Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-635

635. országos ülés 1916 június lí-én, szerdán. 71 dályt gördít elébe. Többek között a honvédelmi minister ur honvéd-póttartalékosokat helyez át kisegitésképen a közös hadsereghez. Avval csak a honvédelmi minister ur rendelkezik, erről törvényünk is van. A honvédelmi ministeriumban megkapja az illető a felmentést, de ezt semmibe se veszik. Megtörtént pl., hogy Csepelen alkalmazták őket a municziőszállitásokhoz. Az a csepeli tiszt nem adta ki a honvédelmi minister rendelkezése alapján, mert azt mondta, hogy a honvédelmi minister nem parancsol neki. Ugyanígy volt a Lipták-féle gyárban is, megvolt az illető szabadsága, nem akarták kiadni. Ha kívánja a minister ur, odaadom az illető nevét és az aktára vonatkozó minden adatot. Itt van egy másik eset: Az illetőt, aki honvéd póttartalékos, áttették a közös hadsereghez. A szabadságolása május 25-én jött meg a közigazgatási hatóságtól, de az illető még ma sem kapta meg. Nem adják ki neki a szabadságolást, mert már a közös hadsereghez van áttéve, az rendelkezik vele. Azután itt van a nyakunkon az aratás. Ha ez nem sikerül, az sokkal nagyobb veszedelem, mint hogy most az oroszok elől ideiglenesen visszavonultunk. Pestmegyében a héten már megkezdik a rozsaratást. Történt intézkedés afelől, hogy megkapják az itthonlevő tartalékosok a szabadságolást ? Annak az asszonynak otthon már tudnia kell, hogy az ura hazajöhet-e, mert különben kénytelen rozsaratót fogadni, — ha ugyan kap. Megfogadja és azután megjön az ura. A részarató persze szemrehányást tesz, hogy miért tartotta vissza, másutt is kapott volna szerződést. Az asszony pedig azt mondja az urának: Van már részaratóm, megkötöttem vele a szerződést. Az ura nem dolgozik, — hát akkor miért kapta a szabadságot? Van olyan gazda, akinek otthon 60—80 hold földje van; megadták neki a szabadságot, mégis ott tartják a századnál és nem küldik szabadságra, hanem beosztják aratómunkásnak Hát mennyivel keres többet az az ember abban az aratóosztagban, mintha haza mehetne gazdaságába? Nem a fronton keresem azokat a szabadságolandókat, hanem keresem pl. itt a gubacsi-uti lókórháznál. Ott 80 darab ló mellett 160—180 ember hever. Hogyan lehetséges, hogy a beteg lovaknál annyi embert vesznek igénybe, holott azok nagy része odahaza kellene hogy dolgozzék? És nem elég a gazdaságban, hogy csak épen aratás legyen, hanem ott van még a cséplés is. Azután ott van a takarmány, amely rendkívül fontos szerepet játszik a hadsereg szükségségletei között. Hiszen a kisgazdákat június elsejével mind haza kellett volna bocsátani, mert a szénájukat is be kellett volna tekaritani, most pedig itt van az aratás és a szénák kaszálatlanok és mindez azért van, mert a hadvezetőségnél mindenre gondolnak, még arra is, amint előttem szólott t. képviselőtársam mondta, hogy milyen szerződéseket kössenek a haclseregszállitókkal és milyeneket más szalutokkal, csak arra nem gondolnak, hogy az arató haza is mehessen és akkor amikor olyan szép terméssel kecsegtet bennünket a jó Isten, akkor hagyjuk elveszni az egészet egyes emberek könnyelműsége és nemtörődömsége folytán. (Ugy van! TJgy van! a baloldalon.) Azután ott van Kispesten a trachoma osztag. Miért tartják ott .azt a sok embert? Hogy gyógykezeljék? Otthon jók voltak azok a háznál, dolgoztak, most besorozták őket trachomásan és az állam terhére itt tartják, hogy lopják a napot. Azokat is haza kellene küldeni, aztán ha gyógykezelni akarják • őket, az őszre hívják vissza. Hogy a szabadságolásokat milyen könnyelműen intézik, példa rá — ha kíváncsi a minister ur megmondom a neveket is, de itt nyilvánosan nem akarok senkit pellengére állítani — egy csapattestnél 14—16 szabadságolás is érkezett meg a fölmentésekkel. Tudomásul is adták a legénységnek, hogy megjöttek a szabadságok ezek és ezek részére, a legénység hazasürgönyzőtt, hogy ekkor meg ekkor jön és mikor aztán a kiosztásra került a sor, a rapportnál megkérdezték, hogy Kovács János haza fogsz-e menni szabadságra? Itt van a szabadságleveled és ezzel széttépték ezt a szabadságlevelet és széttépték valamennyiét. Lehetséges állapot az ilyen? Fültanuja voltam egy esetnek. Egy legény szabadsága június 11-én letelt. A honvédelmi minister ur rendeletet adott ki, amelyben azt mondja, hogy akinek szabadsága június elseje előtt nem járt le, annak a szabadságát a közigazgatási hatóság maga szeptember 1-éig meghosszabbíthatja. Akiről itt szó van, vidéken lévén, nem tudott mást csinálni, mint bement a városba és telefonon keresett összeköttetést a századával. Meg is kapta. A főhadnagy ur volt a telefonnál. Az illető bemondja a nevét és alázatosan kérdezi, hogy van-e tudomása a századnak a honvédelmi minister ur ezen rendeletéről vagy általában mit kell neki tennie? A helyett, hogy fölvilágosítást adott volna a főhadnagy ur, hogy van tudomása vagy nincs, szóval, hogy rukkoljon be: azokat a kifejezéseket, amelyeket ő ezzel a szegény emberrel szemben használt, pedig káplár az illető, tehát intelligensebb katona, nem ismételhetem. A »gazember« kifejezés még az enyhébbek közül való. »Bitang, sehonnai, disznó.« Én hallgattam a másik kagylón és aztán azt mondtam: »Tedd le fiam a kagylót. Azután kérdeztem, hogy ez az ur volt-e már a hareztéren? Hát bizony nem volt. Lehet ilyen dolgokkal a legénységet buzdítani arra, hogy az oroszt verje vissza? És ez csak egy j)élda, de azt hiszem, képviselőtársaim mindnyájan tudnának ilyen példákat elmondani, hanem bizonyosan nem akarják a minister urat háborgatni. Én azonban távolabb állok tőle és nem tudom máskor ezeket a dolgokat elmondani,