Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-650
132 650. országos ülés 1916 augusztus 12-én, szombaton. ból és a jövedelmi adóból, t. i. a bankok és a tisztviselők. Először röviden szólok a tisztviselők kérdéséről, hogy azután kissé behatóbban foglalkozhassam a bankok kérdésével. (Halljuk ! Halljuk !) Hát kérem, t. képviselőház, itt nincs senkinél véleményeltérés az iránt, hogy a tisztviselői kar helyzetén segiteni kellett. Meg is történt: 136 millió évenkénti többlet számottevő dolog. Egy hang (hatféléi) : 140! Polónyi Géza : Hát mondjuk 140, az már nem lényeges. Aziránt sincs köztünk véleményeltérés, hogy oly tisztviselői kart óhajtunk, amely nélkülözésekkel ne küzdjön s ne legyen kitéve annak, hogy mellékérdekekből teljesitse a haza iránti kötelességét. De ami itt játszik, az más. Az első a jövedelmi adójavaslatra vonatkozik; s itt ugy rémlik előttem, — szívesen veszem a rektifikácziót -— hogy a t. minister ur akkor is azon az állásponton volt, hogy a tisztviselőket fel kell menteni a jövedelmi adó alól, azonban kegyes volt a t. pénzügyminister ur megalkudni a házban megnyilatkozott hangulattal. Ez nemes tulajdonságuk a pénzügyministereknek, midőn adót követelnek. Hát felemelik az adót s a pénzügyminister ur természetesen ezt örömmel fogadja. De mégis belement ebbe, s most megint találkozunk egy uj törvénynyel, ahol visszatér első szerelméhez, — nem hiszem, hogy saját tárczája körébe tartozó informácziók alapján — s egyszer csak azt olvassuk, hogy a közszolgálatban állók egészen mentesek lesznek a jövedelmi adó alól, a magánszolgálatban állók pedig 10.000 koronáig ; sőt, amint hallom, az alkudozás odáig megy, hogy ezt is fel méltóztatik emelni 20.000 koronára. Legalább igy van publikálva. Hát, t. képviselőház, ha az ember hallja ezeket az evoluczionális elméleteket, (Elénk derültség.) amelyekkel mindig hivatkoznak hol Angliára, hol Amerikára, meg mit tudom én, Kokinkinára, (Derültség.) amidőn valamely álláspont igazolására van szükség, — akkor én tiszteletteljesen kérdem : hogy van az, hogy az evoluczió apostolai nem jutottak el sem Angliába, se Németországba, sem Ausztriába ? Ott t. i. a tisztviselői kar meg van adóztatva. Méltóztassék csak megnézni: Poroszországban még a katonatisztek is adókötelesek. Ne méltóztassék hát nekünk német adótörvényekkel előállani s mindig bizonyos excerptiv részeket kivenni, ami tetszik; hanem tessék az egészet harmóniában, együtt elfogadni. így értem. De az egyik részt innen, a másikat amonnan, az egyiket Amerikából, a másikat Angliából, a harmadikat a specziális magyar bankrendszerből venni, (Derültség.) —• ezt, t. ház, nem tartom hetyesnek. Es engem, tisztelt ház, megdöbbent ez a dolog. Ugyanaz a törvény szerint, amely által a legvégzetesebb gazdálkodási viszonyok között egy gazdaembernek ma, amikor minden túl van hajtva, egy imaginárius földérték mellett már 25 holdja — esetleg csak 2000 korona forgalmi érték — már adóalappá válik, — a tisztviselő uraknak, a magán- és közszolgálatban levőknek 10.000 koronás és 20.000 koronás fizetése kevés arra, hogy ők is adózzanak az ország megmentésére! Még értem, ha valaki azt mondja : kérem, az állam adja, az állam el is veszi. Azonban talán nem egészen igy áll a dolog, (az előadó felé fordulva) t. egyetemi tanár ur. (Derültség.) Van ám itt olyan egyetemi tanár is, aki nem az államtól, hanem a leczkepénzes tanitványoktól, hallgatóktól, 50—60 ezer koronás évi jövedelmet tesz zsebre. Egy hang (bdfélól); Megérdemli! Gr. Batthyány Tivadar: Megérdemli, ha jól tanit. Polónyi Géza: Kérem, ezek az urak legalább nem követelték ezt. De a pénzügyi bizottságban a két egyetemi professzor : Láng Lajos elnök ur és Hegedüs Lóránt előadó ur, — hogy mellékesen megmondjam az egyik 22 banknak a tagja, a másik nem tudom hánynak —(Elénk derültség.) ezek, akik annyi konkurrens állást töltenek be, hogy megszegnek minden kenyeret, amely megszeghető, előállanak azzal, hogy támogatunk az adómorál nevében ily törvényjavaslatot, melyben az egyetemi tanár kiesik minden adófizetés alól, ha csak vagyona nincs, amelyhez azután hozzá kell csapni, s akkor az aránylagos felosztás következik. Hát én nem vagyok bizonyára ellensége, különösen a mellettem ülő egyetemi tanár barátaimnak ; annyit tisztelek és szeretek közülök, hogy szinte félek kimenni ma délután az utczára. (Zajos derültség.) De kérem, nekünk mint törvényhozóknak lehet ezt megcsinálni ? Miként fogják az urak indokolni odakünn választóik előtt, hogy megadóztattak 2500 korona imaginárius jövedelem alapján valakit és az egyetemi tanárt 60.000 korona jövedelem mellett adómentessé tették, —miként fogják ezt a nemzet Ítélőszéke előtt igazolni ? Nem folytatom, t. képviselőház. Arra kérem a pénzügyminister urat, ne engedjen ezeknek a támadásoknak. Meg vagyok róla győződve, amenynyire én ezt a parlamentet ismerem, hogy a helyzet felvilágosítása után nem fogjuk tűrni azt, hogy ilyen aránytalanság legyen a polgárság megterhelésében. Még érdekesebb a bankkérdés. (Halljuk! Halljuk !) Itt már erősebb konkluzumokat fogok levonni. En hallottam azt a vitát, amely a jövedelemadónál lefolyt a bankok tekintetében afelett, hogy ezek kimaradtak a jövedelemadó alól. Most azután ennek a konkluzuma az, hogy miután jövedelemadó alá nem esnek, tehát vagyonadót se fizessenek. Ez is egy adóevoluczió. (Derültség.) Most hallom itt innen is, onnan is az igazán jogos kifogásokat ez ellen az álláspont ellen. En csak egyetlen egy részletével számolok le és nagyon kérek minden képviselőt, szívlelje vagy czáfolja meg, amit mondott, mert ez olyan dolog, amelyet nem lehet szó nélkül hagyni és anélkül tovább tűrni, hogy közöttünk a viszony el ne hidegüljön.
