Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-645

468 (>4ő. országos ülés 1916 ezek a kukoriczák kissé zsengébbek voltak, azoknak az árát 25%-kal redukálják és csak 20 koronát fizettek. Azután ott, a nép szemeláttára, belekeverték a többi közé. Mármost, engedelmet kérek, ha a t. kormány kívánja, az adatokat mind be tudom neki küldeni. Hát ha a megbízottak ezt a kifogásolt kukoriozát belekeverték a többi közé, akkor utólag nem tudták többé megállapítani, hogy hány százalék lehet az, amelyet olcsóbban vettek át ! Tehát, t. ház, ebből méltóztatnak látni, hogy mi nem bizhatunk meg abban, hogy a javaslat kimondja, hogy a gyümölcs, borseprő és törköly mindenkori árát a pénzügyminister ur állapítja meg, mert én nem vonom kétségbe az ő jóhiszeműségét, de a legjobb intenczió és a legjobb szabály meUett is előfordulhatnak visszaélések ; bocsánat, hogy enyhén mondjam a kifejezést, mindig vannak stréberek, akik a törvény kijátszszák. Mindettől eltekintve, mit szólna akár a pénzügyminister ur, vagy akármelyik munkapárti vagy ellenzéki képviselő ahhoz, hogy a saját termését ne legyen szabad neki adóbefizetés mellett magának kifőzni, hanem más kézbe kell átadnia és ha családi szükséglete merül fel szeszre, azt pénzért kell megvennie. Én nem tudom elhinni, hogy itt kizárólag állami érdek forogna fenn, mert a többtermelést ugyebár hangoztatjuk a mezőgazdaságnál, de a mezőgazdaságnak ez is egyik ága. Mert mi következik abból, ha a kisbirtokosságtól elvonják az eddigi jogot? Hiszen nemcsak 50.000 gazda főzött kisüstön, hanem tapasztalatból mondhatom, hogy mindegyik üstre még tiz gazdát kell számítani, akik köicsön vették az üstöt és azután kifőzték a termésüket. Már most mi történik, ha ez be lesz szüntetve? Ha annak a gazdának van 5 hektoliter cseresznyéje, vigye azt be a BIau urnak? Azért szedje össze, hogy amikor bevitte a központi szeszfőzdébe, hogy akkor ott diskuráljanak vele, hogy ennyit nem ér, meg annyit nem ér? Az a jobb gazda az egyszerűen azt fogja mondani, hogy nem vesződik vele, hanem pusztulni hagyja. És ki károsodik? Az állam, mert elveszít egy csomó indirekt adót, amely miatt nem kell ekszekválnia. Ha a dohány jövedelmező az államháztartás részére, akkor ez is jövedelmező. És már most méltányossági szempontból én csak tisztán egyre kérném a pénzügyminister urat: legyen szíves engem fölvilágosítani arról, hogy az én pénzem miért nem olyan a kincstárnak, mint annak a vigécznek a pénze, akit majd kortesczélból beleültetnek a központi szeszfőzdébe, hogy az én terményemet az főzze ki? T. ház ! Mi erre nem szolgáltunk rá. Mutatják a jelen nagy időkben fiaink, akik a hazát védik, de ne gondolják, hogy azért védelmezik a hazát, hogy ez a jelenlegi rendszer oda fejlődjék, hogy ami jogaik voltak, azokat teljesen elkobozzák. Mert majd mi fog történni ? Jön egy másik fordulat, amely még jobban tönkreteszi az orszájulius 14-én, pénteken. got, mint az irtóháboru, jön a kivándorlás, mert amely államban nincs szabad nép, hanem rabszolga van, ott nagy a baj, a rabszolgaságot senki sem tűri, legkevésbbé a magyar, aki aztán nem tud mást tenni, mint fogja a vándorbotot és Amerikában tölti életét. Egy másik szempont is van, amelyet nem szabad szem előtt téveszteni. Majd a béke beálltával, amit az isteni Gondviselés mielőbb hozzon, mert azt hiszem, nincs köztünk senki, aki hive volna az irtóháborunak, de nincs sehol állam, ahol a nép nagy tömege nem akarná az áldásos békét, a béke beálltával megint használhatjuk a rezet üstökre és lehet idő, hogy a haditechnikának megint szüksége lesz a kisüs tökre és nem lesz meg a rézüstök oly nagy száma, mert hiszen a felesleges mennyiséget ki szokták ereszteni külföldre, és majd nem lehet oly könnyen beszállítani, mint most történt. Higyje el a t. kormány és a t. ház, ha azok a kisgazdák, amikor be kellett szállítani a kazánjaikat hadi czélokra, tudták volna, hogy ebből az ő pálinkafőzésük elkobzása következik, nem történt volna ilyen simán, hanem történtek volna olyanok, a milyenekről a t. háznak nincs képe. Most azonban mindenki nyugodtan adta be, mert azt mondták, hazafias czélra kell, sőt magam is, sok társam is ingyen adtuk a kincstárnak a kazánt, mert a hazafias czélt néztük. Most az indokolásban látjuk, hogy épen azért akarják most keresztülvinni a dolgot, mert hiszen a kisüstöket beszállították a gazdák, és igy fel lehet állítani a központi szeszfőzdéket. Én csak abban az esetben vagyok hajlandó elfogadni a törvényjavaslatot, ha a t. pénzügyminister ur Ígéretet tesz, hogy jogainkat nem csorbítja, mert az nekünk ép oly szerzett jogunk, mint más egyéneknek és még arra az egyre mutatok rá, ha másnak joga van a pénzét befizetni és e czimen más anyagot kifőzni, miért nincs jogunk saját magunknak ugyanezen adó befizetése mellett kifőzni az anyagainkat. Ha ezt a megnyugvást megkapom, állami szempontból, amennyiben oly nagy nehézségek merültek fel és az államnak jövedelemre van ugyan szüksége, miután a javaslatban jogaink elkobzását látom, ez okból nem fogadom el. Elnök: Ki következik szólásra ? Vermes Zoltán jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. ház ! Őszintén megvaUom, nem kívántam nyújtani a vitát felszólalásommal, de azok a dolgok, amelyeket előttem szólt t. képviselőtársaimtól hallottam, arra indítanak, hogy én is felszólaljak és ellenezzem azt, hogy a régi mezőgazdasági ipart, az üstön való szeszfőzést megszüntessék, örülnünk kell, hogyha a magyar mezőgazda mezőgazdasági iparral is foglalkozik. Ez csak a mezőgazdaság előnyére van, csak az ipart űző mezőgazdának előnyére van, mert azt az időt fordítja hasznos munkára, amely neki szabadidő a mezőgazdasági mezei munkák befejezése után.