Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-650
148 65Ú. országos ülés 1916 augusztus 12-én, szombaton. lefektetett elvek benne maradnak a javaslatban, itt nyilvánul meg elsősorban a javaslat antiszocziális volta. Ha javításokon is megy keresztül a javaslat, még akkor sem tudok elzárkózni attól az aggodalomtól, amelyet Esterházy Móricz t. barátom szintén kifejezésre juttatott, hogy a magyar földbirtok mobilitását nagyon is elő fogja mozdítani. Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam kifejtette, hogy a forgalmi érték fogalma leginkább a kis- és középbirtokot sújtja, mert ezek forgalmi értéke sokkal magasabb, mint a nagybirtokoké. Ma már nem is magasságról lehet beszélni a kisbirtokok forgalmi értékénél, hanem tisztára fantasztikus érdekekről, tudvalevő dolog lévén, hogy épen a legszegényebb vidékeken, mint Erdély, Pelsőmagyarország egy kisbirtok holdjának ára sokkal magasabb, mint Magyarország legjövedelmezőbb mezőgazdasági területén. Erre a legjobb bizonyíték az a kimutatás, melyet a földmivelésügyi minister ur kiadott, nem akarom untatni a t. házat a részletek felolvasásával, k ízkézen forog, aki érdeklődik, megkaphatja. De nagy hátrányban van a kisbirtok a nagyobb birtokkal szemben azért is, mert ma már minden nagyobb és okszerűen kezelt birtok rendes könyvvezetéssel bir. Talán a leghelyesebb következménye lesz ennek a törvénynek az, hogy minden üzlet pontos könyvvezetést fog vinni, amit csak helyeselni lehet. Tényleg azonban nem követelhető meg egy kisbirtoktól, egy középbirtoktól, hogy rendes kereskedelmi könyvvezetéssel birjon, mert ez abszurdum, ezt felesleges magyarázni. Míg a 11. § szerint a nagyobb birtoknál a könyvvezetés alapul szolgálhat az adókivetésre, addig a kisbirtok és a kis középbirtok, melynek forgalmi értéke a legmagasabb, ettől a kedvezménytől elesik. Minthogy grőf Esterházy Móricz határozati javaslatát elfogadom, sőt beszédem következésekép magam is akarok egy határozati javaslatot pótlólag benyújtani, legyen szabad egy pár gondolatot elmondani a vagyonadó javaslattal szorosan összefüggő magyar földpolitikáról. (Halljuk! Halljuk!) Különösen örvendek annak, hogy t. barátom a történelmi osztályok három kategóriájáról beszélt. Igen helyes volt ezt a nyilvánosság előtt megállapítani már azért is, mert az ország bizonyos részeiben hamis fogalmak vannak ezen történelmi osztályok felől, s talán jó hatással lesz azokra, ha akarják tudomásul venni, ha meg tudják, hogy nem azok képviselik a történelmi középosztály többségét, kik megokolatlanul gyakran mesterségesen szított ellenszenveket okoznak. Mi tudjuk, mily körökből származik ez az irány, mely hol burkolva, hol nyíltan támadja a magyar földmivesosztályt. Felesleges nekem épen ma annak védelmére kelni, ezért erre szót sem akarok vesztegetni, de egy bizonyos sajtó is ide tartozik, mely mikor tőkéről beszél, akkor Lánczy Leót mint félistent állítja fel s mikor a földbirtokról beszél, Zselénszky Róbert grófot mint agrárius bálványt állítja oda. Én nem tudom, nem vagyok szakértő abban, hogy Lánczy Leó mennyiben félisten, ennek megítélését az ő t. kollégáira bizom. Én tisztelem más ember meggyőződését, tudom, hogy épen Zselénszky grófé abszolúte jóhiszemű, de nem hiszem, hogy ő képviselné Magyarország földbirtokososztályának többségét. (Igaz ! Ugy van! bálfélöl.) És talán szabad nekem itt egy, ha nem is általánosan, da igen széles körökben elfogadott álláspontnak falsumára utalni. Azok, kik a mezőgazdaságtól távol állanak, a városi lakosság s általában azok, kiket proletároknak szoktak nevezni, azt hiszik, hogy hasonlóan mint az iparpolitikában, hogy ha én a nagyipart támogatom, ezzel tönkreteszem a kisipart s én olyan agrárpolitikát tudok űzni, mely csakis a nagybirtoknak kedvez, viszont a kisbirtokot tönkreteszi. r Én ezt abszolút falsum-nak tartom. (Helyeslés balfelöl.) Egy helyes agrárpolitika kiterjed a kisbirtokra, ugy mint a nagybirtokra. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Én elképzelhetetlennek tartom, hogy Magyarországon lehessen olyan észszerű agrárpolitikát űzni, mely az egyik kategóriának kedvez, a másiknak nem. Azt hiszem a Magyarországon az utolsó tíz évben történt gazdasági fellendülés ennek legfényesebb bizonyítéka, mert a rossz konjunktúrák és hibás intézkedések daczára Magyarország földbirtoka az utolsó évtizedekben kezdett fellendülni. De nemcsak a nagybirtok egyedül, hanem amint erre Tisza ministerelnök ur rámutatott és Beck Lajos is elismerte, a kisbirtok a háború előtt kezdett végre bizonyos erőhöz és felvirágzáshoz jutni. Ez nem megy arra a kaptafára, mint az iparfejlesztésnél, mert ott bizonyos, hogy ha én mesterségesen szubvenczionálom a nagyipart, ezzel a kisipart és annak létfeltételeit tönkreteszem. A kapcsolat a kisbirtok, a középbirtok és nagybirtok közt nagy, az érdekek ugyanazok, ezt bizonyítja az a tény is, amely szintén a házban hozatott fel, hogy Magyai-ország marhaállományának 66%-a a kisbirtok kezében van. Hol volnánk, ha a sok meddő iparfejlesztési kísérlet helyett a kormányok több gondot fordítottak volna a mezőgazdaság fejlesztésére ? Meggyőződésem, hogy Magyarországon csak ezen utón lett volna megteremthető hatalmas magyar ipar is. E kettő annyira összefügg, hogy lehetetlen iparfejlesztéssel a mezőgazdaságot fejleszteni, hanem megfordítva kell ezt nekünk tenni. Nagyon sajnálom, hogy ezen a téren nem lehetek olyan altruista az iparral szemben, mint a t. előadó ur volt a mezőgazdasággal szemben. Mert mig az előadó urnak az az óriási előnye van, hogy ő földdel nem bir, nekem sajnos van egypár részvényem, sovány kosztba van téve, s
