Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-635
C6 635. országos ülés I9l6 június l&^-én, szerdán. tetni, ha hazatérnek, rettenetes helyzet előtt fognak állani, ha idejekorán nem indít a kormány megfelelő akcziót az érdekükben. Szerettem volna legalább is hozzávetőleges képét nyújtani annak, hogy milyen számú ekszisztencziáról van itt szó, de, sajnos, semmi pozitív adatunk erre nézve nincs, mindössze az ipartestületek országos szövetségének az az adata, amely csak töredékes, mert hiszen 420 ipartestület közül, amelyet megkeresett, csak 154 szolgáltatta be adatait. Ez különben szomorú képe annak, hogy minő kevés érzék van nálunk a közérdek iránt akkor, ha nem az illetők maguk érintetnek érdekeikben. Eme 154 ipartestület adatai szerint a 42 — 50 évesek bevonulása nélkül — az adatok korábbiak, mint ezek bevonulása — kerek összegben 17.000 önálló iparos, 22.000 családtaggal vonult be. akik közül 8100 szüntette be üzemét. Ezt a 42—50 évesekkel kombinálva, legalább 20.000 kisiparos üzem beszüntetéséről van szó, legalább 40.000 családtaggal és ugyanannyi segéddel, tehát 100.000 ekszisztencziáról, nem számítva a kiskereskedőket. Ezeknek sorsa nem lehet előttünk közömbös. Itt egy nagyszabású akczióra lesz szükség, amelynek mielőbb való megindítását bátorkodom a t. kormány figyelmébe ajánlani. Ismét német példára utalok, ahol hónapokkal ezelőtt történt intézkedés és pedig egyrészt a birodalmi gyűlés határozata folytán, mely felszólítja a kormányokat — az idő előrehaladottsága miatt nem idézem ezt a részi, — hogy a várható súlyos helyzetre való tekintettel idejekorán tegyék meg a szükséges intézkedéseket. De amit felolvasni kívánok ennek kiegészítéséül az az, hogy milyen felemelő, hogy Németországban ennek az akcziónak szükségét a mai kor legnagyobb hadvezére, Németország bálványozott Generalfeldmarschallja a nagy Hindenburg tábornok kezdeményezte; szól pedig a porosz kormánynak deczember 30-án a Kegierungspräsidentekhez kiadott rendelete ilyképen: (olvassa) »und endlich ist neuerdings auch der Generalfeldmarschall von Hindenburg bei den zuständigen íteichs- und Staätsbehörden unter Hinweis auf das eherne Plichtgefühl und den todesmutígen Geist unserer Armeen warm dafür eingetreten, dass durch möglichst baldige Ilegelung dieser Prage den im Felde stehenden Soldaten die Sorge um ihr und ihrer Erauen und Kinder Schicksal nach dem Kriege genommen und die Gefahr der Verarmung und des wirtschaffclichen Zusammenbruchs von ihnen abgewendet werde.« íme a hadviselés érdekében tartja szükségesnek a nagy hadvezér ennek a kérdésnek idejekorán való megoldását; a csapatok lelkiállapotának megnyugtatása szempontjából, nem pedig csak gazdasági tekintetben, amelyben én ezt bátorkodom különösen szorgalmazni. Hogy milyen felfogás van e részben a porosz kormányzat körében, arról tanúskodik az emlékirat, amelyre hivatkozni bátorkodtam, és mely következőképen végződik: (Olvassa.) »Es ist ein unerträglicher Gedanke, dass in Fällen dieser Art die zurückkehrenden Krieger entweder von einer Stelle zur andern geschickt, oder gar der Armenverwaltung überwiesen werden sollten.« Ha nem gondoskodunk idejekorán erről a kérdésről, 100.000-nyi családot fogunk a szegényügy gondozására bizhatni és ujabb szocziális bajt teremteni, amelyet megelőzhetünk akkor, ha a német minta példájára ebben a kérdésben államilag intézkedünk. A porosz kormány egy emlékiratában, melyet e kérdésben kidolgozott, a lakosságnak fejenként két márkájára teszi azt a szükségletet, mely e czimen fel fog merülni. Nem kegyadományok, hanem kölcsönök alakjában kivan a német kormány intézkedni, kölcsönöket nyújtani állami ós provincziális alapon, melynél az állam vállalja a koczkázat bizonyos részét, hogy ezzel megkönnyítse a segélynyújtásnak ezt a módját. Legyen szabad a t. kormány figyelmébe ajánlanom ezt a módot. A német különböző államok egészen különböző eljárást követnek. Az egyik állam a kamatokat fedezi, a másik 15%-os veszteségi alapot biztosit a provincziáknak, az állam ugyanazt az összeget adja kölcsönnyújtás czéljaira, melyet a provinczia a maga erejéből felajánl. Hasonló módon kell foglalkoznunk a kisgazdák kérdésével is és kell az értelmiségi osztály ama szegény, szerencsétlen ekszisztencziáinak hóna alá nyúlni, mint az ügyvédek, orvosok, kik a háború által ekszisztencziájukat veszélyeztették, amennyiben elölről kezdhetik életüket a háborúban teljesített kötelességük folytán. T. ház! A napirendre szánt idő letelvén, nem fárasztom tovább a t. házat e kérdés taglalásával (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) és fentartom magamnak, hogy egyes kérdésekre más alkalommal térhessek vissza, mert lesz alkalmam a t. kormány által benyújtott javaslatok során egyes kérdéseket itt tárgyalhatni. Hálás vagyok a t. ház kegyes figyelméért; a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés balfelöl.) Elnök : Miután az idő előrehaladt, a javaslat tárgyalását most megszakítjuk. Mielőtt áttérnénk az interpellácziók meghallgatására, meg fogom tenni javaslatomat a következő ülés idejére és napirendjére nézve. (Halljuk! Halljuk !) Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését holnap csütörtökön, június 15-én d. e. 10 órakor tartsa és ennek napirendjére elsősorban a mai napirendet, vagyis az 1916/17. költségvetési óv első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat általános -tárgyalásának folytatását, amennyiben pedig az befejeztetnék, második pontul a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok között létrejött pénzügyi egyezmény beczikkelyezéséről szóló 1906 : X. t.-cz. hatályának ujabbi meghosszabbításáról szóló
