Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-649

649. országos ülés 1916 augusztus 11-én, pénteken. 103 nem volt benne. Benne van, elvégre a világosság szempontjából nem árt. Azonban nem tartom egészen helyénvalónak a 4. §. utolsó bekezdésében foglalt rendelkezést, illetőleg rosszul fejeztem ki magamat, a rendelkezés helyes, csak nem teljes és nem kielégítő. Itt mindenekelőtt meg kell állapitanom azt, hogy a pénzügyi bizottság által előterjesztett szöveg nem egyezik a minister ur által előterjesztett szöveggel. Ez az utolsó bekezdés arról szól, hogy a magánjogi terhek, még pedig a 12. §. 7. pontjában emiitett terhek nem vonhatók le a jogorvoslati eljárás során, ha azok az adókivetésnél vagy legalább is a tárgyalásnál nem érvényesíttettek. A minister ur javaslatában csak erről a 7. pontról van szó. A pénzügyi bizottság javaslatában már benne van a 8. pont is. Tehát onnan kimaradt, mindenesetre nem helyesen maradt ki, mert helyes a pénzügyi bizottságnak ebben az irányban előterjesztett javaslata, amennyiben az a 8. pont épen a nyugdíjjárulékokról és a biztosítási dijakról szól. Ezzel kapcsolatban azonban van egy észrevételem, amely elsősorban a pénzügyi bizottság előadóját illeti, az t. i., hogy a pénzügyi bizottság előterjesztésében ez a módosítás egyszerűen ugy szerepel, mint egy tollhiba kiigazítása. Ez elsősorban nem áll, mert ez érdemi intézkedés, ez a javaslat érdemi rendelkezésének módosítása. Mert ha abban az eredeti javaslatban az volt benne, hogy csak a 7. pontban emiitett terhek nem vonhatók le és belekerül ugyanebbe a javaslatba az, hogy a 8. pont alattiak sem vonhatók le, akkor ez már nem tollhibának a kiigazítása, hanem a javaslat érdemi rendelkezésének megváltoztatása. De ezzel kapcsolatban még két kérelmem van. Ha a bizottságban ilyen módosítások történtek, akkor legalább is el lehet várnunk azt, hogy a bizottság jelentésében ezek a módosítások konkrété, szövegszerüleg közöltessenek, hogy az ember mindjárt az előterjesztésből láthassa és olvashassa, mi az a módosítás, nehogy magából a szövegből kellessen ezt a módosítást kiböngészni. Hogy ezt nem egészen ok nélkül kérem, azt — ettől a ponttól eltekintve — még egy másik dologgal is vagyok bátor illusztrálni, azzal t. i., hogy a pénzügyi bizottságban a 4. §. utolsó pontjában eszközölt ezen módosításán kívül a 10. §-ban is történt egy módosítás, amelyre nézve ugyancsak az mondatik, hogy ez is egy tollhiba kiigazítása. Miután megint csak a pénzügyi bizottság jelentésében erre vonatkozólag nem találtam semmiféle útmutatást, hogy milyen tollhiba igazíttatott ki, elolvastam az eredeti javaslatot és összehasonlítottam a módosított javaslattal, de kénytelen vagyok beismerni, hogy gyenge fejemmel háromszori elolvasás után sem tudtam rájönni arra, miben van tulajdonképen a tollhiba kiigazítása, mert mind a háromszori elolvasás után ugy láttam, hogy a szöveg teljesen ugyanaz, mig végre mégis csak megtaláltam azt, hogy a 10. §. első bekezdésének utolsó szava így hangzik a pénzügyi bizottság szövegezésében : »mentendő«, a javaslatban pedig ez volt: »menthető«. T. i. az alól felmentendő, ott pedig az volt: felmenthető. Tehát ez a módosítás e körül forgott: menthető és mentendő. Bocsánatot kérek, ilyet mégis csak legalább illenék magában az előterjesztésben kitüntetni és nem ráutalni a képviselőt, aki ezzel foglalkozni akar, hogy idejét még ilyenekkel is töltse. De viszont az a kifogásom, hogy ez nem tollhiba, ugyancsak erre is vonatkozik, mert a között a rendelkezés között, hogy valaki »felmenthető* egy adónak következményei alól és a között a rendelkezés között, hogy »felmentendő«, azt hiszem lényeges érdemi különbség van, ezt tollhibának minősíteni egyáltalában nem lehet. Ami már most ennek az utolsó pontnak érdemi részét illeti, amit ón nem találok teljesen kielégítőnek, az az hogy itt egy kategorikus imperatívusz van, amely szerint a jogorvoslati eljárásban a 12. § 7. és 8. pontjában emiitett terhek nem vonhatók le senkivel szemben. Miután azonban végeredményben vétlenül is és nemcsak rosszakaratból származhatnak olyan esetek, hogy valaki nem tudott megjelenni az adófelszólamlási tárgyaláson, nem tartom teljesen kielégítőnek, hogy ne adassék mód arra, hogy ez a vétlen mulasztás orvosoltassék. Azt hiszem ennek, a reparáczióját könnyen meg lehetne találni. A pénzügyminister ur a vagyonadóról szóló javaslat 22. §-ának utolsó pontjába tudott bevenni egy ilyen intézkedést; erre vonatkozólag is egy hasonló intézkedést kellene felvenni. A 22. §. ugyanis arról szól, hogy ha valaki nem ad be vallomást, ez esetben adópótlékot, bírságot fizet, az utolsó pont szerint azonban törlendő az adópótlék, ha a jogorvoslati eljárás során igazoltatik, hogy a mulasztás vétlen volt. Ha ide is felvétetnék egy ilyen intézkedés, akkor kielégítőnek lehetne mondani ezt a rendelkezést. Mert magam is azon az állásponton vagyok, hogy akit a vallomás, a tárgyaláson való megjelenés körül vétkes mulasztás, nemtörődömség terhel, viselje annak következményét, ám ha tőle teljesen független körülmények akadályozták őt jogának érvényesítésében, akkor nem méltányos, hogy ne álljon rendelkezésére jogorvoslat. Az 1909. évi X. t.-cz. 23. §-a rendelkezik azokról a magyar állampolgárokról, akik külföldön laknak és akiknek itt Magyarországon házuk vagy földbirtokuk van és rendelkezik ugyanolyan külföldiekről is, megállapítván, hogy ezeknek jövedelme háromszorosan számítandó. Az 1909-iki javaslatban eredetileg kétszeres volt és ugy tudom a ház maga emelte fel háromszorosra. Az adókivetés során bizonyos kontroverziák származtak, hogy hogyan állapittassék meg ez a háromszoros jövedelem. Ez a szakasz