Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-650
650. országos ülés 1916 augusztus 12-én, szombaton. 141 embereket kapni e munkák elvégzésére. Látjuk ezt a munkában lévő adókivető-bizottságoknál, amelyek szintén hátra vannak ezekkel a munkákkal. Én magam is nagyon helyesnek tartottam az 1909. évi X. törvényczikknek az adóösszeirási bizottságokra vonatkozó intézkedéseit, amelyek a német törvényből vannak átvéve. Mert minél nagyobb az autonómia részvétele, annál nagyobb a valószínűség, hogy minden elfogultságtól menten állapitható meg az illető adóalany adóképessége. De be kell látnunk e téren is a létező hibákat és nevelnünk kell embereinket erre az autonóm munkára is. Hisz ma tapasztalható, hogyha egyikmásik adófelszólamlási bizottságnál túllarzsan járnak is el, viszont vannak olyan esetek is, amikor a magánéletből merített szimpátiát és antipátiát vitték be az ügyek elintézésébe. Megtörtént például, hogyha egy konkurrensről volt szó, mint adózóról, akkor rámondták, hogy az illető mindig eltagadja a jövedelmét, húzzunk tehát minél többet rá, amikor azután azok kerültek a bizottságba, akik jövedelmi adót fizetnek, megfordult a dolog, mert akkor meg a másik konkurrens ütött, az, aki előbb sirt. (Derültség.) Ennek nem szabad megtörténnie. (Helyeslés.) Sajnos, hogy nálunk előfordulhat, hogy a bizottságok tagjai, akik ily milliókat érdeklő dolgok felett döntenek, sokszor nem elég komolyan és talán néha még bizonyos malicziával is járnak el. Talán ennek a körülménynek tulaj donitható az a sajátságos statisztikai kép, amelyet a jövedelmi adó kivetése produkál. Jóllehet, Magyarország legfőbb jövedelmi forrása a földbirtok, mégis a kereseti adó felülmúlja a földből eredő adójövedelmet. A világért sem akarok saját érdekeink ellen szólni, azt azonban mégis bajos elhinni, hogy Magyarországon a városi lakosság jövedelme őszinte, pártatlan kivetéseknél nagyobb alapot képezzen, mint a földbirtok jövedelme. Azt, kell feltételeznem, hogy itt bizonyos fonákságoknak kellett megtörténniök. Egyébként majd meglátjuk az idei adókivetéseket, mert mindenkit, aki ezzel foglalkozott, meglephet, hogy nálunk nem a földbirtokból származó jövedelem volt a legnagyobb, hanem a kereseti adóból származó jövedelem. Kívánatosnak tartanám továbbá, hogy amenynyiben a felszólamlási bizottságok volnának állandósítva, akkor ez bizonyos kiegészítéssel eszközöltetnék. Nem ok nélkül rendelte el az 1909 : X. t.-cz. a régi adókivető bizottságok kiegészítését olyformán, hogy azt két taggal szaporította ugy, hogy az ipari és kereskedelmi kamara küldjön ki két tagot, egyet az iparosok és egyet a kereskedők köréből. A mostani adófelszólamlási bizottság hét tagból áll, kik közül hármat a törvényhatóságok választanak, hármat a pénzügyminister nevez ki, az elnököt pedig a belügyminister nevezi ki. Ide is be lehetne illeszteni az ipar- és kereskedelmi kamarák választottait, még pedig mindenütt és nemcsak ott, ahol az adófelszólamlási bizottság hatósági területén az iparkamara székel. Én általában vére óhajtandónak tartom, hogy az autonóm elem lehetőleg gyarapittassék olyanféleképen, amint azt Poroszországban a Veranlagungs- és Berufungskommissionoknál látjuk, ahol felénél több a bizottsági elem, mint amennyit a Begierung, a kormányzat, kinevez. Én a polgárok megnyugtatása szempontjából indokoltnak tartanám, hogy ezek az adófelszólamlási bizottságok, ha ezek mint egyedüli kivető bizottságok állandósulnak, akkor ezek autonóm elemekkel még kibővittessenek. (Helyeslés.) Bátor vagyok egypár szóval áttérni arra az uj adónemre, mely a legnagyobb benyomást keltette s a legnagyobb kritikát is kihívta, t. i. a vagyonadóra ; T. ház! Én őszintén szólva nem tudtam ós nem tudok osztozni ma sem azokban a túlzott aggályokban, amelyek ezzel az uj adónemmel szemben itt felbangzottak. Hisz ez az internaczionális adógyakorlatban nem is nóvum. A pénzügyminister ur megtalálta a maga ideáját a Poroszország által 1893-ban már megalkotott Ergänzungssteuer-ben. De megtalálható ez az indokolásban is, mely majdnem ugyanaz, azzal az érveléssel, amelylyel egy jeles német nemzetgazda azt fejtette ki, hogy csak igy tudja a fundált vagyon jövedelmét megkülönböztetve megadóztatni, és hogy ezt a rendszert, mint az általános jövedelmi adó kiegészítését vagy bővítését, jobbnak találja. Ezt ott egy kiegyenlítő vagy kiegészítő — mind a két kifejezésnek helye van — adónemnek tekintették. Hogy pénzügyileg nem tiilságos nagy reményekkel, mutatja az is, hogy maga az adónak kontemplált hozadéka meglehetős csekély volt, tekintve a porosz vagyoneloszlási viszonyokat. Az adókulcs lényegesen kisebb volt, mint amilyent nálunk most terveznek. Amig ugyanis nálunk 5 pro mille a 2.400,000 K vagyonnál érvényesülő makszimum, addig a porosz rendszernél, 200 000 márka vagyon után a makszimum volt 100 márka, azután pedig minden 20.000 márka után 10 márka a makszimális kulcs tehát nálunk tízszer akkora, mint az 1893. évi porosz törvényben. A legalsó fokon is lényegesen enyhébb volt, mert a mentességekben ugyanazok az elvek érvényesültek, mint most nálunk, csakhogy ott 20.000 márka volt bizonyos fokig abszolúte mentes, az adókulcs azonban Poroszországban 30.000 márkáig Vs pro mille, holott nálunk 50.000 koronánál már több mint 1 pro mille. A mi adórendszerünk tehát lényegesen nagyobb kulcsot alkalmaz, de az alapelvek kidolgozásában mindenben a porosz példát követi. Az a kardinális pont, amely nagyon sok kifogásra adott okot, amint azt nálam kompetensebb felszólalók kifejtették, vonatkozik a fizikai személyekkel szemben a társulatok kihagyására. Ugyanez a kifogás vonatkozhatik a porosz adóra is, noha ott a jövedelmi adóban ezek a társulatok is benne vannak s a törvény
