Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-635

70 635. országos ülés, l9l és azt hiszem, ezeket a béklyókat szükség esetén nagyon könnyen szét leket törni«. Teljesen helyes, meg is tapsoltuk. Tehát remélem, már vége lesz ennek a diszkrécziónak. A kormánynak, a kabinetnek most már harmadik ministere interpelláltatik meg ebben a kérdésben. A diszkréczió szerintem ebben a kérdésben ma már mást nem jelentene, mint azt, hogy ezek a béklyók tényleg fennállanak, hiába világháború, hiába rendkívüli hatalom, — hadititoknak jelezve olyan kérdést, amely azzá semmiképen nem minősíthető. (TJgy van! Élénk helyeslés^ balfelöl.) Én tehát a következő interpellácziót vagyok bátor a t. kereskedelemügyi minister úrhoz intézni. (Olvassa:) Interpelláczió a magyar kir. kereskedelmi minister úrhoz : 1. Hajlandó-e a t. kereskedelmi minister ur sürgős vizsgálatot elrendelni aziránt, hogy 1916. évi február hó 18-án 88.586. sz. alatt kibocsátott rendeletével megállapított hadimunkabérek és feltételek tényleg betartattak-e és amennyiben nem tartattak be, minő megtorló intézkedéseket tesz és a megkárosított munkásokat miképen kárpótoltatja ? 2. Miképen óhajtja a kereskedelmi minister ur a hadimunkát szervezni arra való tekintettel, hogy a szerződésileg eddig le nem kötött munkát elsősorban a kisiparosság kapja, a szerződésileg már lekötött nagy komplekszumokat ivedig a nagyvállalkozók olyan hadiözvegyekkel és badbavonultak családjaival legyenek kötelesek munkáltatni, akiknek más kereseti forrásuk nincs? ÍJ. Újólag hangsúlyozottan kérdezem, hajlandó-e a t. kereskedelmi minister ur végre megismertetni bennünket a hadi munkák azon egységáraival, a végösszeggel és ezeknek részletezett tételeivel, amelyeket a cs. és kir. hadügyministerium és a magyar kir. honvédelmi ministerium a nagyvállalkozóknak katonai ruházati felszerelésekért fizetett? Hajlandó-e egyúttal megismertetni velünk azokat az akár szerződésben, akár rendeletben, akár egyéb módon netán kikötött feltételeket, mert ugy tudom, sok mindenféle szerződési és egyezkedési módozat van, amelyekből megállapítható: mennyit kapott a nagyvállalkozó anyagokért, mennyit rezsimre és üzleti haszonra és végül mennyit kapott munkabér czimén? Elnök: Az interpelláczió kiadatik a kereskedelemügyi minister urnak. Vermes Zoltán jegyző: Posgay Miklós! Posgay Miklós: T. ház! Bocsánatot kérek, hogy ilyen súlyos pillanatok közt vagyok kénytelen a honvédelmi minister úrhoz egy interpellácziót előterjeszteni, de amidőn én a katonák szabadságolásáról beszélek, nem azokat akarom elkérni a honvédelmi minister úrtól, akik most az orosz fronton vannak és az orosz túlerő ellen küzdenek, banem azokat, akiknek a honvédelmi minister ur már megadta régebben június li-én, szerdán. a szabadságolását, de a kérvényük elintézését visszatartják a pótzászlóalj-parancsnokságoknál. Tudok rá esetet, hogy a honvédelmi minister ur megadta a szabadságolást, kiküldte az engedélyt a kerülethez, a kerület a zászlóaljhoz, a zászlóalj a századhoz, a századnál azután 3—4—5 hétig, sőt tudok rá esetet, két hónapig is ott feküdt az elintézett kérvény. Amikor utána tudakozódtak, akkor nagy boesánatkérések között előkerül valahonnan az akta és mondják: Hja, eltévedt, elkallódott. Holott tisztán rosszakaratból történt, mert tudok róla, hogy az illető szabadságolási levele czimén más ment szabadságra, aki talán egy kicsit jobb vagyoni helyzetben volt az őrmester ur szemében, mint akinek a szabadsághoz tulajdonkópen joga volt. Az őrmester totum factum annál a századnál. Viczképen emlegették, hogy egy főherczeg kammerdinerjét besorozták. Azt mondta neki: Uram, segíts rajtam, hogy valahogy kimentsenek, mint nélkülözhetetlent. Azt felelte a főherczeg: Ismersz valami őrmestert annál a századnál, ahol szolgálsz? (Derültség.) Hát akkor az a szegény parasztlegény mit csináljon ? Egyebet nem tud, mint az őrmestert környékezi. Az őrmester ur valósággal ügynöke a budapesti ügyvédeknek — kivéve a kiveendőket, mert itt nagyon sok a zugirász. Azt mondja neki: Ne menj otthon a községhez, a szolgabíróhoz, hanem van itt és itt egy ügyvéd, az majd megcsinálja a kérvényedet. A szegény ember elmegy oda, jól megpumpolják, beadja a kérvényt, a kérvény természetesen visszamegy a községhez, ott megkérdik a családját, miért ment ügyvédhez. Hja, az őrmester ur mondta. Ezek csak mellékes epizódok, de tény az, hogy a minister ur rendelkezéseit nem veszik figyelembe. Velem történt meg a következő eset: Egy apának négy fia a harcztéren. Az egyik megsebesült. Itt volt az üdülő kórházban. Beadták érte a folyamodványt, mert az apa 70 éves, munkaképtelen és halálos beteg, vizibetegségben szenved. A többi fiát nem is reklamálta, csak ezt a sebesült fiát. A honvédelmi minister ur volt oly szives, megcsinálta, hogy ideiglenesen bizonytalan időre szabadságolják. A mikor a honvédelmi ministeriumban az ügy elintéződött, két hétig vártak reá, mi lesz vele. Utoljára hozzám fordultak, nézzem meg, mi van a dologgal. Elmentem személyesen a k. und k. hadtestparancsnoksághoz, a hol a kérvény volt és beszéltem a vezérkari főnök úrral, a ki nagyon szívesen fogadott és jegyzékbe vette, hogy az aktát rögtön elintézteti. Vártam azután türelemmel. Egyszerre a fiu sürgönyöz a feleségének, hogy jöjjön, mert holnap viszik a menetszázaddal. Négy hétig ténfergett a kérvény, a melyet a honvédelmi minister ur elintézett, semmibe sem vették ós a fiút újra elvitték a barcztérre. A közös hadsereg valósággal mintha ellensége volna a honvédelmi ministeriumnak, minden rendelkezését késlelti, visszaküldi, ezer aka-