Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-650

130 650. országos ülés 1916 augusztus 12-én, szombaton. mondja, igen, veszélyben a haza, de csak 50.000 koronán felül. Sehol sem tudom ezt az adómorált megérteni, mert én ugy okoskodom, ha veszélyben a haza és azért hozatik be egy kivételes adó, akkor annak nem lehet demokrácziája az 50.000 korona. Még érdekesebb azonban a másik teória, amelyet tegnap hallottmik, a demokráczia teóriája. Azt mondja, hogy ez a javaslat mégis csak nagyon demokratikus, mert 50.000 koronáig megkíméli a vagyont és 10.000 koronáig megkíméli a jövedelmet. -Csali az a baja neki, hogy ebben a demokrácziájáJban nem őszinte, mert kényszerűségből teszi, amennyiben nem győzi a financziális munkálatokat elvégezni és ennek folytán Janus-arczczal jó képet mutat és el akarja hitetni, hogy ő ezt demokrácziából csinálja. Hát én egy kicsit folytatni akarom ezt a demokrácziát. Sohasem tudtam, hogy a demokráczia az adónemfizetésből áll. (Derültség.) Ha most folytatom ezt a demokratikus tételt, igy kell okoskodnom : most 50.000 koronáig adómentes a vagyon, ez már demokratikus dolog ; de ha 100.000 korona lesz adómentes, az még demokratikusabb lesz. (Derültség.) Végül azután megkérdezem, hát hol kezdődik az arisztokräczia ? (Elénk derültség.) Mert igy a végén az az adótörvény a legdemokratikusabb, ahol senki sem fizet semmit. (Élénk derültség.) Tehát akkor kérdezem, hogy mit csinál a hadsereg és miből él meg ? Ezeket a teóriákat még meg tudnám érteni, ha azt nem látnám a háta mögött, ami tulajdonképen ott van, hogy addig demokráczia, mig az én választóim nem fizetnek, (Derültség.) de nemcsak az kell hozzá, hogy ők ne fizessenek, hanem hogy a másik fizessen. (Derültség.) Ez a demokráczia. A városi polgárság legyen noli me tangere, helyezzük Nepomuki Szent János oltalma alá, a gyónás titka alá az ő vallomásaikat, hogy valahogy meg ne tudhassa az ország, hogy ebben a háborúban ki mennyit keresett. Nem szabad keresetadó-vallomásokat tőlük követelni, nem szabad a njeit vallomások adatait az adókirovásnál figyelembe venni, ellenben a birtokososztály az más, annak évenként két vallomást kell adnia : jövedelemadó- • és vagyonadó-vallomást. Mikor látom ezt az áldatlan tülekedést, amely a birtokos osztálylyal szemben hegyezi ki a városi lakosság érdekeit, akkor felvetem a kérdést: Hát adómorál szempontjából melyiknek volna több joga követelni, hogy mentessék fel a vallomási kényszer alól ? Én mind a két helyen érdekelt vagyok, (Derültség.) jogom van ezt a kérdést feltenni. Én nem keresek az irodalomban adatokat. Megelégszem azzal a konfesszióval, amelyet az igen t. előadó ur is tett, hogy nincs a világon olyan immoralitás az adóban, mint nálunk a kereseti adónál. A konkluzum azután az : tehát ezt petrifikáljuk. Semmi kétség aziránt, hogy az önvédelem adóimmoralitást teremtett egy helytelen adókulcs okából. De ha ez igy van, miért védelmezik azt az adó vallomást azzal a birtokososztálylyal szemben, amely eddig sohasem tanúsított immoralitást, sőt nem is tanúsíthat, mert hogy valakinek háza van, pajtája, kútja, kocsija és nem tudom mije van, azt látja a finäncz és a jegyző ép észszel és ép szemmel, minek arra még külön kétszer vallomást követelni csak azért, hogy kétszer is rá lehessen sózni arra a birtokosra valami büntetést, amelyet azonban a városi lakosra nem lehet rásózni, mert mentes az adóvallomás kötelezettsége alól, A keresetadónál van-e büntetés, van-e ott lehetősége annak, hogy megbüntetek valakit helytelen kereseti adóvallomás miatt, mikor nem tartozik adni vallomást ? Hiszen ez csak egy inczizum. De bocsánatot kérek, én a lényegről akarok beszélni. Menjünk sorra. Kezdjük a kérdést azzal, amit Antal Géza igen t. képviselőtársam itt felvetett, kezdjük a városoknak, a községi háztartásnak kérdésével és kezdjük azzal a peticzióval, hogy a jövedelemadónak és a vagyonadónak kontingentálásá val adassék a plusz a törvényhatósági joggal felruházott és a rendezett tanácsú városoknak. Ezzel a kérdéssel nagyon behatóan kellene foglalkozni. Sajnálom, hogy egészségi állapotom arra kényszerit, hogy rövidebb keretet szabjak felszólalásomnak. Miként áll ez a dolog ? Semmi kétség sincs az iránt, hogy egy egészségtelen adórendszer, egy egészségtelen adókivetési eljárás számtalan és számtalan sérelmet okozott és mindenek felett a városokra és községekre átruházott állami hatáskörben való feladatok oly helyzetbe sodorták a községeket, hogy saját háztartásukat alig birják fentartani. Ez a dolog nem mai keletű. A törvényhozás eddig is a legjobb akarattal kezelte ezt a kérdést és akarja is kezelni. Amiről itt szó van,az olyan dolog, hogy csodálom, hogy komoly férfiak ily peticzióval jönnek az országgyűlés elé. Arról van t. i. szó, hogy kontingentáltassék, mondjuk, a kerestei adó, vagy a jövedelmi adó — nem tudom miben méltóztattak megállapodni — és bizonyos százalék a városoknak engedtessék át. Ha elmondanám önöknek a fővárosi adóviszonyokat, elcsodálkoznának azon, hogy miként keletkezett az a borzasztó állapot, amely a fővárosban van. T. pénzügyminister ur, én tudom, hogy önt ostromolják, tudom azt is, hogy a bankdirektorok ép ugy press-collierba helyezték a titkos tartalékok kérdésében, mint ahogy most az egész ellenzék nevében támasztott javaslattal állnak elő és azt hiszik, hogy ez országos követelés. Én bátor vagyok kijelenteni, hogy én nem csatlakozom ehhez a követeléshez a következő okokból. Mit jelent a kontingentálás ? Ha nem azt jelenti, hogy egy meghatározott mennyiségű adó rovatik ki arra az adókategóriára, amely a kérdéses adónem alá esik azon czélból, hogy a többlet a kulcs leszállítására használtassék fel, akkor a kontingentálásnak semmi értelme nincs. Már most, aki a kereseti adót, mikor évekig nem tartoznak vallomásokat adni, ily értelemben akarja a kontingentálásra felhasználni, azt, akarja elérni, — lévén a kereseti adó természetszerűleg inkább fejlődésképes, mint a többi adó, a házbéradó stb. — hogy az kevesebb legyen, mint