Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-650

650. országos ülés 1916 augusztus 12-én, szombaton, 155 azt önteni. Talán az irók egy testületét kellene e czélból a fogalmazásra alkalmazni. De épen Hegedüs Lóránt előadó ur személye erre azért alkalmas, „mert ő benne mind a két tulajdonság egyesül. O t. i. nagyszerűen érti ezeket a törvényeket és amellett, ami ritka eset, irni is tud. 0 tulajdonképen legjobban tudná kodifikálni ezeket a törvényeket. Minthogy azonban Magyarországon épen az gyakran esik meg, hogy az emberek mindennel inkább foglalkoznak, csak azzal nem, amihez értenek, ennélfogva azt hiszem csak illúzió marad részemre az a feltevés, hogy Hegedüs Lóránt kodifikálja azokat a törvényeket, amelyek kodifikálására mindkét, személyiségében rejlő tulajdonságánál fogva ő van leginkább hivatva. Méltóztassék megengedni, hogy ezen kitérés után rátérjek magukra az egyes törvényjavaslatokra, elsősorban a III. osztályú kereseti adóról szóló törvényjavaslatokra. E javaslatra vonatkozólag, mondhatom, nagy élvezettel és örömmel hallgattam Návay Lajos igen tisztelt képviselőtársam, valamint Antal Géza igen tisztelt képviselőtársam beszédeit, amelyekben megnyilatkozott az az igazi kulturfelfogás, amely ennek a kérdésnek megértéséhez és elintézéséhez igényelhető. Különösen Návay Lajos igen tisztelt képviselőtársam beszédében nagyon jól esett a városi polgárságról való megemlékezése, midőn a városi kereső polgárság munkáját itt megbecsülte és nem állt azok táborába, akik indok nélkül, nem ismerve a helyzeteket és a viszonyokat, olyan könnyen készek a városi munkás, verejtékkel dolgozó polgárság lebecsülésére. Már beszédem elején előadtam, hogy nem akarok itt osztályellentéteket kiélezni, nem tartom az időt erre alkalmasnak; becsüljük meg egymást igen tisztelt képviselőtársaim és becsüljük meg azokat, akik dolgoznak. A herékkel és a munkátlanokkal szemben legyen valamenynyiünknek egy egyező álláspontunk, de aki kínlódik, aki verejtékezve dolgozik, aki családot tart fenn s becsületes utón igyekszik a hozzátartozói iránti kötelességeit és a társadalommal és az állammal szemben tartozó kötelességeit teljesíteni, annak s annak az osztálynak lenézésére és lebecsülésére semmiféle okunk sincs. Azért mondom, nagyon jól esett Návay Lajos igen tisztelt képviselőtársam részéről, aki szorosan véve nem tartozik a városi polgárság körébe, hanem maga is a földbirtokos osztály tagja, ennek a szocziális igazságnak megnyilatkozását hallani. A HL osztályú kereseti adó tekintetében a tárgy tulajdonképen a Vázsonyi Vilmos igen tisztelt képviselőtársam által tartott beszéddel ki van merítve. Ehhez én röviden csak azt óhajtom hozzáadni, hogy nem érdemes, nem szükséges azt a városi polgárságot ok nélkül felizgatni és nyugtalanítani. Akkor, midőn a kereseti adó kulcsát tulajdonképen már az 1912. évi törvényben megváltoztatták és 10%-ról 3 %-ra szállították le és midőn itt valamennyien az adómorálról beszélünk, valamint arról, hogy végre el kell jutnunk oda, hogy Magyarországon mindenki becsületesen vallja be adóját és becsületesen fizesse jövedelme után az adót; midőn az egész vonalon egy újítással állunk szemben, akkor nem kell visszamenni a régi törvénynek elavult és hazug kulcsára, mert hiszen kifejtették azt igen tisztelt képviselőtársaim, hogy az 1875. évi törvénynek 10%-os kulcsa egy hazug kulcs, az a hazudozásnak egy kapuja, (Ügy van! balfelöl.) amelyen keresztül mentek az adózók. Nekünk nincs szükségünk arra, hogy rettegésben tartsuk ezt az osztályt amiatt, hogy ezt a 10%-os kulcsot, amelyet sohasem vettek komolyan, most, midőn uj érába lépünk, megint komolyan veszik. Az eddig papiron volt meg, most van az első alkalom arra, hogy az életben komolyan alkalmaztassák. Azt hiszem, t. ház, hogy felesleges ezt a nyugtalanságot ily módon előidézni. És mivel itt a pénzügyminister ur már a hadinyereségadóról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával is, pl. a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adómentességét azzal indokolta, hogy ő ellenkező álláspontra azért nem helyezkedhetik, mert az Ausztriában is megvan: itt is fennáll az osztrák érv. Az osztrák kereseti adókötelesekre nézve ugyebár az ottani rendszer szerint ki van zárva az, hogy 10°/o-os magas kereseti adókulcsot fizessenek. Ott legfeljebb 2—3 százalékot fognak fizetni. Nagyon jól ismerjük az osztrák rendszert, az nem olyan, mint a mi rendszerünk. Az osztrák rendszer szerint ott adózó társaságok vannak és ott az adókivetés reparticzió után történik, a megállapitotb kontingens szerint az adótársaságoknál foganatosittatik az adókivetés, de viszont megállapítható, hogy ennek az adókivetésnek a kulcsa 2—3%-nál magasabb nem lehet. Ha már most érv az, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok hadinyereségadóját nem lehet megcsinálni Magyarországon azért, mert a verseny miatt ez Ausztriában sincs meg és nem hozhatjuk a magyar részvénytársaságokat rosszabb helyzetbe, mint aminőben az osztrák részvénytársaságok vannak; ha ez áll a részvénytársaságokra vonatkozólag, ám tessék ezt az érvet a fizikai személyekkel szemben is alkalmazni. Ha Ausztria érv gyanánt szolgálhat, akkor legyen az érv a természetes személyekkel szemben is! Es épen azért ragaszkodom az ellenzék határozati javaslatában előterjesztett azon óhajhoz, hogy amennyiben sor kerül az ilyen adókivetésekre, csakis az 1892 ; LIII. t.-czikknek 14. §-ában megállapított 3°/o-os kulcs szerint történjék az. Ez vonatkozik, igen tisztelt ház, a III. osztályú kereseti adóra és most méltóztassék megengedni, hogy a jövedelmi adóra térjek át. A jövedelmi adó részleges életbeléptetéséről 20*