Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-650

650. országos ülés 1916 augusztus 12-én, szombaton. 147 márka Wehrbeitragot is fizet«, az én logikámmal igazán nem tudom megérteni, hogy miért mondja azt, hogy ott fizet a természetes személy még 16.000 márka Wehrbeitragot is. Hát nálunk ennek folytán a jogi személy semmit se fizessen ? Azt hiszem, t. minister ur, hogy ez a törvényjavaslat uj aerába fog vezetni minket, értem azt, hogy mindenki igyekezni fog természetes személyből jogi személylyé átvedleni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Maradjunk csak a vagyonadónál. Arról beszélek, amit valamivel jobban értek, mint egyéb dolgot a földbirtokkal összefüggő gazdálkodásról. Én nagyon megértem, ha egy bérlőnek az lesz a törekvése, hogy részvénytársasági alapon rendezkedjék be, szóval, hogy természetes személyből jogi személylyé alakuljon át. Abszolúte igaza lesz. Teleszky János pénziigyminister (közbeszól). Örgr. Pallavicini György: Nem hiszem, mert nem fog jövedelmi és vagyonadót fizetni és titkosan fog tartalékolni. Egészen természetes volna, ha én ma földbirtokot vennék, — sajnos, nem tudom ezt megtenni — én is mint részvénytársaság venném meg, mert az átiratási illeték egyforma marad, de mindenesetre okszerűbben tudok gazdálkodni. Állítom azt is, hogyha a földbirtokos átalakul mint a saját maga bérlője részvénytársasággá, kevesebb költséggel fog gazdálkodni, mert hiszen f mentesiti az egész instrukcziót a vagyonadótól. Én nagyon fogok örülni, ha ennek czáfolatát hallani fogom, de nem hiszem, hogy ezt a tételt megczáfolni lehessen, hiszen egészen világos, hogy gyönyörű családi részvénytársaságokat alakithatok, egész minimális osztalékot fogok fizetni, a részvények forgalmi értéke, melyek ugy sem kerülnének forgalomba, névértéken maradna, sőt vállalok olyan könyvelést is, hogy veszteségeket fogok feltüntetni és mégsem fogom becsukni a boltot. Itt egy tiszteletteljes kérdést volnék bátor intézni a t. pénzügyminister úrhoz. Polónyi Gézáit, képviselő ur ma beszélt a hadikölcsönről. Én arra volnék kíváncsi, hogy lehet-e majd az adót hadikölcsönkötvénynyel fizetni és vájjon a névérték alapján-e? Én nagyon jogosnak találom, hogy amikor a közönséget biztatták a jegyzésre és amikor ezeket az adókat azért hozzák be, hogy a hadikölcsönök kamatait lehessen fizetni, az adóját mindenki hadikölcsönnel fizethesse ki. Ezáltal a kormány megszabadul a tehertől és az egyes adózók is jól járnak. Nem akarok nyilt ajtókat döngetni és készséggel elismerem, hogy a 9., 10. ós 11. §. kérdése általános megnyugvásra tisztázódni fog, minthogy mindenki ugy tudja, hogy a t. pénzügyminister ur hajlandó konczessziót tenni, ami által a javaslat legsérelmesebb szakaszai el fognak tűnni. Mindenesetre sok tévedést és sok jogos izgalmat kerülhettünk volna el — és izgalomra manapság egyáltalán nincs szükségünk — ha nálunk több gonddal szövegezték volna a törvényjavaslatokat. Ha ez a javaslat igen sok részében utánozza az Ergänzungssteuert, nyugodtan elfogadhatta volna a porosz Ergänzungssteuer érvényben lévő értékmeghatározását is. Ha pedig a hires szász-meiningeni 1910 márczius 1-i törvényt fordították, akkor bátor volnék a t. minister ur figyelmébe ajánlani, hogy remélhetőleg nem a magyar viszonyokra való tekintettel vették át a mérlegek aggályos adatairól szóló részt, mert ha a szász-meiningeni polgárról feltehetjük, hogy mérlegei nem aggályosak, nem szükséges a magyar polgárra sem az aggályos mérlegek bélyegét rásütni. Ez ugyan mellékesnek látszó kérdés, de általában nagyon szeretném, ha a törvények fogalmazásánál egy magyarul is tudó fordító működnék, mert ha az ember ezeket a javaslatokat elolvassa, olyan mondatszerkezeteket talál, hogy annak ellenére, hogy a német nyelvet talán nem birja annyira, mint a magyart, kénytelen a német szöveghez nyúlni, hogy azoknak értelmét felfogja. Most áttérek a javaslat egyik paragrafusára, amelyről, bár meglehetős figyelemmel kisértem a vitát, még kevés szó esett. Ez a 23. §. A 23. §. az évenkénti kivetésről szól. Én azt tartom, hogy az évenkénti kivetés minden vagyonra nézve nagy gravamen. Nem tudok elképzelni olyan nagy vagyont, mely egyik évről a másikra oly tetemesen növekednék, hogy uj adókivetés volna szükséges. Elvégre a háború nem tart örökké és nem kell mindig a háborúban hirtelen megnövekedett vagyonokra gondolni. Én azt tartom, hogy ez a rendelkezés bizonyos fokig megakasztja azt az annyira hangoztatott többtermelést, mert hiszen nem rezon megadóztatni olyan befektetést, melyet ebben az évben tettem és amely a jövő esztendőben még egyáltalán nem hoz több jövedelmet. Ha pedig a törvényjavaslatok szoros kapcsolatban vannak a jövedelemadóról szóló törvénynyel, amint ezt Návay Lajos t. barátom bebizonyította, akkor a jövedelemtöbblet révén amúgy is rá lehet jönni az abnormális vagyonszaporulatra. Nagyon kérem tehát a t. pénzügyminister urat, tegye konszideráczió tárgyává a javaslatnak az évenkénti becslésről szóló rendelkezését és módosítsa ezt. A 22. §-ra is van egy megjegyzésem. Ez a szakasz a bírságokról szól. Részletesen nem akarok róla szólani, mert megegyezés történt már e kérdésben, de szükségesnek tartanám a végrehajtási utasításban kimondatni, hogy mindazok, akik a harcztéren vannak, ne essenek a 22. §. rendelkezése alá, mert hiszen a harcztéren levőknél adóbevallás nem lehetséges és minthogy nem az illetők akaratától függ, hogy visszatérhetnek-e — sajnos, nagyon sokan nem fognak visszatérni — olyan komplikácziók támadhatnak és olyan bírságolási szisztémák, amelyek nem kívánatosak. Én azt tartom, hogyha a 9—11. §-ban 19*