Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-650
140 650. országos ülés 1916 augusztus 12-én, szombaton. hetes szempontjából is — tényleg nagyon megnehezíti. E tekintetben a pénzügyi bizottság előterjesztését, amelyet a ház elé terjesztett, magam részéről is a legmelegebben támogatom, mivel a normális viszonyok beálltával egy teljes adókódeksz alkotása annál szükségesebb, mert az adóbiztonság és a jogbiztonság érzete különben bajosan talál kielégítést. Hiszen amint egyik paragrafusban utalás történik a másik paragrafusra és az egyiknek életbeléptetése a másiktól van függővé téve, őszintén szólva, magamnak, aki érdeklődtem ezen javaslatok iránt, sok fáradságot igénylő dolog volt a kapcsolatokat megteremteni és átnézni régi törvényekből, hogy tulajdonképen mi is maradt meg. Most az adófizetők ezreiről van szó, akik legalább tudni akarják, hogy mivel •vannak megadóztatva, hogy mivel tartoznak és konputust akarnak maguknak csinálni; de a rendszeres kodifikácziónak ez a hiánya nemcsak ezeket zárja ki a tisztánlátásból, hanem félek, hogy még a pénzügyi igazgatás közegeinél és — tekintettel arra, hogy nálunk a községi jegyzők is az adókivető közegek közé tartoznak — igen sok konfúzió fog előállani és nagyon kevés községi jegyző lesz tájékozva afelől, hogy mik is azok a törvényes terhek, amelyek az ő községének lakosaira nehezedni fognak és amely terhek kivetésénél, összeírásánál ő lényeges szerepet fog játszani. En tehát nagyon remélem, hogy e tekintetben a közel jövő meg fogja hozni a javítást ós egy általános kodekszszel fogunk szemben állani, amelynek áttekintése mindenkire nézve lehető lesz. Ami a jövedelemadónak életbeléptetését illeti, ez a legkevesebb szót igényel, ez nem meglepetés, ez természetes folyománya a helyzetnek. A hadsegélyezés czimén a 20.000 K-t felülmúló jövedelmek eddigi megadóztatását szükségkép követnie kellett a 10.000 K megadóztatásának, még pedig a jövedelemadó életbeléptetésével, esetleg fejlesztésével, fokozásával kapcsolatban. Ez ellen szó nem lehet, Az előttünk fekvő törvényjavaslat az 1909. évi X. t.-czikkhez képest egy lényeges javítást tartalmaz azáltal, hogy az adó és közterhek levonását megengedi, holott ez az 1909. évi X. t.-czikk értelmében nem volt keresztülvihető. Ez pedig nemcsak teoretikus szempontból fontos, de a jövedelem szempontjából is nagyon méltányos, mert ott tényleg kétszeresen megterhelt jövedelemről lett volna szó. Ez tehát feltétlenül helyes, valamint az is, hogy amenynyiben igazoltatik az, hogy időközben 30 perczenttel csökkent az adóalap, az illetőnek joga van ujabb kivetést szorgalmazni. Az 1909. évi X. t.-czikkből ez is hiányzott. Azt a módosítást is helyeslem, amelyet a t. ellenzék részéről többen hangoztattak, hogy az adó körüli vitás kérdések elintézése a pénzügyminiszter urnak personális judikaturájából kivétessék és átvitessék az adófelszólamlási bizottságokhoz és a közigazgatási bírósághoz. Ez természetes és ugy tudom, hogy ez a pénzügyminister ur felfogásával is egyezik. Nemcsak abból a szempontból helyes ez, hogy mindaz, ami ezeknél a kérdéseknél a legtávolabbról is politikai szempontokat állit előtérbe, feltétlenül kerülendő, de abból a logikai szempontból is, hogy az a bizottság, amely az adót kivetette, legyen elsősorban hivatott arra, hogy esetleges hibáit korrigálja és ne legyen kitéve annak, hogy felső helyről jövő parancsszóra kelljen ezt megtennie. (Helyeslés.) Intézkedést tartalmaz a törvényjavaslat arra nézve is, hogyha valakinek vagyoni állapota olyanmérvü változáson ment át, hogy az adó behajtása teljes vagyoni romlását idézné elő, akkor teljes szalvácziónak van helye. Kifogásolták e részben, hogy az intézkedés szintén a pénzügyministert állítja a döntés előterébe. Meg kell jegyeznem, hogy hasonló intézkedést tartalmaz az 1909. évi X. t.-cz. 65. §-a, azzal a különbséggel, hogy az »pénzügyminister« helyett »pénzügyministeriumot« mond, »teljes romlás« helyett pedig »nagy T mérvü anyagi károsodást«, ez azonban igazán kis differenezia a teksztusban. Es most nem azt mondom, hogy ami akkor rossz volt, az most talán jobb lett, a méltányosság kedvéért azonban konczedálnom kell, hogy ez az intézkedés a javaslat megalkotásánál át lett véve egy meglévő törvényből, amelyet a törvényhozás akkor elfogadott. Természetesen minden törvényhozásnak megvan a módja és kötelessége, hogy az előző törvényhozók hibáit javítsa. Ezt teheti ennél a pontnál annál is inkább, mert itt még nagyobb konczessziókról lehet szó, mint amilyenről előbb tettem említést; itt nem arról van szó, hogy valakinek adója csökkentessék, hanem arról, hogy teljesen elengedtessék; emellett nagyon labilis kifejezés az a nagymérvű anyagi károsodás vagy anyagi romlás. Az efelett való döntések könnyen gyanúsításokra adhatnak okot, ami egyébként akkor is megvolt, sőt e részben még panaszjognak sem volt helye. A minister végre is pártpolitikai alapon álló legfőbb közege a pénzügyi igazgatásnak és egy ilyen irányú kedvező döntés azt a benyomást keltené, mint az ő grácziájának a kifejezése. (Igaz! Ugy van!) Ennek statuálása tehát hiba volt és nagyot nyerne a törvényhozás megnyugvásban, ha ez megfelelőképen módosíttatnék. Ezt bátorkodom ennél a pontnál megjegyezni. (Helyeslés.) Ami a jövedelmi adónak ujabb kezelését illeti, e részben nem sok változás van. Van változás a kivetési munkálatoknál. Nem tudom, a pénzügyminister ur tulaj donképen hogyan tervezi állandóan ezeket a bizottságokat. Mindenesetre kívánatos, hogy az autonóm közegek befolyása kellőképen érvényesüljön, bár a mostani különleges viszonyok kifolyásaként nehéz autonóm szak-
