Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-650
650, országos ülés 1916 augusztus 12-én, szombaton. 153 amelyek fedezéséről gondoskodni kell, sem azzal, hogy minők lesznek az erőforrások, amelyek ezen szükséglet fedezésére igénybe lesznek veendők. Ez tehát olyan kérdés, amely mindenesetre a háború lezajlása utánra fog maradni.* (Az elnöki sséket Beöthy Pál elnök foglalja el.) A minister ur tehát maga azt jósolta, hogy a háború utánra marad ennek a nagy adóreformnak a kérdése. En nem vádolom inkonzekvencziával a minister urat, ne méltóztassék egy pillanatra se ezt gondolni; 1914 november 30-án a minister ur a legteljesebb jóhiszeműséggel mondhatta ezt, mert nem sejthette, hogy ilyen sokáig fog tartani a háború. Azonban a pénzügyi helyzet, amely a hadikö'lcsönök kibocsátása által előállott, ránézve sürgető abban az irányban, hogy megtalálja ennek a fedezetét. Ez olyan kényszerhelyzet, amelyből sem a mimister ur nem tud máskép, mint egy ilyen reform előterjesztésével szabadulni, sem pedig mi, akik bíráljuk, nem tudjuk szemére vetni neki, hogy ez következetlenség, hogy ez helytelen, mert nem tudunk mi sem más megoldást ajánlani. És miután ma komoly időket élünk és valamennyien felelősség súlya alatt cselekszünk, mondom, a minister ur számára sem marad más hátra, minthogy előterjeszsze ezt az adóreformot. A minister ur annál az első kísérletnél, amely a hadijövedelmiadóra vonatkozott, méltóztatott felvetni azt a problémát, hogy tulajdonképen abban az időben hogyan lehetne majd ezt megoldani. Azt méltóztatott akkor mondani (Olvassa:) »Három javaslat merült fel e tekintetben : először egy jövedelemadó behozásával, másodszor egy vagyoni adó behozásával és harmadszor egy lakásadó behozásával.« Ennek a lakásadónak a rémét szeretném most elhesegetni. Hogy a büntetőjogból vegyek egy hasonlatot: ha a szándék megvolt a minister úrban és az előkészületi cselekményt is megtette már, azonban a kísérlettől visszalépett, akkor büntetlen marad. (Derültség a halóidálon.) Biztosithatom a minister urat a teljes abszoluczióról, ha nem jön ezen reformmal. Nem akarom a t. képviselőházat hosszasabban untatni a lakáskérdéssel és igazán kétségben vagyok, vájjon közöljem-e az arra vonatkozó adatokat, hogy mikép fest Budapesten a lakáskérdés. (Halljuk! Halljuk !) Nem a bér kérdése, hanem az, hogy hogyan laknak Budapesten az emberek. Ha meg méltóztatik engedni, röviden fogom közölni az 1911. évi budapesti lakásszámlálás főbb eredményeit. Ezekből kitűnik, hogy Budapesten van 174.000 lakás. Ebből 137.000, vagyis 4 /s rész, 78% egy és két szobás; csak */» rész három szobás, összesen 19.200 lakás. Négy szobás lakás Vis rész, öt szobás lakás van 3900 és hat szobás lakás van Budapesten összesen 1674. Ábrahám Dezső: Csak annyi bankigazgató van? KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxxi. KÖTET. Bródy Ernő: így fest a lakáskérdés ebben a milliós városban, amelyről azt hiszik, hogy a legtöbb lakosának jól megy a dolga. De az igazi budapesti szegénység csak akkor fog kitűnni, ha megnézzük, hogy ezekben a lakásokban hány ember lakik. A népesség fele, vagyis egy millió közül 402.000 ember lakik egy szobás lakásban, 207.000 ember pedig két szobás lakásban, vagyis a budapesti lakosság háromnegyed része, összesen 609.000 ember kis egyés két szobás, többnyire udvari lakásban lakik, — felerészben idegenekkel együtt. Budapesten tehát a népesség három negyedrésze szegény. Pinczelakásokban lakik 9000 ember, udvari lakásokban 414.000 ember. Ebből 285.000 ember csak egy szobából álló udvari lakásban lakik, több mint 4000 ember pedig olyan egyenesen börtönszerü lakásban, amelynek ablaka nem is udvarra, hanem világító udvarra, zárt folyosóra, vagy lépcsőházra nyilik. Aggályos sűrűségben lakik harmadmagával 270.000 ember és zsúfoltan, négynél többedmagával 290.000 ember. Tehát aggályos sűrűségben és zsúfoltan lakik összesen 560.000 ember. Tűrhetetlen zsúfoltságban hetedmagával e Sy _e gy ki s ! többnyire udvari szobában 80.000 ember lakik. Botrányos zsúfoltságban több mint tizedmagával lakik több mint 15.000 ember. Albérlő és ágyrajáró van 125.000 ember; ezek közül szüleivel együtt lakik 10.000 gyermek és a 125.000 emberből 85.000 ember ágybérlő. Ilyen albérlős és ágyrajárós lakásokban az idegenekkel szoros együttélésben lakik 300.000 ember. Ezeket az adatokat dr. Pikler Gyula a statisztikai hivatal igazgatója bocsátotta közre egy hivatalos lakásszámlálás eredményei alapján, ugy hogy ezekhez az adatokhoz semmi kétség nem fér. Mikor igy állunk a lakáskérdésben, akkor hogyan lehessen itt még adóra gondolni ? Még csak egy szót mondok ennek a kérésnek egyik részletéről. Azt méltóztatnának gondolni, hogy Buda és Pest között nagy a különbség, hogy Budán idilli viszonyok vannak. Hát Budához tartozik Óbuda is és ott a lakások 92%-ában túlzsúfoltan laknak az emberek. En magam mintegy 8 évvel ezelőtt foglalkoztam egy előadásban ezzel a kérdéssel és abban kijelentettem, hogy Óbuda a 48-as eszméknek gyakorlati megtestesítője, mert Óbudán találtatott Budapest területén az az egyetlen egyszobás lakás, amelyben 48 ember lakik. Azt hiszem, sikerült bebizonyítanom, hogy ilyen viszonyok között lakásadóra gondolni nem lehet. Elég lakásadó van már magában a házbéradóban. Vázsonyi Vilmos igen t. barátom kifejtette, hogy a házbéradó tulajdonképen nem más, mint egy fogyasztási adó és ő az, aki számtalan felszólalásában kimutatta, hogy azért oly súlyos ez adó, mert áthárul a lakóra, ugy hogy ez fizeti, nem a háziúr. Ezt tehát nem is egyenesadó, hanem tulajdonképen fogyasztási adó. 20
