Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-650

650. országos ülés 1916 augusztus 12-én, szombaton. 131 eddig volt. Már most én azt gondolom, hogy a háború sok mindenfélére jó, de hogy épen azoknak az embereknek, akik, mint közvetítők, a háborúnak összes konjunktúráit a saját zsebük javára kihasználják, ezt a háborút még arra is felhasználják, hogy jó üzleteket kössenek az államkincstárral, hogy ezt adóleszállitásra használják fel, ez talán mégsem helyes. T. képviselőház ! Én nem szándékoztam erre a térre rálépni, de mikor láttam, hogy a pénzügyi bizottság fekete betűkkel nyomatja ki, hogy a városok adózó képessége hogy ki van merítve, akkor mégis fel kell vetnem a kérdést, hogy van az, hogy ebben a parlamentben birtokosok is ülnek, sőt talán a történelmi Magyarországnak az a nagy része is itt ül, amely az ezredévet ehhez az osztályhoz köti és büszkén mondja, hogy eddig megvédelmezte Magyarországot ! Kérem, itt szervezetek vannak ; ezek megnyilatkoznak ; a birtokososztály azonban nincs szervezve. És most azt akarják, hogy a vagyonadó, vagy a jövedelmi adó kontingentáltatván, az államnak járó kontingensen felüli rész adassék a városoknak. Bocsánatot kérek, hogy Magyarország vidéki birtokososztályát valaki arra akarja itt a parlamentben felhasználni, hogy az ő vagyonát a budapesti Hermandad számára bocsássa rendelkezésre, minden ellenőrzés nélkül és azért, hogy Bárczy ur et consortes még tízszer annyi adósságot csináljanak, engedelmet kérek, ez nem lehet a magyar törvényhozás feladata ! Budapestet különösen azért említem, mert itt lesz még nemfokára alkalmam ezzel a kérdéssel behatóbban soglalkozni, amikor, ha szívesek lesznek engem meghallgatni, majd kifejtem, hogy ebben a városban milyen az adminisztráczió, milyen tendenczia uralkodik és különösen azt, hogy egy nyaklónélkülvaló adósságcsinálás rendszere uralkodik, amelylyel, szemben nyugodt lélekkel hivatkozhatom arra, hogy a költségvetés tárgyalásánál a kormány is észrevette és már vétóval kell neki élnie. Én nagyon óhajtom, hogy a városok dolgai és a községi háztartás kérdései rendeztessenek, de a főváros dolga addig, amig a fővárosi törvény megalkotva nincs, addig, amig az állami ellenőrzés és felügyelet az autonómiával szemben hatályosan keresztülvive nincs, addig ehhez a kérdéshez jobb lesz nem nyúlni, mert az az állapot, amelynek továbbtenyésztésére ilyen intézkedések felhasználtatnak, minden lehet, csak nem közérdek. Mindenesetre hallgassa meg a t. pénzügyminister ur annak a választókerületnek, amelyet én képviselek, tiltakozó szavát; a hazáért mindig büszkén vért ontó magyarság tiltakozik az ellen, hogy az ő keserves munkájával szerzett adófilléreit és vagyonának egy részét akár a fővárosnak, akár másnak kiutalványozzák, anélkül hogy annak hovaforditása iránt bármiféle ingerencziája lenne. Másutt, mint pl. Németországban, meg tudták oldani ezeket a kérdéseket. Az urak roppant szeretnek hivatkozni Németország példájára, annyira, hogy a legszolgaibb fordításokat látom ; még Gemeinwert-tel is találkozunk, mint »közönséges értékkel*, amit a magyar ember sehogyan sem ért meg. Miért nem nézik, hogy Poroszországban a hozadéki adókat engedték át a városoknak. Annak még van értelme, hogy az illető város területén levő házak adói, amelyek az autonómiának minden felelőssége alatt és a polgárságnak minden ellenőzése alatt állanak, átruháztassanak ; de hogy adónemek utalványoztassanak át községeknek illetve városoknak, amelyekbe az illető adózó polgárnak abszolúte semmiféle ingerencziája nincs, ilyet követelni nem szabad, különösen nem ilyen időben mint a mostani. Nagyon sajnálom hogy ez a javaslat osztozik az eddigi finánczjavaslatok sorsában. Ez ugy van kodifikálva, hogy én, aki nagyon szeretek ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, bizony a földhöz vágtam, (Derültség haljelől.) mert én sem birom lenyelni, hogy kezembe vegyek egy törvényjavaslatot, amelyben nem találok mást mint minden paragrafusban tiz idézetet és mikor a tiz idézetet felkerestem, akkor abban a tiz idézetben találok másik húsz idézetet. Egy hang (balfelöl) : Kétszázat! Polónyi Géza: És keresem : mi marad ezentúl törvény. Most már abrogaczionális klauzulát sem kapunk, ugy hogy senki sem tudja, mily törvények helyeztetnek hatályon kivü ezzel a törvényjavaslattal. S akkor ily törvényeket, melyekhez büntetést szabnak az urak a vidéki parasztság számára, a jegyzők számára, ilyeneket bocsátanak ki! Hát kérem, ez felháborító dolog. (Ugy van ! Ugy van/ balfelöl.) Merőben lehetetlenség, higyje el nekem a pénzügyminister ur. Annak a pénzügyi bizottságnak, ha valami kötelessége lett volna, legalább annyit meg kellene tennie, hogy kiadná egy Íródeáknak s összeállittatná azon paragrafusokat, amelyekre hivatkozik ez a törvény,* (Ugy van ! balfelől.) hogy legalább, aki a kezébe veszi, ne kelljen egy egész bibliotékát elolvasnia, ha egy szakaszt meg akar érteni. Ez nem pártkérdés, uraim. így nem szabad törvényeket alkotni. (Helyeslés.) Hiszen a fogalmazás is milyen. Tessék megolvasni, aki mulatni szeret ilyeneken, pl. a 12. §-t. Azt mondja az első bekezdés : ez a törvény igy és így nem lép életbe. Jön a második bekezdés : ez a rendelkezés pedig ép ugy életbe lép, mint az előbbi bekezdés rendelkezései. (Derültség.) Én most nem tudom: mi lép életbe az első bekezdésből és mi lép életbe a másodikból. (Derültség.) De azt, hogy valami ugy életbe lépjen, mint ahogy életbe nem lép, ezt meg nem értem. (Derültség.) De hát, t. képviselőház, vegyük elő a kérdések komolyabb részeit. Vegyük a jövedelmi adóval kapcsolatban pl. azt a részt: hogyan van az, hogy ilyen nagy időkben, mint már bátor voltam kijelenteni, két lényeges tényező kimarad a vagyonadó17*