Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-647

647. országos ülés 1916 augusztus 9-én, szerdán. 9 seben és a demokratikus haladásban kell kifejezésre jutnia : akkor ismét olyan tételt állított fel, amelynek tekintetében közöttünk semmi eltérés nincs, (ügy van ! Ugy van ! a baloldalon.) amelynek még részleteit is egymás között tisztáztuk, amely tisztázott megállapodásoktól és megállapitásoktól én legfeljebb előre tehetek egy lépést, amint már tettem is, — miként arra vissza fogok térni — de visszafelé semmi körülmények között egy lépést sem. (Elénk helyeslés és éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon !) A lépés, amelyet előre tettünk és amely igen tetemes, az volt, hogy az ellenzéki pártok között az általános szavazati jogra nézve létrejött megállapodást megtoldottuk több képviselőházi szavazásban Rakovszky István t. barátom indítványa folytán azzal, hogy tekintet nélkül egyéb kvalifikácziókra a háborúban résztvett minden 20 éven felüli férfiú a választójogot megkapta. (Ugy van! balfelöl.) Mindezekben a tényekben, mindezekben a — hogy ugy mondjam — tárgyi momentumokban belpolitikai kérdések tekintetében abszolúte semmi különbség köztünk nincs. Különbség előállhat bizonyos árnyalatokban. Lehet, hogy bizonyos árnyalatokban tisztelt barátaim — hogy egy szóval fejezzem ki magamat — a radikalizmus terén valamivel messzebb hajlandók menni, mint én és a függetlenségi eszme más hivei. De egész igénytelenül legyen szabad megjegyeznem, hogy én az ügy érdekében levőnek nem tartom ezen a czimen a különválást, mert nagy eredményt csak az erők összefoglalása érhet el (Helyeslés balfelöl.) és sokkal inkább fekszik az ügy érdekében a közvetlen czélokat valamivel szerényebbre szabni, mint azokat tágabbra kitűzni, ugy hogy az azok elérésére szükséges erők tömörítésében szakadás álljon elő. (Taps balfelöl.) Tárgyi tekintetben tehát legfeljebb ilyen később előállható árnyalati különbségeket állapithatunk meg. Sokkal konkrétebb, ámbár nehezen megáll apithato tartalommal bir az a másik momentum, amelyet tisztelt barátom felhozott, hogy t. i. szerinte a mi elveinkért való küzdelmet az egyesült függetlenségi párt vagy annak az a része, amely most ki nem lépett, a háború idején egyáltalán fel akarta függeszteni, nem akarta érvényesiteni. Itt egy igen nagy félreértés van. Nekem arról, hogy ilyen határozat hozatott volna, nincs tudomásom. Egy dolog igaz : hogy a küzdelemnek módját és eszközeit illetőleg nem lehet szerintem ignorálni azt a helyzetet, amelyet a háború teremtett. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Az lehet, hogy a küzdelem temperamentuma tekintetében közöttünk eltérés volt és legyen szabad egész általánosságban megjegyeznem, hogy az én hosszú politikai tapasztalásom kettőt mutat; az egyik az, hogy olyan nagy átalakítás, mint minő Magyarország mai helyzetéből a függetlenségi gondolatnak megfelelő helyzetbe való átvitele, még a háború után sem történhetik meg egy ugrással, hanem csak hosszú, kitartó, követkeKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXI. KÖTET. zetes munkával. A másik tapasztalásom az, hogy ebben a küzdelemben a legeksztrémebb eszközök használata kielégíti a közönségnek bizonyos vérmesebb részét, de a közönségnek ezzel a részével egyedül sikereket elérni nem lehet, hanem ahhoz szükséges a közönség azon nyugodtabb és higgadtabb részének megnyerése is, amely a függetlenségi gondolatokhoz, a demokratikus haladáshoz teljes lélekkel. ragaszkodik, de bizonyos eksztrém eszközök igénybevétele által a maga cselekvési energiájában sokszor visszariasztatik. De legyen ez akármint: vájjon a mi elvi álláspontunk melyikrészéért való küzdelemtől estünk el a háború alatt, mikor annak alkalma fennállott ? T. barátom azt mondja, hogy ennek a mi aránylag passzív magatartásunknak következménye az, hogy a kormány bizonyos javaslatokat nyújtott be, bizonyos térre ment át, amelyre különben nem ment volna át. Ezt bővebb magyarázat nélkül nem vagyok képes megérteni. Mert nekem, mint ellenzéknek, módomban áll a kormány által benyújtott javaslatokkal szemben a küzdelmet felvenni azokkal az eszközökkel, amelyekkel jónak látom, hanem minő eszközeim legyenek arra, hogy a kormányt megakadályozzam, hogy bizonyos irányú javaslatokat benyújtson, hogy arra kényszerítsem, hogy más irányú javaslatokat tényleg beadjon, ezt bővebb magyarázat nélkül felfogni nem tudom. Mikor pedig olyan tendencziákkal állottunk szemben, amelyek a háború alatt bevégzett tényeket akartak teremteni, amelyek a mi ideáljaink megvalósításának útjába ujabb nehézségeket gördítenek, akkor — hivatkozom t. barátomra, de hivatkozom a ház minden tagjára — vájjon akkor ezek ellen való küzdelemben mi, akik nem léptünk ki, hátramaradtunk-e ? (Helyeslés balfelöl.) Mikor a hosszú lejáratú kereskedelmi szerződések gondolata felbukkant, — már előbb is, de akkor különösen — talán csekély magam voltam az első, aki interpelláczió alakjában ezt a ház elé hoztam. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Az apropriáczionális vitánál mondott beszédemben ugyanazzal az erélylyel, amely]yel tisztelt barátom, erre a tárgyra visszatértem; ugyanazt az álláspontot foglaltam el és foglalom el ma, hogy a jelenlegi háborús viszonyok között tárgyi szempontból is lehetetlen a jövendő gazdasági politikának konkrét tartalmát megállapítani, az ország parlamenti helyzetének szempontjából pedig egyenes provokálása a magyarságnak, ha olyan fait accomplit akarunk teremteni, akkor, mikor a nemzetnek nincs is módja magát képviseltetni, amely eléje vág a nemzeti akarat megvalósulásának annak a kardinális kérdésben, hogj^ milyen legyen az ő gazdasági berendezkedése. (Helyeslés balfelöl.) Ép igy minden alkalommal, a Rakovszky által benyújtott indítványok alkalmával, felszólaltunk a választójogi kiterjesztés tekintetében elfoglalt álláspontunk mellett. Az uj Magyarország kialakulásának egyik nagy kérdését, a birtokpolitikai kérdés megindítását teljesen egyhangú hozzájárulással hoztuk napirendre a kép-