Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-650
152 650, országos ülés 1916 augusztus 12-én, szombaton. indulhatna. De mint reális ember, nem akarok a demagógia túlzásaiba esni. Nagyon jól tudom, hogy ezt a munkát most, amikor oly szegények vagyunk emberben, tisztviselőkben, megcsinálni nem lehet. Én tehát nem keresem azon pontokat, ahol netalán ellentét lehetne köztünk, hanem próbálom keresni azon pontokat, ahol megegyezhetünk valamennyien, osztály- és pártkülönbség nélkül. Én azt hiszem, helyesen állítom fel azt a tételt, hogy a jövő Magyarországában több embernek, több munkával, több értéket kell előállítani. (Helyeslés.) Azt hiszem, ez az a. deviza, mely a jövő időben uralkodóvá lesz. Hogy azután ez a több ember hogyan helyezkedik itt el, mily körülmények és modalitások közt, ez egy másik része a kérdésnek. De nekünk igenis meg kell állapitanunk e tétel helyességét. S azt hiszem, a t. képviselőházban nem fog ellenmondásra találni az a másik tételem sem, amely ugy hangzik, hogy a termelés munkájának zavartalanságát kell biztositanunk. Biztositanunk kell azt, hogy egyrészt azok, akik hazajönnek a lövészárkokból ós ujabban felveszik idehaza a munkát, itt oly feltételekre találjanak, amelyek mellett megélhetnek és boldogulhatnak ; másrészt, hogy viszont akik itthon maradtak, azoknak is meg legyenek azon életfeltételei, melyek mellett ők ekszisztencziájukat zavartalanul folytathassák. (Elénk helyeslés.) Ha e szempontból nézem az adóügyet és adókérdéseket, azt kell mondanom, hogy a t. pénzügyminister urat ez a háború voltakép átsegítette ezen a kérdésen. Mert hiszen az adóügy mindenütt szoros összefüggésben van a politikai és társadalmi kérdésekkel. (Igazi Ugy van!) S mindenütt nagy konvulziókat rejtett magában. Az adómozgalmak külföldi története is tele van oly eseményekkel és epizódokkal, melyek azt mutatják, hogy e kérdés a közönséget a legnagyobb mértékben meg tudta mozgatni. Magyarországon is, valahányszor adóról volt szó, — igen jól tudja a t. minister ur tapasztalatból — e czimen legkönnyebb volt verbuválni, megmozdítani a közönséget, mert a »nem adózunk!« jelszava alatt mindenki szívesen ment a lobogó alá. Ez nagy kérdés volt mindenütt. Angliában pl. alkotmány válsággal járt a legutóbbi földreform: a felsőház vétójogának eltörlésével. Németországban a birodalmi kanczellár bukásának egyik oka az örökösödési adó kérdése volt. Francziaországban szinte tradiczió volt a kormányok részéről, hogy az adókérdésben bukjanak meg. Látjuk tehát, hogy e kérdés mindenütt a világon a legszélesebb rétegeket érinti s magukban a parlamentekben a legnagyobb küzdelmek játszódtak le körülötte. Hiszen hacsak Ausztriára nézünk, a legutóbbi 1914-iki osztrák adóreform talán egy évi vajúdás és kínlódás után született meg. Ebből csak azt akarom következtetni, hogy a háború igenis átsegítette a t. minister urat azon nehézségeken, amelyek e kérdéssel együtt járnak. Teleszky János pénzügyminister: Elengedném ezt e segítséget. Bródy Ernő: Igaza van a minister urnak. Elengednők valamennyien. De a háború valamennyiünknek szemét kinyitotta. Más ellenzékkel és publikummal van dolga a minister urnak ma, mint lett volna békeidőben, amikor ez a kérdés szintén nagy port vert volna fel. Az az óriási ellentét, amely pl. a katonai költségek kérdésében mindig fennállt, akkor is fennállott volna. Mert amidőn nem hozatnak nyilvánosságra az adatok, midőn nem tudja az ember .miről van szó, csak látja az óriási ellentétet a katonai és a többi költségek közt, ez alkalmas arra, hogy az emberek tömegeit megmozdítsa. De ma tudjuk, látjuk, hogy a hadsereget etetni kell. Az embert, az állatot, a gépet, az ágyút etetni kell s ez óriási költségekbe kerül. Én sohasem felejtem el azt az impressziót, melyet mint önkéntesre tett rám az, hogyha nagy katonai raktárakban végigmentem s láttam ott felhalmozva az óriási készleteket: ruhákat, ágyukat, puskákat. Mindig az a hitem volt, hogy ez holt tőke, mely semmiféle szerepet nem tölt be, csak óriási pénzbe kerül, de a végén nem használtatik semmire és sok más kiadástól elvonja az állam erejét. Ez az impresszióm teljesen megváltozott ma, mikor kinn voltam a fronton és láttam: mit jelent csak egy századnak is fentartása és élelmezése. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ma, amidőn ily tapasztalataink vannak e dolgokról, a katonai kérdéseket is egészen máskép látjuk, s azt hiszem: a katonai kérdés körül is egészen más pontokon lesznek a jövő időkben az összeütközések, mint magának a katonaságnak kellő felszerelése dolgában. A háború mindezen átsegítette a minister urat. De volt egy idő, amikor maga a pénzügyminister ur sem volt abban a hitben, hogy ide adóreformmal jöhet a háború alatt. Emlékeztetem az 1914-iki törvény tárgyalásának alkalmával tartott beszédére. Akkor, 1914 november 30-án, amikor itt a hadisegélyezéshez szükséges adó kivetéséről volt szó, azt méltóztatott mondani, hogy itt tulajdonképen a háború által előidézett kiadások fedezésének kérdését óhajtjuk megoldani. »Mindenesetre — mondotta szószerint a t. minister ur — a háború lezajlása után, történjék az bárminő kedvező eredménynyel, mint ahogy reméljük, hogy reánk nézve a legkedvezőbb eredménynyel fog lezajlani, a legelső kérdések egyike lesz az ezen háború folytán felmerült különböző pénzügyi kérdések megoldása, mely tekintetben azonban, azt hiszem, hiba volna most bármilyen kezdeményező lépést vagy bármilyen olyan intézkedést is tenni, ami a nagy kérdés megoldásának egyik tagja akarna lenni, mert ma egyáltalában nem vagyunk tisztában azzal, hogy minők lesznek a szükségletek 5
