Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-645

646. országos ülés 1916 Julius lá-én, pénteken. 467 Vermes Zoltán jegyző: Nóvák János! Novák János: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) 'Amennyiben a szeszadóra vonatkozó eredeti törvényjavaslat módosításáról szóló törvényjavaslatot már elég széles mederben fejtegették előttem szólott t. képviselőtársaim, én csak nagyon röviden leszek bátor megindokolni a t. ház előtt, hogy a törvényjavaslatban egy ősi jog elkobzására irányuló törekvés nyilvánul meg. Tudvalevő dolog, hogy a pálinkafőzés megadóztatása 1832-ben kezdődött az akkori rendi országgyűlésen, de akkor az illető kisgazdák, akik akkor még jobbágyok voltak, — csak elvétve voltak kúriák, amelyeknek birtokosai nemesek voltak •— az akkori pénznem szerint két forintot fizettek évente és ennek fejében egész éven át jogukban állott mindenféle gyümölcseiket és szőlőtermésüket szeszszé kifőzni. Ha visszatekintünk a múltba, azt Játjuk, hogy 1848 előtt, amely időről azt hirdetik, hogy ősapáink j obbágyok, vagyis szolgák voltak, nagyobb szabadságnak örülhettek, mint amilyen a mostani kormány által benyújtott törvényjavaslatban jut kifejezésre. így volt az egészen 1848-ig, midőn szünet állott be a törvényalkotás terén. 1850-ben pedig, a szabadságharcz leveretése után, a császári kormány nyilt parancsot küldött Magyarországba, amelynek alapján minden egyes személy, aki pálinkafőzéssel foglalkozott, tartozott bizonyos évi váltságdijat fizetni és ezen a czimen ur és jobbágy egyaránt fizetett. Sajnos, de való, hogy abban a korszakban, amelyről azt hirdetjük, hogy akkor szomorú időket éltünk és nem volt Magyarországnak önkormányzata, az fel volt függesztve : az a császári kormány nagyobb egyenlőséget biztosított, mint kormányzati rendszerünk. Es én nem tudom felfogni, hogy midőn oly gyakran halljuk azt, hogy együtt kell a hazáért harczolnunk, a hazáért dolgoznunk és a magyar áll

am

iság nagy eszméjét és tekintélyét fentartaniink, miére jön épen a legkritikusabb viszonyok között elő a kormány olyan javaslattal, amelynek értelmében a kisbirtokosoknak ezt az ősidők óta szerzett jogát egyszerűen konfiskálni akarja: Midőn a kormány azt mondja ki, hogy központi főzdéket állit fel és ha nem sikerül szövetkezetek utján, vagy pedig a községek bele vonásával ilyeneket felállítani, akkor, ha találkozik egyes olyan személy, aki szeszfőzdét állit és az illető vidék gyümölcs-, bortörköly- és seprőtermésének megváltását garantálja, ugy annak az egy kéznek adja át a szeszkifőzést és annak nyereségét, ez szerintem onnan datálódik, mint már rámutattam, hogy a magyar kisbirtokosság mindig teljesítette hazafias kötelességét és a vezető körökben hűen megbízott, de e bizalommal visszaéltek. Már midőn 1867-ben visszaállították a jogfolytonosságot és Magyarországot alkotmányos ministerium és parlament kezdte kormányozni, mi történt ? 1868-ban meghoztak egy törvényt, amely a nagyobb gazdáknak, a nagyobb ipari vállalatoknak szeszfőzdék felállítását hagyta meg és a mely 30% kedvezményt ad az adó tekintetében, a külországba szállított, általuk termelt szesz után pedig az államkincstár terhére hektoliterenkint 4 forint kedvezményt nyújtott nekik. A kisbirtokosokkal szemben, akik kisüstön főztek, már itt láttuk a nem egyenlő, nem egyformán való elbánást; láttuk az erősebb osztály fokozottabb támogatását és a gyengének elnyomását. Ebbe is beletörődtünk, mert ugy gondolkodtunk, hogyha a haza érdekei megkívánják, hogy az államháztartásnak több legyen a jövedelme, ám viszszük tovább hazafias kötelességünkből kifolyólag a keresztet, megfizettük az adót minden szó zúgolódás nélkül. Midőn 1875-ben megint fölemelték a kisüstön főzött pálinka adóját és a gazdasági szeszfőzdéknél is emelték ugyan az adót, de viszont a kedvezményt meghagyták és azonfelül 2—4 hektoliterig terjedő napi termelésnél 4 forintot, 1—2 hektoliter napi termelésnél pedig 5 forintot biztosítottak nekik, azon mennyiségekre nézve pedig, amelyekre igazolni tudták, hogy nem Magyarország területén fogyott el, meghagyták a régebbi 6 forintot hektoliterenként. A családok számára való ingyenes pálinkafőzés, amelyet az 1868. törvény állapított meg, továbbra is fönmaradt. 1888-ban is emelték az adót, de a család részére való főzés ingyenességét ekkor is biztosították és pedig azoknak is, akik, ha nem volt is kisüstjük, szőlőtermeléssel foglalkoztak. A kisüstön való főzést tehát a gazdáknak szerzett joga. Sajnos, hogy 1908-ban a parlament arra szánta magát, hogy az ipari és mezőgazdasági szeszgyárak kedvezményét továbbra is meghagyta, a család számára való ingyenes szeszfőzést azonban eltörölte és az adót fölemelte. Ezért sem zúdult fel az ország kisbirtokossága. Bízott benne, hogy végre talán majd következik valami. Sok emberben volt bizonyos keserűség, de nem lázadtak fel és a munkásértekezleteken nem tárgyalták a dolgot. Most azután mi történik ? A kormány még az 1908 : XXXIII. t.-cz.-nek azt a szakaszát is meg akarja változtatni, amely kimondja, hogy a szeszadó fokozatosabb fejlesztésére községi és szövetkezeti központi főzdéket létesítenek. Most azt akarják, hogy ne legyen községi és ne legyen szövetkezeti szeszfőzde, hanem jó lesz az egyéni szeszfőzde. Engedelmet kérek, ez nem vezethet másra, mint többrendü visszaélésre. Hogy mi mennyiben bízhatunk az ilyen intézményekben, arra elég bőséges adatot nyújt a Haditermény Részvénytársaság eljárása. Azt hiszem, a t. kormány nem tud arról, hogy 1916 márczius 12-én Csurgón és több helyen a Haditemény Részvénytársaság megbízottja a kukoriczákat összehordatta, az idő abnormális volt, tehát azok a kukoriczák, amelyek a kasokban voltak, nem tudtak annyira megszáradni, mint a padláson levő kukoriczák. Akkor Kohn Adolf Csurgón és Weisz Ignácz Maglódon mint a Haditermény Részvénytársaság megbízottai kijelentették, hogy mivel 59*