Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-647

10 647. országos ülés 1916 augusztus 9-én, szerdán. viselőházban és semmi akadálya sem lett volna annak, hogy ebben az irányban tovább ne haladjunk, ámbár erre kísérlet sem történt. Meg akarom állapítani, hogy lehetnek és bizonyára vannak is köztünk árnyalati eltérések a haladásnak tempóját illetőleg, vannak árnyalati eltérések bizonyára a küzdelem temperamentumát illetőleg, (Igaz! Ugy van! balfelől.) hanem általánosságban azt hiszem, hogy ilyen eltérések minden nagy pártban, minden nagy politikai csoportban, amely nagy eszmékért küzd, mindig lesznek és az ügynek igaz érdeke az, hogy ezek kompromisszumok által oda vitessenek, hogy a nagy csoportosulásokat a nagy czél érdekében meg ne bontsák, mert ha mindenki megnyeri teljes szabadságát, az mindenkinek egyénileg sokkal jobban esik, — nekem is ép ugy, mint t. barátaimnak — mert igy a legkisebb személyes differenczia nélkül, amely köztünk soha sem volt, mindenki szabadon mozoghat, de mindannyian együttvéve sokkal biztosabban haladunk. (Helyeslés baljelöl.) Már most t. barátom beszédének végén a háborút és a külpolitikával kapcsolatos kérdéseket is érintette. Teszi ezt azzal az óvatossággal és körültekintéssel, amelynél mást az ő hazaíiságától ebben a jüllanatban nem is várhatunk. Azért én e téren polémiába nem is akarok bocsátkozni, hanem amint ő bizonyos általános kijelentéseket tett, ugy én is bizonyos általános kijelentéseket óhajtok tenni. (Halljuk ! Halljuk !) Itt is megint egészen egy téren mozgunk, hogyha a jövő kialakulásának ideális képét rajzoljuk meg. Én is óhajtom, hogy a jaolgáriasult emberiség népcsaládjában a tartós béke feltételei megteremtessenek. (Általános helyeslés.) Én is óhajtom, hogy a béke és háború kérdése feletti döntés lehetőleg oly körbe utaltassék, mely a béke fentartásának nagyobb biztosítékait nyújtja, ámbár a történelem tanúsága szerint e tekintetben a demokrácziának nagyobb befolyása nem mindenkor nyújtott teljes biztosítékot. (Igaz! Ugy van !) Mert voltak és vannak — és sajnos, lesznek is — a népszenvedélyek által előidézett és követelt háborúk épugy, mint a kabinettek politikája által előidézett háborúk. (Igaz ! Ugy van !) Nagyban és egészben azonban aláírom, hogy a tartós béke ideáljához minket a széles néprétegek nagyobb befolyása a sorsuk feletti döntésre mindenesetre közelebb fog vinni. Igen, mélyen tisztelt képviselőház, ez az a nagy ideális emberiségi tevékenység, amelynek kell, bogy hívei legyenek minden nemzetben s amely tevékenységben kell, hogy Magyarország s a magyarság értelmi tőkéjének szine-java részt vegyen, mint ezen emberi törekvések részese. Ami engem illet, egyénileg talán eddig is kivettem részemet ebből a mozgalomból, (Éljenzés.) s a háború tapasztalásai által megerősödve, épugy amint én vallom Károlyi Mihály t. barátommal együtt, hogy a háború tanulságai minket a mi függetlenségi törekvéseink igazságáról, ha lehet, . még inkább meggyőztek, mint előbb meggyőződve voltunk, (Helyeslés a szélsóbaloldahn.) épugy vallom, hogy a háború tanulságai kell, hogy minden gondolkozó ember előtt ezeknek a béketörekvéseknek jogosultságát, azok előmozdításának szükségességét jobban megérlelje, mint ahogyan eddig meg volt érlelve. (Helyeslés.) Igenis, mélyen tisztelt képviselőház, de Magyarország leendő biztonságát, Magyarország megtámadhatatlan erejét, Magyarország biztosított helyzetét erre egyedül nem építhetjük. (Helyeslés.) Mert mi remélhetjük, hogy Magyarországon ezeknek a törekvéseknek termékeny talaja lesz ; remélhetjük, hogy a magyar közvéleményt ebbe az irányba viszszük. De arra nézve, hogy ez más országokban is, azokban az országokban, amelyek részéről minket állandóau veszély fenyegetett és fenyeget, szintén igy lesz, hogy ez a haladás párhuzamosan fog történni: erre nézve nemcsak semmi garancziánk nincsen, (Igaz! Ugy van!) hanem az összes eddigi jelek szerint még alapos reményünk sincs, (Ugy van! balfelől.) ugy hogy Magyarország biztonságát, Magyarország leendő békéjét, azt a czélt, amelyet t. barátom oly helyesen formulázott: hogy nekünk nemcsak valamiféle béke, hanem olyan béke kell, amely a maga tartósságának biztosítékait magában foglalja, ezen czélt tisztán csak ennek az emberiségi evolucziónak esélyeitől függővé nem lehet tenni. (Élénk helyeslés.) Mindaddig, amig ezen ideálok megérlelődnek, és hogy mi ezeknek az ideáloknak megérlelődésén nyugodt biztonságban dolgozhassunk, mindaddig a béke fentartásának hatalmi biztosítékairól is gondoskodnunk kell. (Általános helyeslés.) Dura lex, sed lex. (Élénk helyeslés és tetszés.) És ezen biztosítékok legerősebbje (Halljuk/ Halljuk!) a fegyverkezés kérdése, ezt a kérdést pedig csak nemzetközileg lehet megoldani. Hogyha az egész világ velünk szemben fegyverben áll, mi nem lehetünk fegyvertelenek. (Helyeslés.) Aki ezért a felelősséget elvállalja, ám tegye; én nem vállalom. (Elénk helyeslés.) De a mi fegyverkezésünk egyedül erre nem nyújt biztosítékot. Hanem mégis csak azon nemzetek, azon hatalmak szövetségének megszilárdításában és mélyítésében (Ugy van! Ugy van!) kell keresnünk a békének azon hatalmi biztosítékait, melyek nélkülözhetetlenek mindaddig, míg az ideális biztosítékok meg nem érlelődnek, amely hatalmak politikája sohasem volt agresszív, amely hatalmak, mint t. barátom is mondja : defenzív háborúba keveredtek, amely hatalmak nem fenyegetnek senkit s amelyeknek közös érdeke a béke és a nyugodt fejlődés lehetőségének fentartása. E hatalmakkal fennálló jelenlegi szövetségesünk megszilárdításában és mélyítésében (Ugy van! Ugy van! Általános élénk helyeslés.) keresem azokat a biztosítékokat, természetesen szuverenitásunknak minden csökkenése nélkül. (Helyeslés.) Mert itt a határ, t. ház. Senki fia szövetsége kedvéért a magyar állam szuverenitásából egy makulát nem engedek, fel nem áldozok. (Élénk helyeslés és taps.) Nem engedek Ausztriával szem-