Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-650

144 650. országos ülés 1916 augusztus 12-én, szombaton. kategóriára terjeszti ki a jövedelemadót. Az 50.000 korona értékű vagyon ugyanis már 60 korona adóval sujtatik, mig a jövedelem a mai skála szerint 200.000 koronáig adómentes. Itt tehát egy egész klasszis kerül a jövedelemadó alá. Az a félszázalékos kedvezmény, ami itt kontempláltatik, olyan szoktatás akar lenni; beleviszi az embereket abba az irányba, hogy ha később, bár lassacskán, emelik is adójukat, az nem fog nekik olyan rosszul esni — amit különben nem mi irunk elő, hanem a körülmények szabnak meg. Ezzel elmondtam mindazt, amit e javaslatnál elmondani kívántam. A jövőre nézve csak egyet. Az adórendszer megállapítása, a kereseti adó és a jövedelmi adó elválasztása a jövő politikájának egyik legnehezebb kérdése lesz. Ellentétben azzal a felfogással, mely 1909-ben majdnem dogmatikusan hirdette e két adónem fentartását és összekapcsolását, én azt hiszem, hogy helyesebb volna, ha a keresetadóból a személyes természetű tételeket a jövedelemadóhoz tennők át, a kereseti tételeket pedig mint hozadék-adókat kezeinők, természetesen taxatíve. Ily módon lehet tán azt a petrifikálást elérni, amelyet az előadó ur hangoztat. El lehetne érni, hogy a hozadéki adók mint katasztrális adók s a személyi természetű adók mint ezekkel konkurrens adók kezeltessenek. Ami a városi és községi adózást illeti, a tekintetben azt hiszem, nincs közöttünk nézeteltérés, hogy községeink és városaink helyzete milyen nehéz. Tudjuk mily elavult a pótadók rendszere. Hiszen mennyi a pótadó, sokszor attól függ, mily tagokból áll a képviselőtestület, mennyi ellenőrzést gyakorol a törvényhatósági bizottság stb. így azután lehetnek községek, ahol 200 és ennél több %-os pótadó is van. Ahol ennyire változó az adófizetés mérve, egyforma megterhelést nem lehet elérni. Hogy miként fogjuk megoldani e kérdést: a hozadéki adók átutalásával-e, ami leghelyesebb volna, vagy külön adókra való jogosultság megállapításával, az ma nem képezheti tanácskozásunk tárgyát. Azt hiszem, a t. pénzügyminister ur is nem azért tett erre nézve most javaslatot, mert nem látja e kérdés rendezését szükségesnek, mert hiszen ő ezt bizonyára jobban tudja, mint mi. De amint látjuk — hiszen csak tegnap hallottuk Sághy t. képviselőtársamtól — vannak akik kifogásolják még ezeket a javaslatokat is, pláne alkotmányos szempontból •— s ugyanakkor pedig még több adójavaslat benyújtását követelik, ami bizony egy kis kontradikczió. Ami azt az alkotmányos kifogást illeti, az sem állhat meg. A törvény meghosszabbította mandátumainkat, hogy mindazt, ami szükséges, ez a törvényhozás elvégezze. Azt nem deklarálta, hogy ezt szabad, azt meg nem szabad. Hogy ez uj adók iránt kellett intézkedni, ez nemcsak kifogás alá nem esik, hanem a pénzügyminister legfőbb alkotmányos kötelessége volt, hogy erre nézve javaslatot tegyen, hogy már most gondoskodjék az államnak szükséges anyagi eszközök legalább részleges előteremtéséről. Az 1848 : III. t.-cz. neki kötelességévé teszi az ország iránt, hogy minderre idejekorán gondoljon; ez együtt jár azzal a felelősséggel, melylyel állása egybe van kötve. Ami pedig az adófizető polgárokat illeti: ha volt idő, midőn a német filozófus Volcke által felállított Sittlichskeit-Theorie alapjára kell helyezkednünk, ugy ez a mai idő. Ma lehetetlen, hogy bármily állást foglaljunk is el, ne érezzük, hogy állásunk mily végtelenül kicsi a közzel szemben fennálló nagy kötelességeinkhez képest. Adójavaslat tárgyalásánál minden frázistól tartózkodni kívánok. De mégis azt hiszem, hogy még az adók sem foglalkoztathatják ma a házat anélkül, hogy a hazafiság kötelességeire ne hivatkozhatnék. E tárgyalásokból, melyek itt folynak, megállapíthatják odakint is, az országon kivül, hogy most, midőn az állampolgárok millióit érdeklő kérdésekről van szó, mi azokat igenis gondosan meglatoljuk, megvitatjuk, de azért Magyarországon nincsen egyetlen olyan társadalmi osztály, mely ma a legnagyobb áldozatoktól is visszariadna. Mi nagyon jól tudjuk, hogy e háború győzelmes befejezésétől függ ma minden. Aki e nehéz perczekben itt folytatott tárgyalásainkat elolvassa, az megtudhatja, — de tudják meg főként ellenségeink, hogy most is mindnyájunkat az a tudat hat át és ez a tudat vezérel továbbra is, hogy ez a föld a miénk és az is fog maradni! A javaslatokat elfogadom. (Hosszantartó élénk helyeslés. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Minthogy az idő már előrehaladt és mindjárt két óra lesz, a tárgyalást délután négy óráig félbeszakítjuk. (Szünet után.) (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja él.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ki következik szólásra? Szojka Kálmán jegyző: Őrgróf Pallavicini György! Őrgróf Pallavicini György: T.ház! (Halljul! Halljuk!) A t. ház engedelmével a parlamenti szokásoknak talán nem egészen megfelelően nem foglalkozom azonnal az előttem szólott igen tisztelt képviselőtársam beszédével. Beszédem folyamán többször lesz alkalmam utalni az ő beszédére, amely, mondhatom, igen sok részében az ellenzéki oldalon is általános helyesléssel és tetszéssel találkozott. (Ugy van! Ugy van! balfélol.) Ennek annál is inkább örültünk, mert, sajnos, elszoktunk attól, hogy a legobjektivebb viták folyamán is kritikát halljunk a túloldal részéről. A kritikát, sajnos, nagyrészt nekünk kellett mindig gyakorolnunk. A ISTávay Lajos igen tisztelt képviselő-