Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-650

134 650, országos ülés 1916 augusztus 12-én, szombaton. a kereseti adónak és a vagyon utáni adónak, azonban azon vagyonok, melyeket ez az egységes fokozatos jövedelmi adó elérni nem tud, Megészitő vagyonadóval rovassanak meg. De ez a kiegészítő vagyonadó, abszolúte kizárja a vagyonadónak, mint önálló adónak életbeléptetését és még inkább kizárja, ha a vagyon a forgalmi értékbecslés szerint állapittatik meg. Az a kiegészítő adó, melyről az én literaturám beszél, jelenti a következőt: pl. az egységes fokozatú jövedelemadóval nem tudja az állam elérni az üres építési telkeket, vagy nem tudja elérni az egyikmásik bank által — nem akarok neveket említeni — lefoglalt kőszénbányákat. A bányapolitikához tartozik t. L, hogy azért, hogy valamelyik bányát jobban fruktifikálhassanak, szereznek 10—15 turzási jogot, lezárolják a bányát, ugy hogy az nem hoz jövedelmet, de azért értéket képvisel. Ezek a bányák igy kikerülnek az adóból. Ellenben, ha megmarad a törvényjavaslat ugy, amint van, eléri a vagyonadó a templomokat, a szent ereklyéket, elér mindent, ami nem esik a műtárgy, a bútor és a házi eszköz fogalma alá, minden ingó vagyont. Itt van pl. a műtárgy kérdése. Hát mi az a műtárgy ? Eddig azt hittem, hogy pl. a vasútépítésnél műtárgy egy hid. (Élénk derültség.) Amiről az urak tulaj donképen beszélni akarnak, azok műbecscsel bíró tárgyak, t. i. szobrok és festmények. De ez itt nincs jól kifejezve. Azt is meg kellene mondani, hogy meddig mehet a műtárgy értéke, a piktúra mely fokáig ? De hogy ez nem kodifikáczió, az feltétlenül bizonyos. Másrészt nem tudom, hogy a házi eszközök fogalma alá mi mindent kell beleérteni; jó lenne ez iránt is felvilágosító nyilatkozat. De nem ez a dolog lényege, hanem az, hogy az az adó, amelyről itt szó van, csak az előadó ur beszédében kiegészítő adó, mert ez tulaj donképen alapvagyonadó, mely együtt tárgyaltatik ugyan a jövedelemadóval, de szerves összeköttetésben vele nincsen, csak annyiban, hogy a bankok azért nem esnek bele, mert jövedelemadót nem fizetnek. (Élénk derültség.) A vagyonadó ezen alakjában, mikor kimondják, hogy azt a forgalmi érték szerint kell kiszabni, hogyan lehet kiegészítő adó ? Azt értem, ha pl. azt a 2300 katasztrális holdat, melyet a hitbizományok kertek, parkok számára foglalnak le, kiegészítő vagyonadó alá vonják. De vagyonadó alá vonni azt a szegény 25 holdas birtokost, akinek vagyona már kétszer meg van adóztatva, mert fizeti a földadót és az uj törvény szerint fizeti majd a jövedelemadót: ezt mégsem lehet! Hiszen jövedelmének teherbírása már a jövedelemadóval ki van merítve! S akkor reá rakják még a harmadik emeletet, ha panaszkodik, azt mondják : ő csak menekülni akar a tehertől és a városi lakosságra átruházni a terhet! Hogy lehet háromszor adó alá vonni azt a birtokososztályt, mely már 25 hold után kétszer lerótta az adót — s ha egészen életbeléptetik a törvényt, kisebb birtok után is — amikor egészen nyilvánvaló, hogy a teljesen eladósodott középbirtok már boldog emlékezetű Horánszky Nándor tervei szerint is már régen ráérett a nemzeti szanálásra! Azt a birtokososztályt most kitegyük annak, hogy kénytelen legyen kölcsönpénzből fedezni a vagyonadót és menni az ekszekuczió elé ! T. ház ! Ez abnormis viszonyok között megengedhető lehet rövid időre, de ha ebből rendszert csinálnak és ha akkort azt mondja nekem a t. előadó ur, hogy ez magyar történelem, akkor én ránézek és azt kérdem, hogy kitől tetszett tanulni a magyar történelmet ? Mert a subsidiumokat, amelyeket a magyar nemzet nemes osztálya adott annak idején, vagyonadónak csak az nevezheti, aki azt sem tudja, hogy az egész nemes osztály teljességgel nem fizetett adót, hogy adómentes volt és csak háború idején és csak annak az idejére adta a subsidiumot, de nem a vagyonából, hanem a jövedelméből. Mig ez az adónem csak a jövedelmet érinti, addig lehet kiegészítő vagyonadóról szó, de mihelyt az állagot lehet igénybe venni, illetőleg azt kell ekszekválni, akkor ez már nem adótörvény, hanem kivándorlási törvény, ilyenekre pedig abszolúte nincs szükségünk. A forgalmi érték tekintetében nagy posztulátum az és ezt igen melegen támogatom, hogy ehelyett méltóztassék a hozadéki értéket alapul venni, kivéve azokat a területeket, amelyeknek hozadékuk nincs. Mert nekem nem az a törekvésem, hogy az adózás alól kivonjak valamit, hogy akár hitbizományi, akár más természetű vagyont mentesítsek az adó alól, hanem azokra az adóalapokra gondolok, amelyeknek hozadékuk nincs, legyen az bánya vagy kert, vagy akármiféle betterment alá eső üres telek, magas kert stb. Ezeket külön beesü alapján adóval érinteni jogos és helyes, de a forgalmi érték alapján adóztatni meg a magyar birtokosságot ma, midőn abnormis, minden képzeletet felülhaladó birtokárak vannak ; — természetesen a valutakülönbözetet nem veszi figyelembe az adó — midőn képzeleti nagy értékek vannak Magyarországon ; a birtokosságot ilyen vagyonadóval sújtani most, midőn munkása sincs a birtokosnak : ez, azt hiszem, hogy katasztrófával járhat a nemzetre nézve, ezt pedig egyikünk sem akarván, azt hiszem, jobb lesz, ha a t. pénzügyminister ur ezt konszideráczió tárgyává teszi. Igenis, ismétlem, hogy ha a haza veszélyben van és ezért rendkívüli eszközökhöz folyamodik a kormány, akkor kötelességünk ebben támogatni, a felelősségrevonást más időkre hagyva, de akkor sem szabad, amíg lehet, az igazságtalanságnak és aránytalanságnak oly nemét érvénybe léptetni, aminő itt van készülőben. Ezek után, minthogy az idő is előrehaladt, (Halljuk! Halljuk / a hal- és a szélsőbaloldalon.) igyekszem egészen röviden összefoglalni mondanivalóimat és egy-két tiszteletteljes kérdést intézek a t. pénzügyminister úrhoz. (Halljuk! Halljuk !) Az első a következő : Nem tudom ugyan teljesen kimagyarázni a törvényből, de ha a törvény szavait veszem, akkor az én felfogásom szerint