Képviselőházi napló, 1910. XXXI. kötet • 1916. augusztus 9–szeptember 6.

Ülésnapok - 1910-649

649. országos ülés 1916 augusztus ll-én, pénteken. n nak, amelyet a törvény megállapít, azonban fognak fizetni vagyonadót, minthogy a vagyonadó határa aránylag sokkal alacsonyabban van megállapítva, mint a jövedelemé. Az 50.000 K vagyonhatár és a 10.000 K jövedelemhatár mellett a helyzet tehát tulajdonképen az, hogy adó alá kerülnek mindazok, akiknek 50.000— 200.000 koronát érő vagyonuk van és akik ezen vagyon után — 5°/o-os kamatozást véve alapul — jövedelemadót nem fizetnek. 200.000 koronának 5%-os kamatja 10.000 korona, tehát nem fizet jövedelemadót, de fog fizetni vagyonadót. Erről ugy látszik megfeledkezett az Országos Iparegyesület. Én már 1914-ben, midőn a hadiadójavaslatot tárgyaltuk, mely ad hoc javaslat volt, jeleztem felszólalásomban, hogy e javaslat tulajdonképen praeludiuma a következendőknek és az első lépés ahhoz, hogy az 1909-ik évi adóreform végre, bár fokozatosan, életbeléptettessék. És íme, amit én akkor már megállapítottam, az be is következett, mert habár ma még nem is tartunk ott, hogy oly helyzet volna előttünk, mely véglegesen léptetné életbe, de részlegesen igenis már véglegesen lépteti életbe. Ami a törvényjavaslatnak azt a kijelentését illeti, hogy az 1909-iki törvényt módosításokkal lépteti életbe, nekem az az érzésem, hogy nekünk ezen módosításokkal szembe keli néznünk. Az kétségtelen, hogy az 1909 óta a mai napig lefolyt idő oly hosszú, hogy a viszonyok azóta lényegesen megváltoztak és az akkori törvényt a mai viszonyoknak megfelelően kell átalakítani. A kérdés csak az, hogy e módosítások, melyekkel az 1909-iki törvényt életbe akarjuk léptetni, megfelelnek-e azoknak az intenczióknak, megfelelnek-e annak a szellemnek, amely intencziók és amely szellem az 1909-iki törvényben foglaltatik? megfelelnek-e ezek a módosítások a mai szükségleteknek ? kielégitik-e egyrészt a közérdeket és azt a czélt, melyet szolgálni kívánnak, és nem terhelik-e meg és nem zaklatják-e jobban az adózó közönséget, mint amennyire a czél megkívánja. Ezeket a kérdéseket részletesen kívánom vizsgálni ós kutatni. , És méltóztassék megbocsátani, ha talán ebben a tárgyalásban nagyon is részletes találnék lenni, de rövid parlamenti működésem alatt azt tapasztaltam, hogy a törvényjavaslatok tárgyalása körül bizonyos hiba és fogyatékosság van. Én ugy látom, hogy a javaslatok tárgyalása körül a politikai és elvi szempontoknak predomináló hatásuk van, bár nem vitatom, hogy ezeket eliminálni nem lehet és nem szabad. Viszont a javaslatok tételes rendelkezéseivel sokkal kevesebbet foglalkozunk, mint azok megkívánják és innen származik az, hogy annyi rossz törvényünk van, hogy alig bocsáttatnak ki az életbe, máris a kontroverz kérdések egész sorát látjuk körülöttük és a törvény alkalmazásában és a judikaturában is ellentétes véleményekkel találkozunk. Azt hiszem, ha ily fontos javaslattal, melynek igazán nagy kiható ereje van a polgárokra, részletesen foglalkozunk, akkor, habár talán ez kissé unalmas is, mégis a közt, a közjót szolgáljuk. E módosítások, melyeket e javaslat végrehajt, érintik úgyszólván a jövedelemadóról szóló 1909. évi törvénynek majdnem valamennyi fejezetét, kivéve a büntető határozatokról szóló fejezeteket: tehát az adókötelezettséget, az adóköteles jövedelem meghatározását, az adótételeket, az adókivetés előkészítését, az adókivetést, az évközi változásokat, a szolgálati viszonyból származó illetményeket. Már most kutassuk, hogy a jelen törvényjavaslatban melyek azon szakaszok, melyek a régi törvény egyes intézkedéseit érintik. Az adókötelezettséget érinti a javaslat 2. §-a és 14. §-ának második bekezdése. A javaslat 2. §-a szerint az 1909-ik évi X. t.-cz. 1. §-ának 5., 6. és 9. pontjában felsorolt jogi személyekre a jelen törvény 1. §-ának rendelkezései nem terjednek ki. Már most hogy tisztán lássuk, hogy miről van szó, melyek azon adóalanyok, melyek az itt idézett 5., 6. és 9. pontban foglaltatnak és kivonatnak ez adótörvény hatása alól, meg kell néznünk magát a régi törvényt. Az az 1. §. kilencz pontban sorolja fel azon adóköteleseket, kik azon adó hatása alá tartoznak. Minthogy itt csak az 5., 6, és 9. pont vitás, csak ezekre terjeszkedem ki és megállapítom, hogy az 5-ben foglaltatnak a részvénytársaságok, szövetkezetek, részvényekre alakult betéti társaságok, korlátolt felelősségű társaságok, biztosítási vállalatok és bányatársulatok, a 6. pontban a törvényhatóságok, községek, az egyházak, szerzetes rendek, alapok és alapítványok; a 9. pontban a tőkekamat- és járadékadóról szóló törvény 1. §-ának 9. pontjában említett nyűg- és kegyellátási intézetek, jótékonysági intézetek, nemkülömben az általános kereseti adóról szóló törvény 4. §-ában emiitett közművelődési intézmények. Ha arról van szó, hogy megítéljük, vájjon ezeket ki kell-e hagyni azok sorából, kikre a jövedelemadót ki akarjuk terjeszteni, vizsgálnunk kell azon indokokat, melyeket a javaslat ennek igazolására felhoz. Maga ez a javaslat ez irányban indokot egyáltalában nem hoz fel, hanem egyszerűen utal arra, hogy e szakasz tulajdonképen megfelel az 1914: XLVI. és 1915: XXI. törvény hasonló rendelkezésének. Vissza kell tehát mennünk a kérdés helyes megítélése végett e két törvényre és azok indokolására és kutatnunk kell, hogy miért és mily időben terjesztettek elő ez ad hoc javaslatok ily korlátok között. Az 1914: XLVI. t. c. indokolásában az van, hogy annak idején, mikor a jövedelemadót behoztuk, 1909-ben, abból indultunk ki, hogy ezzel kapcsolatban, midőn a jövedelmi adó életbe fog lépni, egyúttal az általános jövedelmi pótadó mint ilyen, meg fog szűnni. 13*