Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-650

650. országos ülés 1916 augusztus 12-én, szombaton. 129 legyenek, s azokat a jövendőben elkerülhessük. (Igaz 1 Ugy van ! a baloldalon.) Tisztelt ház ! Bárha én az egyént, kinek sze­mélyére a választás esett, magam is egy praedis­pozicziós, legendárius hősnek tisztelem, köteles vagyok mint magyar ember ezen alkotmányjogi aggályomat a tisztelt ház elé hozni. Hogy van az, hogy e pillanatban mindkét államnak s igy a magyar nemzetnek saját hadserege is idegen vezér­let alá kerül ? A legszebb szövetségi viszony is feltétlenül korlátokat szab és ebben a kérdésben Magyarország ugy fog a világtörténelem előtt állani, hogy nemcsak magának vezérlő magyar tábornoka nem volt, de mindkét államnak egész hadseregét egy külföldi állampolgár vezérletére bizták. Ha ez igy van, akkor nekem keresnem kell ennek az okait és kérnem kell a kormányt, hogy ez iránt felvilágosítást adjon, (Helyeslés balfelól.) ezt pedig én nyilt ülésben nem kivánhatom. Azonban azt a kérdést nyilvánosan is fel­vetem, hogy itt a katonai impérium egész terü­lete át van ruházva egy idegen állampolgárra. önök nemrégiben alkottak itt törvényt a ki­vételes hatalom igénybevételéről. Ebbe belefog­lalták, hogy a királyi biztosok és kormánybiz­tosok csak magyar állampolgárok lehetnek és esküt kell hogy tegyenek. Nem is kell ezt a szu­verenitási elvet bővebben magyarázni ; szeren­csétlen dolog volna, ha ezt még bizonyítanom is kellene. A nemzet szuverenitásának jogaiban csak állampolgárok osztozhatnak, mások csak a magyar törvényhozásnak kifejezett beleegyezésével. Már most a mi honvédségünk, népfelkelésünk a véd­erőtörvény alapján felhasználható a közös had­sereggel együtt. Hogy mennyi bánatnak, mennyi könnynek lett ez a forrása, arról most nem akarok szólni, de nincs törvény, amely a hadseregnek más államok hadseregébe való beosztását meg­engedné, még kevésbbé van törvény arra, hogy a nemzet egész hadi imperiális jogát idegen állam­polgár gyakorolja. Az én tiszteletteljes véleményem az, hogy a törvényhozásnak ez iránt intézkedni kell. Itt van kezemben az 1915. évi III. t.-cz., mely egy ilyen kivételes intézkedést foglal magában és olyképen rendelkezik, hogy a Bukovinában és Galicziában sorozott katonasághoz a mi honvédségünk és népfelkelésünk beosztható. Arra azonban nem találtam diszpozicziót sehol, hogy idegen állam­polgárnak megengedtessék, hogy históriai időkben az egész nemzet sorsát intézhesse, anélkül hogy ez esetben még csak fogadalomról is tudomással bírnánk arra nézve, hogy a magyar állam területi integritását meg fogja-e védelmezni. (Mozgás a jobboldalon.) Elnök .' Tisztelt képviselő ur, most már mégis igazán kénytelen vagyok kérni, hogy a napirenden lévő törvényjavaslatokra méltóztassék rátérni. (Helyeslés jobbról.) Hiszen a képviselő urnak mód­jában van talán interpelláczió keretében ezeket a fejtegetéseket előterjeszteni. Nem mondhatja a t. képviselő ur és a t. ház, hogy nem hallgattam a KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXI. KÖTET. képviselő ur beszédét egész türelemmel, de elvégre kénytelen vagyok emlékeztetni a házszabályok intézkedése szerint, hogy méltóztassék a napiren­den lévő tárgyra áttérni. (Helyeslés.) Polónyi Géza: ígérem, hogy nagyon röviden fogok ezzel a kérdéssel foglalkozni, de a t. elnök ur talán félreértett. En azt akarom indokolni, hogy zárt ülés tartására van szükség és hogy ezt az adó­vitát fejezzük be a legrövidebb idő alatt. (Helyeslés.) Cselekedjünk ugy, mint a magyar embereknek cselekedni kell, ha a haza veszélyben van. Ha ezt nem lehet indokolnom, tartózkodom tőle, hogy ne kellemetlenkedjem akár a háznak, akár magam­nak, de méltóztassék megengedni, hogy egyetlen­egy pontot érintsek még és előre is méltóztassék eszkomptálni azt, hogy a legtávolabbról sem fogok semmi olyant mondani, ami nemzetünk érdekeit veszélyeztetné, vagy koczkáztatná. Mi már keserű tapasztalatokon mentünk ke­resztül a tekintetben, hogy a népekkel nem közölt szerződések milyen komplikácziókat idéztek elő a nemzetközi viszonyokban. Tapasztaltuk a hár­masszövetségnek nevezett olasz-kérdésnél, hogy ellenünk fordult Olaszország akkor, amikor döntő lépésre került a sor. Ugy látszik ez a helyzet fenye­get bennünket most Romániával szemben. A t. ministerelnök ur beszédében olvasom, hogy Romániát háborúra izgatják szövetségesei ellen. Ez azt jelenti, hogy Romániával szövetség­ben volnánk és Magyarországon nincsen senki, aki erről tudomással bír. En ezt a zárt ülést szük­ségesnek tartanám főleg a Romániával szemben fenforgó kérdések tárgyalására, mert ez az a pont, amelytől függőleg arra akartam kérni ellen­zéki tagtársaimat, hogy mint magyar emberek helyesen és hazafiasán cselekedjünk. Ezért kérve­kérem önöket, a kormányt és az elnököt is, lássák be, tisztelt uraim, hogy elérkezett az a pillanat, mikor a nemzet tovább tájékozatlan nem marad­hat és fel kell világosítani arról, milyen helyzetben van. (Helyeslés balfelól.) Már most nagyon sajnálom, de sok kérdéstől el kell búcsúznom, mely ezzel a helyzettel össze­függ, de rátérek magának a törvényjavaslatnak érdemleges tárgyalására. (Halljuk ! Halljuk ! bal­felól.) Ezen a téren különös jelenségekkel találkozom. Először is egészen uj elméletet tanulok meg. A t. előadó ur és a pénzügyi bizottság az ő jelentésé­ben beszél nekünk evoluczióról, beszél első, máso­dik, harmadik emeletről és mikor kérdezem, hogy mi az az evoluczió, akkor találok egy törvényt, amely be akarja hozni a vagyonadót az ő mez­telen, legvadabb kommunisztikus alakjában, amint azt be fogom bizonyítani, de mellesleg az evoluczió odáig terjed, hogy ez alól a vagyonadó alól ki­vétetnek bankok, kivétetnek tisztviselők 10.000, illetőleg — most szándékoltatik — 20.000 koronáig és kivétetnek az 50.000 koronán aluli vagyonok, Nekem sehogy sem megy a fejembe az, amikor azt mondják, hogy egy adóra szükség van, mert veszélyben a haza és akkor nekem valaki azt 17

Next

/
Thumbnails
Contents