gemeine Wert seiner einzelnen Teile zur Zeit der Veranlagung zugrunde gelegt, soweit nicht im nachstehenden etwas anderes bestimmt ist.« Ennek majdnem szószerinti fordítása a magyar. A következő szakasz, az Artikel 8. ezeket mondja: »Bei Landwirtschafts- und Gewerbebetrieben, bei denen regelmässäge Abschlüsse stattfinden, kann bei der Berechnung und Schätzung des steuerbaren Vermögens der Vermögensstand am Schlusse des letzten Wirtschafts- bder Bechnungsjahres zugrunde gelegt werden. Dasselbe gilt auch für andere Steuer-