Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.
Ülésnapok - 1910-649
98 649. országos älés 1916 a ugusztus 11-én, pénteken. szemben is azon lehetőségünk, hogy amennyiben az ottani intézkedések nem hátrányosan befolyásolnák törvényhozásunkat, ennek megfelelően intézkedjünk. De miért ne tartsuk függőben akkor, mikor a pénzügyi bizottság is elismeri a maga előterjesztésében, hogy a javaslatok abban a formában, amint ma előttünk vannak, nem maradhatnak meg, hanem feltétlenül korrekczióra fognak szorulni? Ha vizsgáljuk, t. ház, hogy ezen javaslatok a közvéleményre és az érdekeltekre minő hatással voltak, látjuk azt, hogy az ipari és kereskedelmi érdekeltségek ezen javaslatokból ama felfogást és ama tudatot merítették, hogy e javaslatok a földbirtok megkimélésével a bennük jelentkező tehertöbbleteket tulajdonkép a városi kereső polgárság vállaira hárítják át. (ügy van!) S ezt a felfogásukat többé-kevésbbé indokolni is tudták és tudják azzal, ami ezekkel a javaslatokkal kapcsolatban egyúttal nyilvánosságra jutott. Álláspontjuk mellett szól magának a harmadosztályú kereseti adónak meghosszabbításáról szóló javaslat, amely fenn kívánja tartani az adótételt és amellett oly tág kaput nyit annak a lehetőségnek, hogy ez az adó az egész vonalon mindenkivel szemben felemeltessék, hogy joggal láttak ebben támadást maguk ellen. t>e támpontot nyertek felfogásukban abból a statisztikai kimutatásból is, amelyet a jövedelmi adóra vonatkozólag a pénzügyminister ur közrebocsátott. Ebből a statisztikából megállapithatták azt, hogy 596,427.000 adóköteles jövedelemből 227,534.000 korona esett az iparra és kereskedelemre, ellenben a földbirtokra esett 226,945.000 korona vagyis 29 , 35°/o szemben 29'27°/ 0-kal. Viszont a mezőgazdasági érdekeltségek ezekben a javaslatokban azt látták, hogy ezek a földbirtokot létében támadják meg. Ezt a felfogásukat alapították különösen a vagyonadóban foglalt intézkedésekre, főleg arra, amely a becsléssel és a forgalmi értékkel kapcsolatos. Ha pedig a nép millióinak képviselőjét, a Népszavát olvassuk: viszont a Népszava ugy találta, hogy ez; a három javaslat tulajdonképen szemfényvesztés, háborús csalás és egyszerűen csak előhírnöke a fogyasztási adók emelésének. így fest a helyzet akkor, amikor nekünk ezekkel a javaslatokkal foglalkoznunk kell. A véleményeknek, felfogásoknak, érzéseknek ilyen eltérése mellett annál fokozottabb mértékben kötelességünk, hogy ezeket a javaslatokat minden részletükben megvizsgáljuk, lehetővé tegyük, hogy ezekben az igazság és az arányosság jusson érvényre és eloszlassuk a javaslatokkal szemben különböző oldalról felmerült aggályokat. A pénzügyi bizottság ezeket a javaslatokat együttesen tárgyalta és együttes jelentésben terjesztette a képviselőház elé. A magam részéről helyeslem ezt, ez ellen kifogást nem emelek, nem is emelhetek. Mert ha a három javaslatnak akár jogi természetét tekintem — hiszen személyadóról szól' tulajdonképen mind a három, mert a kereseti adó is eredetileg személyadónak terveztetett és végeredményben ma is, elméletileg, személyi adónak tekintendő — vagy ha azt tekintem, hogy ezek az adónemek egyenlő fejlődési fokon állanak, avagy pedig tekintem azt az összefüggést, amely a javaslatok között a fundált és nem fundált vagyon szempontjából fenforog, akár pedig tekintem az adóigazgatás kérdését: tényleg ugy kell találnom, hogy ezek között a javaslatok között oly szoros a kapcsolat, hogy azokat külön tárgyalni alig is volna lehetséges. Ezek után, t. ház, áttérek magukra a javaslatokra. Elsősorban a jövedelmi adóról szóló törvényjavaslattal kívánok foglalkozni. Ez a javaslat azt mondja 1. §-ában, hogy életbelépteti az 1909 : X. t.-czikket, nemkülönben az ennek módosításáról szóló 1912 : LIII. t.-czikk 18. és 21. §-ait, azonban egyrészt megszorítással a jövedelemösszeg tekintetében, másrészt pedig bizonyos módosításokkal. Ami a tőkeösszeg tekintetében való megszorítást illeti, ezt tízezer koronás határban állapítja meg, amennyiben jövedelemadó alá csak a 10.000 koronán felüli jövedelmeket kívánja vonni. A javaslatnak ez a része a közvéleményben alig keltett ellenérzést, sőt azt lehetne mondani, hogy ezt a kérdést teljesen negligálták. Egyedül és kizárólag az Országos Iparegyesület terjeszkedett ki a maga memorandumában a kérdésnek ezen részére is és helytelenítette a maga részéről ezt az intézkedést. Abból a szempontból helytelenítette, hogy ezen intézkedés által tulajdonképen a nagy jövedelmek nem kerülnek olyan megadóztatás alá, mint ahogy kellene és oda konkludál, hogy ha a jövedelemadóról szóló 1909 :X. t.-czikk a maga egész terjedelmében lóptettetnék életbe, vagyis az adó kiterjesztetnék a 10.000 koronán aluli jövedelmekre is, akkor a nagyobb jövedelmek sokkal inkább kerülnének megadóztatás alá. Ezt az okfejtést a magam részéről megérteni egyáltalán nem tudom. Minő hatása lehetne annak a ténynek, hogy a 10.000 koronán aluli jövedelmeket is megadóztatják, a magasabb jövedelmekre. Azt hiszem, ez pusztán illúzió. Viszont felvetem a kérdést: épen az iparnak és kereskedelemnek micsoda érdeke lehet abban, hogy a mai — épen ipari szempontból nehéz — időkben ezeket a kisebb ekszisztencziákat is adó alá vonják? Elfelejti, ugy látszik, az Országos Iparegyesület azt a körülményt, hogy az a vagyonadójavaslat, amelyelőttünk fekszik, tulajdonképen egy jövedelemadó és elfelejti azt, hogy ezen vagyonadójavaslat révén — amiről különben eddig még itt szó nem esett — nagyon sokan az adózó polgárok közül olyanok kerülnek jövedelemadó alá, akik eddig jövedelemadót nem fizettek. Ezek jövedelme ugyanis nem felelt meg annak a határ-
