Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-649
106 649, országos ülés 1916 augusztus ll-én, pénteken. nos jövedelmi pótadó és ezenfelül a 10.000 koronán felüli magánszolgálati illetmények után most még a jövedelmi adó is fogja terhelni, akkor már a kérdést magát nem látom olyan egészen tisztának, mint a milyen előbb volt. Emellett ez az állami alkalmazottakkal, a közszolgálati alkalmazottakkal szemben ujabb diszparitást is jelentene. Ha áll az, hogy mérsékeltek a fizetések, nehéz a megélhetés, akkor igazán méltányosság az, hogy a szolgálati illetményekből az adóssági kamatok és az adók levonhatók legyenek. Én a magam részéről ezt a rendelkezést a részleteknél ilyen értelemben kibővitendőnek és kiegészitendőnek találom. (Helyeslés a baloldalon.) Az adóköteles jövedelem megállapítására vonatkozólag több rendelkezés nincs e javaslatban, csak ezek az általam most előadott rendelkezések érintik a jövedelemadónak az adóköteles jövedelem megállapítására vonatkozó tételes intézkedéseit. Az a kérdés merül fel már most, hogy vájjon ezekkel a módosításokkal ki vannak-e merítve azok a szükséges módosítások, amiket a mai gazdasági és szocziális helyzet indokol és nem volnának-e még szükségesek bizonyos irányú intézkedések, amiket az idő változása indokolttá tesz. Én ugy látom, egy irányban szükség van még intézkedésre. Talán nem most rögtön, ezen javaslattal kapcsolatban, de amikor a jövedelmi adóról szóló törvény a maga egészében életbe fog lépni, szerintem ugyancsak revízió alá kellene venni a jövedelmi adóról szóló törvénynek azt a rendelkezését is, amelyről szólani bátor vagyok. Látszólag alárendelt jelentőségű kérdés, de én ugy érzem, hogy szocziális jelentősége van s ebből a szempontból bátorkodom azt szóvá tenni. Az 1909-es törvény 12. §-ának 8. pontjában a szolgálati illetményekből levonható tételek között szerepelnek az életbiztosítási dijak. Ezekre vonatkozólag az mondatik, hogy azok is levonhatók, azonban bizonyos korláttal; ez a korlát ugy állapittatik meg, hogy egyes adózónál a makszimálisan levonható összeg 200 koronában, a közös háztartásban adózóknál pedig 400 koronában állapittatik meg. Ezt a megállapítást nagyon szűknek találom és ugy érzem, hogy ez irányban feltétlenül módosításra lesz szükség, különösen, midőn talán a kisebb jövedelmek is adó alá fognak esni. Az első kérdés, melyet itt el kell dönteni, az, vájjon az életbiztosítási dijak elméleti szempontból egyáltalában képezhetik-e levonás tárgyát, vájjon teherszámba vehetők-e, igen vagy nem? Elismerem, hogy teoretikus szempontból az életbiztosítási dij levonás tárgyát nem képezhetné, mert hisz az látszólag tőkegyűjtést jelent és nem terhet. De ha gyakorlati szempontból nézzük és a kérdés szocziális kihatásait is tekintjük, nem egészen igy áll a dolog. Hisz ezt mutatja, az élő törvény is, mely már számolt e helyzettel és bár elvi szempontból e tételek teherként felvehetők nem lettek volna, mégis felvette őket. Ha tehát igy áll a dolog, vizsgálnunk kell, vájjon e rendelkezés a mai szocziális viszonyoknak megfelel-e vagy sem. Mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal, hogy az életbiztosítás nem jelent mindig tőkegyűjtést, sőt a legritkább esetben jelenti azt. A biztosítás, akár járulékra vonatkozik, akár tőkére, az esetek túlnyomó részében jelenti a családi ekszisztenczia állandósításának biztosítását, vagy a saját ekszisztenczia biztosítását a keresőképesség csökkenésének és a munkaképtelenségnek idejére és jelenti sok esetben a családtagok gazdasági ekszisztencziájának biztosítását. E szempontból nézve a dolgot, az életbiztosítási dij egészen másként áll előttünk s akkor talán elvileg is elfogadhatjuk, hogy ez a dij nagyobb összegben is le legyen vonható, mint a törvény megállapítja. A kérdés csak az, hogy mily öszszegben. E tekintetben megint az életből kell kiindulnunk. Ha azt látom, hogy ma a vállalatok nyugbérszabályzataikban munkásaiknak biztosítanak 10 évi szolgálat után 600 koronás nyugbért: akkor a levonható biztosítási összegnek olyannak kell lennie, mely az illető fél társadalmi állásának megfelelő tőkét vagy járulékot biztosit. Ha e szempontból vizsgálom, mily díjtételek képesek biztosítani bizonyos jövedelmet, azt látom, hogy körülbelül 800 korona az az összeg, mely biztosithat oly járadékot vagy oly tőkét, mely megfelel a mai társadalmi élet szükségleteinek. Ha tehát az eddigi javaslatban 200 és 400 korona volt, ez oly irányban volna módosítandó, hogy ez összegek 800, illetve 1600 koronára emeltessenek fel, mint levonható életbiztosítási dijak. Ennek súlya nemcsak a szolgálati illetmények tekintetében nagy, hanem egyéb jövedelmi források után adózókra nézve is, minthogy a bekezdés utolsó sorai értelmében az életbiztosítási dijak egyéb jövedelemforrásból is levonhatók. Ismétlem, csak felvetettem e gondolatot; nem helyezek különös súlyt arra, hogy most megvalósittassék, hanem ugy érzem, hogy ha majd a jövedelemadó a maga egészében életbe fog lépni, a törvény rendelkezéseit ez irányban módosítani fog kelleni. A díjtételek, melyek a jövedelemadóra nézve meg vannak állapítva, erős vita tárgyát képezték. Legnagyobb kifogás ellenük az, hogy a középosztályt túlságosan megterhelik, viszont a nagytőkét félig-meddig kiengedik az obligóból s nem érvényesitik ellene azt a szigort, amelyet kellene. De e dolgokat Vázsonyi t. képviselőtársam már előadta s azért ezekkel nem akarok különösen foglalkozni. Csak ráutalok egyes díjtételek rendelkezéseire, melyek a javaslatban magában foglaltatnak. Ilyen van a 6. §. második bekezdésében a rendes üzemterv szerint kezelt erdőkre nézve, melyeknek bizonyos kedvezmény adatik arra az esetre, ha a vágás nem
