Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-650

154 650. országos ülés 1916 augusztus 12-én, szombaton. Miután sikerült ezzel tán e rémet elhessegetnem, áttérek magukra a törvényjavaslatokra, főkép arra, amiről nem lehet eleget beszélni, hogy a javaslatok szerkezete mily feladványokat ró az emberre. Azt hiszem, a szocziális érzék felébredtével mindinkább haladni kellene azon az utón, hogy a törvények legyenek tiszták és világosak, népiesek, ne pedig rébuszok. A büntetőtörvénykönyvben van egy paragrafus, mely szerint a törvény nemtudásával senki sem mentheti magát. De hogy valaki megértse az ilyen törvényt, tudósnak kell lennie! Hogyan kívánhatom én attól, aki egészen más légkörben él, aki nem törvényhozó, hogy tudja az ilyen törvényeket ? Hiszen a törvényeket nem a törvényhozók számára hozzák! Sőt maguk a törvényhozók között is azok, akik nem feküdnek neki valami nagyon, bajosan tudnak bennük eligazodni. Ezt mindjárt példákkal is bebizonyitom. (Halljuk/) Itt van a jövedelemadóról szóló törvény. Van összesen húsz szakasza. Az első szakasznak van hat sora és ebben huszonkilencz paragrafus van idézve. E paragrafus első bekezdése igy szól: (Olvassa.) »A jövedelemadóról szóló 1909. évi X. t.-czikk, valamint az 1912. évi LIII. t.-czikknek 18—23. §§-ai, az alább következő módosításokkal, a 10.000 koronát meghaladó összjövedelmekre nézve 1917. évi január 1-ével hatályba lépnek.« Ha azt méltóztatnak gondolni, hogy itt kétszer öt paragrafus, azaz tíz paragrafus van idézve, méltóztatnak csalódni. Én nem értettem igy meg a dolgot, elővettem tehát az illető törvényeket és kiirtam ama szakaszokat. Az a 18. §., melyet itt idéznek, ismét hivatkozik négy másik paragrafusra. De még nem vagyunk készen. Mind az 1909. évi X. t.-cz., mind az 1912. évi LIII. t.-cz. szólnak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokról is. Tehát megtanultam e törvényekből, mi van ezekkel a vállalatokkal is. De most jön ennek a javaslatnak a 2. §-a, amely kimondja, hogy ezek a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok ki vannak véve a jelen törvényjavaslatból. (Olvassa.) »Az 1909. évi X. t.-cz. 1. §-ának 5., 6. és 9. pontjában felsorolt jogi személyekre a jelen törvény 1. §-ának rendelkezései nem terjednek ki.« De ez nem elég. E javaslat azt mondja, hogy az 1909. évi X. t.-czikknek körülbelül 34 szakaszát átveszi és életbelépteti, de e 34 szakasz között van egy csomó, amely a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokról szól. Igy aztán végül külön bíróságot kellene felállítani, mely eldöntse, van-e szó itt a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokról, vagy nincs? Ha a minister ur nem magyarázná meg nekünk, mi se tudnók. Összeszámoltam, hogy e javaslat húsz szakaszában összesen hány más törvényszakaszra történik hivatkozás. E keserves éjszakákon keresztül végzett munkámról íme beszámolok. Az 1. §. hivatkozik 29-re, a 2. §. 15-re, a 3. §. 15-re, a 4. §. 13-ra, az 5. §. 3-ra, a 6. §. 2-re, a 7. §. hogy helyrehozza ezt a két kis számot, már 42-re hivatkozik. A 8. §. fehér holló, mert semmire nem hivatkozik, csak azt mondja, hogy a jövedelemadó kivetése szempontjából gyűjtött vagy bevallott adatokat semmi irányban felhasználni nem szabad. Ez a szakasz az, melyet senki sem hisz el, hogy t. i. majd az ő másféle adója megállapításánál az itt szerzett adatokat figyelembe nem veszik. A 9. §. hivatkozik 1 szakaszra, a 10- §. 4-re, a 11. §. már 85-re, a 12. §. 9-re, a 13. §. l-re, a 14. §. 8-ra, a 15. §. l-re, a 16. §. 4-re, a 17. §. l-re, a 18. _§. 2-re. Összesen a 20. §-ban 235 §-ra történik hivatkozás. Most méltóztassék elképzelni annak a pénzügyi tisztviselőnek helyzetét, akinek ennyi szakasszal van dolga, vagy azét az ügyvédét, akihez jogi tanácscsal fognak fordulni, vagy a szegény adózóét, akinek bőréről van szó I Az nem fog ily nagy munkát végezni, az nem fog leülni és kiírni ezt a sok paragrafust, ahelyett, mint jól mondják itt mellettem, majd őt fogják lenyírni. (Derültség.) Ez semmi esetre sem helyes módja a törvényszerkesztésnek. A törvénynek világosnak kell lennie, pláne az adótörvénynek, akár ideiglenesen alkottatik meg, akár véglegesen. Én már e szempontból is nagy hive vagyok a kétévi érvényességnek és abból a szempontból is, hogy ha közben a háború véget ér, ez alatt kipróbálják a törvényt. Mert azt hiszem, ez igy nem maradhat meg. Hisz elvégre nem akarhatja a pénzügyi kormány, hogy e törvény olvasása folytán az ember a Schwarzer-intézetbe kerüljön lakóként. Ez nem lehet a pénzügyi kormányzat feladata, már pedig ha ez a törvényjavaslat ilyen módon törvényszöveggé válik, akkor ez ilyen veszedelmet jelent. (Ugy van! bal/elöl.) Méltóztassék megengedni, t. ház, hogy ezen törvényszerkezeti és szerkesztési kérdés után — amelyet, azt hiszem, fel kellett említenem, mert ha én megszenvedtem ezért a dologért, hát viseljék el ezt a szenvedést mások is; én az arányos és egyenlő teherviselés hive lévén, meg akarom osztani szenvedéseimet a t. házzal (Derültség.) — más szempontból egész komolyan tárgyalva ezt a kérdést, nemcsak a pénzügyminister urat, hanem általában a kormány minden tagját igen kérjem arra, hogy olyan törvényt alkossanak, amely a nép kezébe is adható. Sajnálom, hogy nincs itt Hegedüs Lóránt igen tisztelt előadó ur, mert ez a kérdés direkte az ő személyére tartoznék. Nem olyan egyszerű ez a kérdés, mert akik csinálják, kodifikálják e törvényeket, azok bürokraták, azok abból a levegőből nem igen könnyen tudnak szabadulni. Hogy ezek a törvények jól meg legyenek csinálva, ahhoz az lenne szükséges, hogy két faktor csinálja ezeket, olyan, aki érti a dolgokat és egy olyan, aki fogalmazni tud, aki formába tudja