Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-650

650. országos ülés 1916 a De méltóztassék megengedni, hogy ezzel kapcsolatban röviden beszéljek a közigazgatási bíróság szerepéről. (Halljuk! Halljuk! a balés a szélsőbaloldalon.) Szerintem a törvényjavaslatok folytán a közigazgatási bíróság tulajdonkép oly szerepet és hatáskört tölt be, amely nem neki való. Mert, bocsánatot kérek, hogy egy magasfoku bíróság, mely a Curiával egyenrangú, idejét és munkálkodását abban merítse ki, hogy a kivetett adó számszerüségét állapítsa meg, emelje vagy leszállítsa, helyesnek nem mondható, ez ilyen magasfoku bíróság hivatása nem lehet. Ez a bíróság arra való, hogy vitás elvi és jogi kérdéseket intézzen el. Már pedig azáltal, hogy a fórumok száma egygyel kevesebb lesz, azáltal, hogy az adókivető bizottság munkája elmarad és ezt az adófelszólamlási bizottság végzi, igen sok panasz fog érkezni a közigazgatási bírósághoz, vagyis munkája meg fog szaporodni, de nem az érdemleges munkája. Épen ezért azon kellene gondolkozni, hogy meg kell szabadítani a közigazgatási bíróságot a munkának attól a részétől, amely nem vitás elvi és jogi kérdésekre vonatkozik és a számszeriiség^ kérdésében más fórumnak kellene döntenie. (Élénk helyeslés balfelöl.) A jövedelemadóról szóló törvény szempontjából végeztem is felszólalásommal. Most méltóztassék megengedni, hogy áttérjek a vagyonadó kérdésére. (Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy itt egy allúziót tegyek gróf Esterházy Móricz t, képviselőtársam értékes és szép beszédére, melyben ezt a kérdést tárgyalta és amelynek végén a történelmi osztály hármas kategóriájához különböző tartalmú felszólításokat intézett. Egyik felszólításában azt mondotta, hogy vannak a történelmi osztálynak olyan tagjai is, akik a történelmet nem ismerik vagy csak azon korszakát ismerik, mely Egyiptomba és a múmiákhoz vezet. Ez a kifejezése ragadja meg figyelmemet, amikor szólok a vagyonadóról, mert épen ez az adó a háborúval kapcsolatban az egyenesadó első alakja, még pedig különféle formában, a "Wehrbeitrag formájában is. A vagyonadóból mint a legrégibb adóból keletkeztek később a hozadéki adók. A helyzet t. i. az volt, hogy előbb az ingatlanokat adóztatták meg, később keletkezett a városi lakosság, kialakult a kézműipar, a kereskedelem, jöttek a szabad foglalkozások. Amikor az adórendszerek még nem forrtak ki és adóteoriák még nem voltak, csakis az ingatlan vagyont fogták meg, az ingó-jövedelmet nem foghatták meg és ugy történt azután az, hogy a szabad foglalkozásokból és a haszonhajtó keresetekből előálló jövedelmeket tőkésítették és ilyen módon állapították meg a vagyonadót. Ez a rendszer nem tarthatta magát sokáig, mert igazságtalansága ós technikai keresztülvihetetlensége egészen nyilvánvaló. Amikor tehát látták, hogy ilyen módon a személyhez kötött jövedelnisztus 12-én, szombaton. 157 meket meg nem foghatják, kifejlődött a vagyonadó alapján a hozadéki adórendszer, amely visszament a forrásokra és ott fogta meg a tőkét, ahol megfogható volt, visszament a földre, a házra, behozta ezeket az egyenes adókat és megszületett a kereseti adó és később a jövedelmi adó, amely a személy jövedelmét igyekezett megfogni. Ebből a levezetésből állapítom meg, hogy a vagyonadó egy régi adó, a pénzügyminister urat tehát ne méltóztassék vádolni forradalmi ujjitással. . . Teleszky János pénzügyminister: Nem is aspirálok erre! Bródy Ernő: Én csak azt a vádat akarom elhárítani a t. minister úrról, hogy ő forradalmár volna azzal, hogy behozza a vagyonadót. Mert a vagyonadó őse megvan a legrégibb adórendszerben és uj alakja megvan a német Wehrbeitragban is, mely a vagyonadó és a jövedelmi adó miksztuma. Nagyon helyeslem a minister ur elhatározását, hogy a vagyoni adót behozta, mert ennek tendencziája az, hogy érvényesüljön az a szocziális igazság, hogy a teherbíró elemek, akár ingatlannal, akár ingóval bírnak, viseljék a terheket és hogy megvalósuljon a közteherviselésről. szóló 48-iki törvénynek az a második elve is, hogy a közterhek aránylagosan viselendők. A vagyoni adó erre igen alkalmas forma, sőt mivel a t. minister urat elárasztották különféle javaslatokkal is, én a vagyonadó egyik fajtáját, az örökösödési adó behozatalát is helyeslem. A t. pénzügyminister ur, ugy látom, kézintésével megnyugtat, hogy ennek a kívánalomnak eleget fog tenni; nem is térhet ki előle. Miről van szó az örökösödési adónál? Igaz, hogy nagy vitákra adott a kérdés alkalmat, de szó van egy örökségi adóról és egy hagyatéki adóról. Az örökségi adó a rokonság foka szerint emelkedő tételekben fizetendő, tekintet nélkül az örökség vagj

T hagyomány összegére, a hagyatéki adó pedig az örökrész vagy hagyomány nagysága szerint igazodik progresszive. Az örökösödési adónál vitás kérdés, hogy a rokonság körében kik fizessék, vájjon a feleség, a felmenők és lemenők is. A szocziális haladás iránya az, hogy beleesik minden érdekelt az adózásba. A különbséget e tekintetben feltünteti a franczia örökösödési törvény, amelyet sok mindenféle elméleti megjegyzés helyett gyakorlati alakjában fogok a képviselőház elé hozni. Ha felvesznek egy franczia hagyatékot, mondjuk 50.000 frankot, akkor a következő esetek lehetségesek. Ha ezt az összeget gyermek örökli, akkor fizet 3.5%-ot, vagyis 1650 frankot; ha ennek a gyermeknek négynél több gyermeke van, akkor csak 2%-ot fizet, 1000 frankot, ha egy távolabbi rokon, egyetlen unokaöccs örökli, 14.50 százalékot, vagyis 7250 frankot fizet, ha pedig idegen örökli, akkor 20.50%-ot, vagyis 10.250 frankot. Méltóztatnak látni, milyen gradáczió van. Ugyanazon 50.000 frank után, aszerint, ki örökli,