Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-650

156 650. országos ülés 1916 augusztus 12-én, szombaton. szóló törvényjavaslatnál nagy súlyt helyezek arra az u. n. gyermekkedvezményre. Nagy súlyt helyezek viszont arra, hogy azok, akik nincsenek abban a helyzetben, hogy gyermekük legyen, hogy azok megfelelő pótlékot fizessenek. A t. előadó ur azt mondotta beszédében erre az óhajra vonatkozólag, hogy a jövedelmi adó kivetése nagyobb szubtilis, nagyon finom munka, hogy ezeket a kérdéseket nem birná meg, s nincs abban a nézetben, hogy most a gyermek-kedvezményre vonatkozó szakasz életbe volna léptethető. Méltóztassék megengedni, hogy én hivatkozzam arra, hogy maga a törvény ad nekünk módot arra, a törvény az ő tételes intézkedéseivel, hogy ez a kérdés a legnagyobb könnyedséggel el legyen intézhető. A törvényjavaslat 7. §-a azt mondja, hogy az 1909 : X. t.-cz. 26. §-ának a vallomásadásra vonatkozó rendelkezéseit a jelen szakasz határozmányai nem érintik. Ebből az következik, hogy az 1909 : X. t.-cz. 26. §-a életben van. Ez a 26. §. pedig mit mond? Azt mondja, hogy »a vallomásokban az adókötelesnek s a közös háztartáshoz tartozó családtagjainak (3. §.) bármely forrásból eredő adóköteles vagy adómentes jövedelme a források megjelölésével bevallandó«. A 30. §. pedig azt mondja, hogy »az általános adókivetés megindításakor s a pénzügyminister által megállapított módon és időben tartozik: 1. minden ház tényleges birtokosa vagy ennek képviselője lakások, illetőleg üzleti helyiségek szerint csoportositva a házban lakók nevét és foglalkozását, ezek évi lakbérét, továbbá minden albérletbe adó albérlőit és az általuk fizetett bérösszeget kimutatni«. Ez az első pont. A második pont pedig azt mondja: »minden háztartás feje a közös háztartáshoz tartozókat név és a kiskorúakat még kor szerint is felsorolni tartozik és ezek közül megjelölni tartozik azokat, akiknek önálló, a családfő rendelkezése alá beigazoltan nem kerülő jövedelmük is van, amely az összeírásnál a jogosult nevén veendő számításba*. Ez a 26. és 30. §-a a jövedelmi adótörvénynek, az 1909. X. t.-cz.-nek, a vallomás kötelezettséghez hozzátartozik a legteljesebb mértékben, egyszerűen ki kell irni ezekből az adatokból. És a törvény oly előrelátó, hogy még kor szerint, név szerint a gyermekeket, a háztartáshoz tartozókat is kiíratja. Nem gondolom, hogy kivételekre gondol a pénzügyminister ur. Egy esetben megeshetik, de az inkább tréfa, amit felhozok, a derű kedvéért, — amikor szakaszokkal dolgozik ez ember, némi derűt is óhajt időnként — azt mondja a törvény későbbi szakasza, hogy az 1. pontban foglalt bejelentési kötelezettség nem terjed ki a szállodákban és vendéglőkben megszállott azokra az utasokra, akiknek ottani megszakítás nélkül való tartózkodása három hónapon túl nem terjed. (Derültség.) Ezekre nem terjed ki. Ezekre nézve a tudnivágyásunk nem fog kielégítést nyerni, de egyébként teljes tudatával leszünk minden adatnak. Amikor arról van szó, hogy a 20.000 K jövedelmet meg nem haladó jövedelemnél ez a gyermekkedvezmény már most törvénybe iktattassák, azt hiszem ezzel nem jogtalan kívánságot terjesztünk elő és nem járunk a levegőben, nem utópiák szerint élünk. Hisz ma már, azt hiszem, valamennyien megállapodhatunk abban, hogy az a 20.000 K jövedelem csak 10.000 K-át jelent. (Mozgás és ellenmondás.) vagy még kevesebbet is, lehet, hogy sokra becsültem. Lehet, hogy az a 10.000 vagy 11.000 K-s jövedelmű ember olyan háziúr, akinek a lakók nem fizetnek és oly háziúr, akit adósságok terhelnek, hátha ilyen embernek van, mondjuk, öt gyermeke, azt ne lehessen számba venni? Ez nem lenne időszerű most ? Azt hiszem ez nem helyes felfogás. Ép ugy nem helyes, mint az, ha a javaslat fentartja a háztartáshoz tartozó jövedelmek összeszámítását. Ha arra méltóztatik hivatkozni, hogy ez külföldön sok helyen így van, hát talán azért van, mert nem most csinálták az adóreformokat. Azután meg a szocziális viszonyok megváltoztak. Ami régebben ritkaság volt, ma már az asszony és a gyermek is keres, különösen nagyvárosokban. Eeleség és gyermek keresnek ós ha összeteszik jövedelmeiket, könnyen kikerül a 10.000 K és akkor a család együtt adóztatik meg. Ez az intézkedés a családi összetartozási érzés kárára lehet, mert a tagok különválnak, mert hiszen külön-külön nem kerülnek adó alá. Tulajdonképen ingert adunk, hogy elmenjenek hazulról, külön éljenek. Azt hiszem, a mai világban, amikor a szocziális viszonyokat mindnyájunknak tekintetbe kell vennünk, amikor nem dughatjuk fejünket a homokba és nyilt szemmel kell néznünk a dolgokat, nem térhetünk ki az ellenzéki határozati javaslatban felvetett e kívánalmak korszerűsége elől. (Ménlc helyeslés balfelöl.) Már most a jövedelmi adójavaslatra vonatkozólag felmerül egy kérdés, amely élénk vitára adott alkalmat és ez az ellenzéki határozati javaslatnak az a része, amely azt kéri, hogy az önkormányzati sérelem elhárítására szükséges, hogy a felszólamlási bizottságba az önkormányzat által kiküldött tagok száma egygyel szaporittassék. Magam részéről e kívánságot szintén a legteljesebb mértékben helyeslem, helyeslem különösen annál az oknál fogva, mert mint jól méltóztatik tudni, most tulajdonképen az a helyzet áll elő, hogy eddig volt három fórum ezen dolgok elintézésére, az adókivető-bizottság, a felszólamlási bizottság és a közigazgatási bíróság. Most e javaslat is ép ugy, mint a hadinyereségadóról szóló javaslat, az adókivető-bizottságot kiveszi és marad csak az adófelszólamlási bizottság. Szükséges tehát, hogy az adófelszólamlási bizottságnak önkormányzati elemei erősödjenek. (Ugy van! a bal- és a sgélsobáloldálon.)