Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-650
650. országos ülés 1916 augusztus 12-én, szombaton. 139 A háborús konjunktúrák gazdasági kihasználása, ami nagyon sokaknál antipatiával találkozik, magábanvéve senki által nem kritizálható, mert tényleg konjunkturális helyzet lévén, ha valaki — mindig a moralitás terén maradva — gazdaságilag gyarapszik, az megrovás tárgyává nem tehető. Azért világért sem lehet a hadinyereségadóról szóló törvényt, sem ezt a törvényt kvázi büntető-adótörvénynek tekinteni, mert nagyon helyesen jegyezte meg Vázsonyi képviselő ur, hogy ennek büntetése a büntetőtörvénykönyvbe tartozik, nem pedig az adótörvénybe, az adót nem szabad büntetésnek tekinteni, az szent kötelesség, amelyet teljesíteni kell. Az nem büntetés, hiszen magamnak is adom, kis részben, nagyon kis részben, nagyon atomizálva, mert hisz az országnak adom, de részben magamnak is és nem büntetés az, amit hogy teljesíthetek, polgári létemnek folyománya. (Helyeslés jobbfelől.) Ez ellen tehát kifogás nem emelhető és a hadinyereségadóról már megalkotott törvénynek összes intézkedéseit helyeseltem, de megjegyzem, hogy itt ugyanazoknál — mert körülbelül ugyanazoknál — ugyanazt találom. Ott a magánszemélyeknél meg volt állapítva, hogy ha 10.000 K-nál több volt a hadijövedelem, akkor 5°/o a hadinyereségadó és igy felment gradatim, 500.000 K-nál már 45°/ 0-ig. Itt a 4. §-nál megint azt látom, hogy ha valaki nem a keretet növelve, de foglalkozási ágában több nyereségre tett szert, akkor az ezen a czimen újra a 10%-os adóval rovatik meg. Hozzáteszem, hogy még súlyosabbnak látom ezt, mivel nemcsak a 10°/o-ot fizeti, hanem a 35°/o általános jövedelmi pótadót és az összes községi járulékokat, amelyek hogy milyen súlyosak és nagyok, azt Antal Géza és Polónyi Géza t. képviselőtársaim beszédéből meg lehet állapítani. Ez tehát rendkívül súlyos teher és én, aki egészen távol állok attól az osztálytól, amelyet a tervezett adóztatás sújt, nem tudom a jogegyenlőség érzetével összeegyeztetni, hogy miért sujtatik épen ennek az osztálynak a háború alatt szerzett nyeresége kétszeresen, mig a másik osztályé csak egyszeresen sujtátik? Ennek az osztálynak ép ugy lehet jogosult a nyeresége, mint bármely más osztályé. Ha a földbirtokososztály, amelynek szintén megvolt a maga konjunkturális haszna, a hozadékadó természetű kereseti adó módjára külön rovatnék meg adóval, ez azt jelentené, hogy ezzel szemben az én kataszteri tiszta jövedelmemet emelik fel és ennek emelnék fel az adóját- A keret megnövelését itt is el lehet fogadni, mert ha háborús nyereségemet 1000 hold akvizicziójába fektettem bele, tehát keretemet növeltem, természetesen az külön adóztatandó, de hogy nyereségi adómon felül külön nyereségem még más czimen is, mint nyereség adóztattassék meg, ezt nem tudnám igazságosnak találni. En nem vagyok beavatva, de azt hiszem, hogy a dupla adóztatás itt azért van, hogy a féladóztatást ezzel elkerüljék. Lehetnek olyanok, akik a hadinyereségadónál ki tudnak még bújni és akiket ezen a téren akarnak megfogni. Ennek az eljárásnak meglehet a maga indokoltsága, de azt hiszem, hogy azoknál, akik a hadinyereségadót egyszer már megfizették, azt mégis tekintetbe kellene venni. Azzal a társadalmi osztálylyal szemben pedig, amelynek munkája és becsületes fáradozása az egész ország javára szolgál, hangsúlyozni kívánom, hogy azokat a bizonyos, helylyel-közzel hallható ellenséges hangokat nemcsak hogy nem teszem magamévá, hanem a leghatározottabban visszautasítom. (Helyeslés jobbfelöl.) Hiszen Magyarország közgazdasági élete, amely fejlődő állapotban van és amely minden élő faktornak • konczentráczióját igényli, lehetetlenné teszi, hogy épen mi üzenjünk hadat annak, amiben legszegényebbek vagyunk, a tőkének és a tőkeképződésben rejlő erőnek. Ezt nekünk becsülni kell, hiszen mikor egy külföldivel beszélünk, rendesen azzal dicsekszünk, hogy 1868—70-től mennyire gyarapodott a mi anyagi erőnk, mennyire fejlődtek a mi bankjaink stb. és ezt azért teszszük, mert ugy hiszszük, hogy ebből fogja megállapítani az ország anyagi erejét. Idebenn azonban nem is egészen nyíltan, mert voltaképen jobbra ütök, de balra célzok, egészen más szempontokat bele vegyítve felkeltünk egy bizonyos nizust, a kereseti adóval sújtott osztályok ellen. (Ugy van! jobbfelől.) Ettől távol kell tartanunk magunkat mindig, de különösen a mai időben. (Helyeslés jobbfelől.) Ezért kötelességemnek tartom, hogy én, aki érdektelen vagyok, legyek az, aki erre a pontra felhívom a t. pénzügyminister ur figyelmét, remélve és kérve őt, hogy a javaslatnak ezt a hibáját most, még talán ennél a tárgyalásnál valamiképen eliminálni méltóztassék. Ne legyen kétszeres adózás, hanem ragaszkodjunk szigorúan az adóteóriák tudományos adóelveihez, amelyek mindig az adóalapból indultak ki, még pedig az egyenlő teherviselés alapján. Ezeket bátorkodtam a kereseti adóra vonatkozólag elmondani, megjegyezve még azt, hogy a kereseti adónál különösen az nehezíti a helyzetet, hogy az sulyosbittatik az általános jövedelmi pótadóval. Ebből a szempontból tehát teljes mórtékben megfordult a helyzet az 1909. évi törvényhozással szemben, amely az általános jövedelmi pótadót elejtette és az általános kereseti adót teremtette meg, ugy hogy adótechnikai szempontból a mai viszonyok között különösen nehéz az áttérés, főleg ott, ahol ennyiféle adózás van, mint nálunk, ahol van jövedelemadó, a jövedelemadó természetével biró kereseti adó, egy általános jövedelmi pótadó. Ez a sokféleség az adókivetést és az egész adókezelést — az áttekint18*
