Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-650
650. országos ülés 1916 au jobb, praktikusabb lett volna ebbe a javaslatba beleilleszteni a részvénytársaságok adóját is. De az ellen kötelességemnek látom óvást emelni, hogy ne ragadtassuk magunkat arra a térre, hogy amikor kritikát gyakorolunk, akkor ilyen feltevésekből induljunk ki, abból a helytelen feltevésből t. i., hogy itt kedvezmény nyújtásának a szándéka vezette volna a pénzügyminister urat, holott ő azokat, akiket állítólag különös kedvezményben akar részesíteni, íme, igen nagy adóemeléssel sújtja. Ez világos, mint kétszer kettő négy, ebben a tekintetben tehát megnyugvással fogadom a javaslatot. (Helyeslés a jobboldalon.) Ami magát az adó kivetését illeti, itt feltétlenül áll az, hogy uj dologgal állunk szemben és miután ez az uj adó az 1909-iki reform továbbfejlesztésének lesz az alapja, ennélfogva óvakodnunk kell minden olyantól, ami későbbi vonatkozásában az adó kivetését komplikálja és félreértésekre vezethet. Nevezetesen itt az ingatlan birtokok megbecslése igen fontos és nagyhorderejű kérdés, épen annál a praedominens szerepnél fogva, amelyet, amint az előbb kifejtettem, a magyar földbirtok a magyar vagyon és jövedelem tekintetében elfoglal. A javaslat egészen röviden annyit mond, hogy »forgalmi érték« és a részletesebb kifejtést a pénzügyministere bízza. Ez méltán kelthet — elismerem — visszatetszést és idegességet azok körében, akikre ez vonatkozik. Először is magában a becslő eljárásban az autonóm bizottságok, amint az előbb mondottam, teljesen kihagyatnak: nyugtalanságot kelt az is, hogy pénzügyi közegekre bízza a javaslat az összeírás eszközlését; végül a forgalmi érték labilis meghatározását sem látják helytállónak, mert ez utóvégre konjunkturális kérdés. Még nagyobb fontossága lehet ennek később, amikor a mostani adatok alapján valóságos vagyonkataszter fog ebből kialakulni. Mindezeknél fogva teljesen méltányos e körök kérése és magam is csatlakozom ahhoz a felfogáshoz, hogy e tekintetben a javaslat nem megfelelő és módosításra szorul. (Helyeslés bálfelöl.) A t. pénzügyminister ur az indokolásban erősen tiltakozik az ellen, hogy ő a jövedelemadóval egy kalap alá akarja foglalni ezt az adórendszert. Azonban mégsem tud — nem is lehet — szabadulni attól, hogy már az adókulcs alkalmazásánál is, ha nem is induktive, de deduktive mégis ebből induljon ki. Hiszen az adótételek ugy vannak megállapítva, hogy kapitalizáltatik a jövedelem, arra alkalmaztatik a megfelelő adóláb és annak a kétszerese lesz az uj adótétel. Az indukcziótól eddig a pénzügyminister ur tartózkodott és a javaslat nem is fejezi ki, hogy a hozadék valamikép fiksziroztatni fog és abból indukáltatik az én vagyonom igazi értéke, bár ez volna a helyes. Azoknál a birtokoknál, amelyek adásvétel tárgyát képezik, meg lehet a forgalmi értéket állapigusztus 12-én, szombaton. 143 tani, de amelyek nem adatnak el, azoknál nem lehet eltérni az általánosan elfogadott bérösszeg értékelésétől. Az általános bérösszegből kell kiindulni, amelyet az a birtok normális viszonyok között mindenkire nézve képvisel és ezen az alapon kell megállapítani azt a vagyonértéket, amely azután ennél az adónál alapul vehető. Az erdőkre vonatkozólag egészen más szempontoknak kell irányadóknak lenni. Törvény biztosítja a beerdősitést, a kopár területek befásítását. Ha ezeket vagyonadóval sújtjuk, akkor azt hiszem, többet vesztenénk a vámon, mint amennyit nyernénk a réven és nagy gazdasági és kulturális károkat okoznánk. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Remélem, hogy ennél az ominózus szakasznál is sikerülni fog a megegyezést megtalálni. Okvetlenül szükséges itt a megértés és megnyugvás, mert enélkül a vagyonadó behozatala, azt hiszem, súlyos visszatetszést keltene. De ha ennél a pontnál sikerül megnyugvást elérnünk, akkor nem fogják az adót nagyobb idegenkedéssel fogadni, mint bármely más adót és megnyugodnak abban, hogy nem lesznek kiszolgáltatva egyik vidéken ennek, másik vidéken annak a befolyásnak, hanem egységes adóalap lesz. Sok vitára adott okot az a specziális pont, amely a német törvényben nem található: a jövedelemadónak és a vagyonadónak kombinácziója, még pedig olykép, hogy a vagyonadóból levonható a jövedelemadónak az az összege, amely a megadóztatott vagyonra vettetett ki. Ez kifejezi tényleg az adó kiegészítő természetét, azonban, amint Vázsonyi t. képviselő ur tegnap nagyon érdekes beszédében kifejtette, egészen különös dolgok sülhetnek ki belőle, ugy hogy ezt ilyen mereven fentartani nehéz lenne. (Igás! Ugy van! balfelöl.) A teljes levonásokat talán lehetne bizonyos fokig, mondjuk 70 százalékig redukálni, hogy ne történhessék meg, hogy valaki semmit se fizessen, sőt papíron még neki kelljen visszakapni. Itt talán lehetne valami szerény arányosítást gyakorolni. Hogy azután magának a kivetésnek ez a módja mit czéloz: bizonyára nem valószínű, hogy állandó jelleggel van kontemplálva. Valószínűleg nem akar mást, minthogy az egyik adó hozadékát a másik kedvezményezésével akarja valamikép kiegyenlíteni. A pénzügyminister ur arra számit, hogy így őszintébben fogják bevallani a jövedelmet. Őszintén szólva, valami nagy bajt ebben nem látok és ha ezt a vagyonadót, a két adónemet együttvéve, tényleg annak veszszük, ami, t. i. nem egy különálló adónak, hanem egy kiegészítő jövedelmi adótételnek, akkor, azt hiszem, a leglényegesebb kifogás elesik e szakasz ellen. Hogy különben mennyire jövedelmi adó természetű ez a vagyonadó, az kitűnik abból is, hogy amint Springer t. képviselőtársam tegnap helyesen ráutalt, tulajdonképen a sorok között uj
