Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-649

649, országos ülés 1916 augusztus 11-én, pénteken. 105 csak a jövedelmi adótörvény rendelkezéseinek megfelelően állapíttassák meg, s ez iránt a 7, §. intézkedik. De intézkedik egyúttal abban a tekintetben is, hogy amennyiben vallomás nem adatnék be, vagy a kivető bizottság rendelkezésére egyéb adatok nem állanak, a minimális kereseti nyereségre vonatkozó törvényes rendelkezések figyelembevételével állapíttassák meg a jövedelem. Foglaltatik ugyané szakaszban még egy rendelkezés, amely szerintem nem egészen volt szükséges, t. i. abban az irányban, hogy a részvénytársaságok igazgatói, felügyelő-bizottsági tagjai stb., tulajdonkép nem esnek ezen rendelkezés alá. Ez természetes is, amennyiben a részvénytársaság igazgatói az 1875.: XXIX. t.-cz. értelmében is III. osztályú kereseti adó alá esnek, s évenkint adóztatnak meg. Ez a régi törvényben foglaltatván, itt ennek expressis verbis külön kifejezése nem volt szükséges. Igaz, megvan a lehetőség, hogy a szolgálati illetménynyel megterheltnek, akinek mint szolgálatbólfolyó illetménynyel bírónak esetleg más jövedelmi forrásból eredő jövedelme is van, ezen jövedelem után adóznia kell. Az 1909 : X. t.-cz. 6. §-ában erre vonatkozólag az a rendelkezés van, hogy ha valakinek adómentes jövedelme mellett még adóköteles jövedelme is van, adójának megállapításánál hozzászámítandó, ez az adóköteles, illetve adómentes jövedelem s a kettőnek együttes összegéből alakul az adóköteles összeg után arányosan alkalmazandó adótétel. Erre vonatkozólag a 13. §. harmadik bekezdésébe vétetett be intézkedés avégből, hogy az adóköteles jövedelem megállapítása körül félreértés semmi irányban ne lehessen. Ebből folyólag természetesen kimondja azt is, hogy e rendelkezések nem vonatkoznak azokra, akiknek 10.000 K-n felüli magánszolgálatból eredő jövedelmük van, ami az én, illetve az ellenzék határozati javaslatában foglalt propoziczió elfogadásával akként fog módosulni, hogy nem 10, hanem 20.000 K-n felüli jövedelem az, amelyre e rendelkezés nem vonatkozik. Szükség volt már most, miután a magánszolgálati illetmények tekintetében különbség tétetik a közszolgálati illetményekkel szemben s a javaslat szerint a 10.000 K-n felüli magánszolgálati illetmények adókötelesnek minősítetnek, arra is, hogy a 10.000 K összegének megállapithatása végett magában a javaslatban állapíttassanak meg azok a szempontok, amelyek szerint az adóköteles, illetve adómentes illetmény megállapittassék. Ebben az irányban két intézkedés foglaltatik a javaslatban. Az egyik az, amely az 1909 :X. t.-czikk 12. §-a 8. pontjának második bekezdésében, a másik, amely az első bekezdésben foglalt rendelkezést veszi alapul s amely ugy szól, hogy amennyiben a jövedelem oly ingatlanból vagy egyéb vagyonból származik, amely után a szolgálati illetményre jogosított maga fizeti az adót, ebben az esetben KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXI. KÖTET. ez adó alá nem esik. Ez benn van magában a törvényben; világosság okából került bele; ez ellen észrevételt nem teszek. Hanem igenis észrevételt teszek a második rendelkezés ellen, amely azt mondja, hogy a szolgálati illetményből vagy ellátásból az 1909. évi X. t.-czikk 22. §-ában felsoroltakon kívül más kiadást levonni nem lehet. A 22. §-ban foglaltatnak a működési pótlékok, utazási átalányok, lótartási költségek stb. E rendelkezések szerint tehát a szolgálati illetményből mást levonni nem lehet. Erre vonatkozólag vagyok bátor egy kérdést intézni a t. pénzügyminister úrhoz, — lehet, hogy nem értem teljesen a rendelkezést. A 12. §. 8. pont első bekezdése értelmében a szolgálati illetményből levonható a nyugdíj- és az életbiztosítási díj is. Már most ezzel a rendelkezéssel szemben áll ez a pont, ugy hogy most már igazán kétségessé válhatik, hogy vájjon levonhatók lesznek-e a nyugdíjjárulékok és az életbiztosítási dijak is, igen vagy sem. Szerintem levonhatók lesznek, de a szakasz szövegezése olyan, hogy ebben a tekintetben föltétlenül kétséget hagy fenn. A 8. §. második bekezdése tartalmazott tényleg egy olyan rendelkezést, amely kimondotta, hogy a szolgálati illetmények, adósságok, az adóssági kamatok és egyéb terhek nem vonhatók le. E szerint a rendelkezés szerint tehát ez fenmarad, tényleg nem vonhatók le, sőt ha az indokolást olvasom, akkor abból még azt^is látom, hogy még az adó sem vonható le. Én azt hiszem, hogy ezt a kérdést konszideráczió tárgyává kell tenni, hogy vájjon ez a rendelkezés helytálló-e, igen vagy sem. A magam részéről arra a konklúzióra jutottam, hogy ezt a rendelkezést ugy ahogy van, fentartani nem lehet, nem méltányos, nem szocziális, nem helyes. Igaz, hogy nekünk esetleg a kérdés elbírálásánál vissza kell mennünk arra az időre, amikor az 1909-es törvényt hozták, amelybe ezt a rendelkezést expressis verbis beiktatták és vizsgálnunk kell az akkori indokot és azzal szemben azt, hogy ha az az indok akkor helyes volt, vájjon helytálló-e az ma is, igen vagy nem. Ha ebből a szempontból nézem a kérdést, akkor talán elfogadhatom helyesnek azt, hogy 1909-ben tényleg ilyen intézkedés történt. Miért? Akkor a törvényhozás abból indult ki, hogy miután a szolgálati illetményt a maga egészében minden levonás nélkül terhelte a IV. osztályú kereseti adó és terhelte egyúttal az általános jövedelmi pótadó is, ennek következtében átveszi ugyanezt a jogi helyzetet akkor, amikor a IV. osztályú kereseti adóról áttér a jövedelmi adóra és ugyanazt a megszorítást, amely volt az illetményekkel szemben a régi adórendszer mellett, fentartja az uj adórendszerre nézve is. Azonban ha ezzel szemben a mai helyzetet nézem, amely mellett ugy áll a dolog, hogy ezeket a szolgálati illetményeket ma is terheli a IV. osztályú kereseti adó, terheli az általá14