Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-649

104 649, országos ülés 1916 augusztus 11-én, pénteken. ugyanis mindenekelőtt megállapítja, hogy mit kell érteni egyes jövedelemforrások jövedelme alatt és miből kell és lehet levonni a 12. §. 7. és 8. pontjában megállapított terheket, valamint a mostani javaslat 5. §-ában megállapított adót. Az egyes jövedelemforrások jövedelméből a 12. §. 1—6. pontjában említett üzleti rezsiket lehet és kell levonni és az ekkép adódó jövedelem az illető jövedelemforrás jövedelme. Már most a 12. §. 7. és 8. pontjában megállapított terheket, nemkülönben az adót csak az ekképen megállapított jövedelemből lehet levonni. Ez általában semmi jelentőséggel nem bír, mert a rendes jövedelemforrásoknál és egyszeres adókivetéseknél teljesen közömbös, hogy ón azt a magánjogi terhet levonom-e az egyes jövedelemforrás összegéből, vagy az egyes jövedelemforrásokból alakuló végösszegből. Ez jelentőséggel csak ott bír, ahol a jövedelemnek többszörös számítására kerül a sor, tehát itt, a külföldiek megadóztatásánál. Az ellentét abban merül fel, hogy az adófelszólamlási bizottságok ezeket a terheket elsősorban az illető jövedelemforrásból vonták le és az ekképen adódott jövedelmet vették háromszorosan. A pénzügyminister ur intencziója azonban ebben a kérdésben kezdettől fogva más volt. Ennek következtében a most megindult adókivetés alkalmával az ő adóközegeihez egy utasítást intézett, amelyben az foglaltatik, hogy ezekből a jövedelemforrásokból csak az üzemi költség vonandó le, ellenben a magánjogi terhek csak a háromszoros összegből vonhatók le. Daczára ennek az utasításnak, tudtommal az adófelszólamlási bizottságok egynémelyikénél ez az elv érvényesülni nem tud, ezt perkorreszkálják, mert ugy érzik, hogy ezt maga a törvény nem akarta. A két számításban óriási a különbség. Ha ugyanis nekem van egy üzemi költségtől mentes jövedelmem 20.000 K ós ezt terheli még 5000 K adóssági kamat, ha ezt levonom ebből az egyszeres jövedelmezőségből, akkor kapok 15.000 K. jövedelmet; ha ezt veszem háromszor, akkor az összjövedelem 45.000 K, amely után adót kell fizetni. Ha azonban az ebben a szakaszban kontemplált proczedurát követem, akkor kell vennem a 20.000 K-át háromszor, ami összesen 60.000 K, ebből kell levonnom ,az 5000 K-át, tehát marad adóalap 55.000 K. Álláspontom tehát az, hogy erre az intézkedésre szükség nincs, már csak azért sem, mert a vagyonadóról szóló javaslatban abszolúte nincs rendelkezés abban az irányban, hogy a külföldiek vagyona nagyobb adótétellel rovatik meg, mint egyéb vagyon; de viszont van rendelkezés abban az irányban, hogy a vagyonadóból a jövedelmi adót levonják. Már most mit jelent ez tulajdonképen? Azt, hogy a külföldiekre nézve a vagyonadó tulajdonkép enyhítő hatással lesz. Miután t. i. a jövedelem háromszorosan vétetik értékben, ez a külföldiekre nézve mindig kisebb lesz s nem fog soha oly értékkel birni, amely nagyobb vagyonadó alá esnék, mint jövedelmi adó alá és így a jövedelmi adó a külföldiek jövedelmére nézve tulajdonkép csökkentő hatással fog lenni. Az 1909 :X, t.-cz. 16. §-a rendelkezik az erdőjövedelmek felett is és azt mondja, hogy amennyiben az erdőnek faállománya eladatik, az esedékes vételár maga teljes nyers összegében tekintendő bevételnek s amennyiben az eladás nem tőáron történt, akkor a tőár mellett is levonható lesz a költségeken felül a vételárból a letarolási, szállítási és egyéb költség. E rendelkezés azonban nem meríti ki az összes e téren jelentkezhető szükségleteket, nem intézkedik t. i. az esetre, hogyha az egész erdő faállománya adatik el, valamint arra sem, ha a vágás nem évenként, hanem az egész forgási idő tartama alatt egyszerre történt. Ennek következtében tényleg szükség volt egy oly rendelkezésnek a javaslatba felvételére, mely ebben az irányban intézkedjék s a 6. §. első bekezdése tényleg azt a rendelkezést foglalja is magában, hogy az erdő faállományának eladása esetén az egész vételár tekintendő nyers bevételnek akkor is, ha az egész erdő adatik el, vagy ha a vágás nem évenkint, hanem a forgás tartama alatt egyszerre történik. Ebből folyólag természetesen egy további intézkedést is fel kellett venni azon erdőknek előnyben részesítése iránt, amelyek rendszeres üzemterv szerint kezeltetnek s erre ugyanezen szakasz második pontja tartalmaz rendelkezést; miután azonban ez tulajdonkép a díjtétel kérdését illeti, ezzel majd később fogok bővebben foglalkozni. Az 1909. évi adótörvények alapgondolata, különösen a jövedelmi és a kereseti adóé, az volt, hogy kereset és jövedelem egy. A jövedelmi adóra vonatkozólag a 18. §. megállapítja, hogy annak alapjául az üzleti nyereség és kereset tekintendő, mely az általános kereseti adóról szóló törvény rendelkezései értelmében állapíttatott meg. Tehát ami a kereseti adó rendelkezései szerint lett volna megállapított jövedelem, illetve kereset vagy nyereség, az lett volna a jövedelem is. Tudjuk azonban, hogy ebből mind e mai napig nem lett semmi, sőt egyelőre nem is lesz, mert hiszen e javaslatokkal kapcsolatban tárgyaljuk a harmadik osztályú kereseti adó érvényének a meghosszabbítását s hogy ennek következtében a kereseti nyereség nem az általános kereseti adó rendelkezései, hanem az 1875. évi XXIX. t.-cz. rendelkezései értelmében állapittatik meg, s az adókulcs nem az általános kereseti adóra megállapított 3'5^/o-os, hanem az 1875-ben megállapított 10%-os kulcs. Ez szükségessé tette a III. osztályú kereseti adóval megterhelt adózó közönségnek oly irányban való biztosítását, hogy keresetük és nyereségük, mely azon törvény szerint állapittatik meg, ne szolgálhasson alapul ezen jövedelmi adó megállapításának; intézkedni kellett tehát oly irányban, hogy jövedelmük tisztán