Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-645

645. országos ülés 19i6 Julius lá-éh, pénteken. 473 az irányban játszik szerepet, mint ahogy mél­tóztatik mondani. Ez egy irraczionális terme­lési mód volt, amelynek megváltoztatása sem az egyeseknek, sem a köznek rovására nem fog válni. Szabó István t. képviselő ur különösen azt kifogásolja, hogy itt a kisemberektől vétetnek el jogok a nagybirtokosok javára. Ez ellen a leghatározottabban tiltakoznom kell. Először nem vétetnek el jogok abban az értelemben, mint ő mondja. Különösen nem kárpótlás nél­kül, mert épen a szilva árának olyan megálla­pításában, amint az itt történni fog, benne van a kárpótlás s azután később ezen összeg meg­válthatásában a kincstár által. Másodszor e kérdés szabályozásához semmi köze nincs a nagybirtoknak, mert hiszen ugyanannyi pálinka, mint amennyi eddig kifőzetett, ezentúl is ki fog főzetni abból a szüvából, ha az egyébre nem való; ha egyébre való akkor nem. De tisztán az állam pénzügyi érdeke az, amely feltétlenül szükségessé teszi ezen intézkedést, mert enólkül a szeszadó ki nem használható. Ami azt a megjegyzést illeti, hogy a kis­gazdák — habár hangsúlyoznom kell, hogy itt nemcsak kisgazdákról van szó, különösen, ami a szőlőbirtokosokat illeti, igen sok nagyszőlő­birtokról van szó, — amikor elvették tőlük az üstöt, azt hitték, hogy vissza fogják kapni a jogot, hát az előbb mutattam rá, hogy a jog nem lesz tőlük elvéve. Amit megmondok az indokolásban: '• hogy most van az ideje a kérdés szabályozásának, ez, bocsánatot kérek, nem czinizmus, hanem a kor­mány részéről szükséges előrelátás. Mert ha látjuk, hogy ez a kérdés okvetlen szabályo­zandó, mindenesetre czélszerü, hogy ez akkor szabályozandó, amikor az más kérdésektől egé­szen függetlenül történhetik, nem akkor, ami­dőn a kisüstök a gazdáktol el lettek véve, ha­nem, mielőtt újra beszerzi a kisgazda, hogy tudja, mi fog előtte állani, miképen fog ez a kérdés újra rendeztetni. Gondolom, ez sokkal czélszerübb eljárás, mint megvárni, hogy besze­rezzék üstjeikét a háború alatt vagy a háború után, amire czélozni méltóztatott s akkor foga­natosítsuk ezt a rendelkezést. Mert akkor mél­tán szemünkre vethetnék, hogyha szükség volt ezen intézkedésre, miért nem csináltuk meg ad­dig, amíg nem szerezték be üstjeikét? Jelen időpont ily szempontból s ily értelemben min­denesetre alkalmas, hogy ezt a feltétlenül szük­séges intézkedést most csináljuk meg. (Helyes­lés jobbfelöl.) • Hogy az alfa szeparátor által ajánlott üstö­ket nem engedtük beszerezni a gazdák által, egyrészt épen ezen előrelátásból folyólag tör­tént, másrészt, mert a megejtett szakértői pró­bák azt bizonyították, hogy ezek az üstök nem mindenben voltak megfelelők, s különösen hosz­szabb használatra esetleg nem volnának alkal­masak. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXX. KÖTET. Ezek szerint ismétlem: tulajdonkép igen kicsiny a különbség, különösen a kisgazdák szempontjából aközt, mit most tényleg végre­hajtani akarunk, s aközt, ami az 1908-iki XXVIII. t.-czikkben már le van téve. Szabó István (nagyatádi) : Az is rossz volt! Teleszky János pénziigyminrster: Ismétlem, nagy örömmel fogom venni, ha községi és szö­vetkezeti központi főzdék keletkeznek, s kérem is e részben a t. képviselő urak támogatását. Amennyiben ez nem lesz lehető, akkor, mint mondom, elsősorban a földmivelésügyi ministe­rium részéről fognak ily főzdék felállíttatni. Másodsorban pedig tervezem egy részvénytársa­ság alapítását, amelynek fele alaptőkéje s veze­tésében a többség az államé legyen, s ez fogna ily központi főzdéket felállítani. Harmadszor, egyes vidékeken ilyen központi főzdéket állítaná­nak, gondolom azok pálinkafőzéssel ma is ipar­szerüen foglalkozó ezégek, melyek ma az általá­nyozás kedvezményét szintén élvezik, sőt. tulaj­donkép ennek az átalányozásnak sokkal nagyobb hasznát látják, mint a kisgazdák. Mert ezek azután igazán ki tudják hasz­nálni a szeszadótörvényben rejlő előnyöket, nem mint a kisgazdák, akik üzemük tökéletlensége folytán sokkal kevésbbé használhatják ki ezeket, mint ezen ipari nagy pálinkafőzők. Szabó István (nagyatádi). Csak bízzák a kisgazdákra; tudják azok, hogy kell kihasználni (Elnök csenget.) Teleszky János pénzügyminister: Már most, ami a szőlő- és a bortörköly kérdését illeti, rámutattam már az indokolásban, hogy a szőlő­és bortörköly kérdése, ugy mint a szilvapálinkáé is, nem lesz mindenütt megoldható, mert ezek a szőlőgazdaságok részben oly szórványosan vannak, s ezek közt sem mindegyik főzi ki a törkölyt ma sem. Továbbá pedig tényleg ugy van, mint Szabó István t. képviselő ur mondta, hogy a törköly ma igen különböző értékű, sőt egy jól vezetett szőlőgazdaságban az ma már szeszfőzés czéljából semmit sem ér. Épen ezért a szőlőtörkölyre és a borseprőre nézve nem gondolom ezen központi főzdék rendszerét álta­lánosságban alkalmazhatónak, csak egyes vidé­keken, s ott is, mint az indokolásban szintén rámutattam, esetleg csak annyiban, amennyiben egyes vidékeken vagy esetleg az egész ország területén a szőlő- és bortörkölyre nézve a köz­ponti főzdék felállítása nem fog czélszerünek bizonyulni. Ott a kisüstök fenmaradnának s a jelző­és számlálókészülékek alkalmazása mellett volna a pálinka kifőzhető. Ez a terv az, melyre az indokolás rámutat. Xézetem szerint tehát a szőlősgazdáknak nincs különös okuk, hogy ettől a törvénytől megijedjenek. De ismétlem: a törkölypálinka­főzés szerintem mind jobban-jobban vészit jelen­tőségéből, mert ma már a törkölyt annyira ki­60

Next

/
Thumbnails
Contents