Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-645
466 645. országos ülés 1916 nyara volt a dologban valami, mert nem zörög a levél, ha nem fuj a szél. Még valamit említek, amit szintén csak hallottam. A mezőgazdasági nagyszeszgyártulajdonosok, kik a szeszfinomitóknak és a szesznagykereskedőknek makszimált áron felül oly nagyon drágán adták el nyersterményeiket, az aratási munkák előtt azzal fordultak a földmivelésügyi és a pénzügyminister urakhoz, hogy mivel nincs kész szeszük az aratók részére, adjon át nekik a pénzügyminister ur abból a hadsereg részére meglehetős olcsón lefoglalt szeszből, hogy ők azt a gazdáknak újból kiadják. Magyarországon sok ilyen eljárást lehet tapasztalni. Én ezt hallottam, ide hoztam a ház elé és örülni fogok, ha a t. minister ur megczáfolja. Arra nézve is kérném a t. minister ur nyilatkozatát, hogy mint az 1908 : XXVIII. t.-cz. elrendelte, szándékozik-e megengedni a községi és szövetkezeti szeszfőzdék felállítását, vagy a kisüstökkel együtt azokat is ki akarja küszöbölni és csak a központi főzdéket akarja-e felállítani? Aztán mily mértékben kívánja felállítani a háború alatt ez uj típusú főzdéket és mily mértékben megszüntetni a kisüstön való főzést ? Bernáth Béla: Teljes mértékben! Szabó István (nagyatádi): Nem! Az indokolás azt mondja, hogy ahol központi főzdék fel nem állíthatók vagy vállalkozó nem akad erre, a pénzügyminister addig meghagyhatja a kisüstön való főzést. Hát mily mértékben akar itt kísérletezni a t. minister ur az uj főzdékkel és mily mértékben hagyja meg legalább a háború tartamára a kisüstön való főzést? Ha a háború után, mikor uj választás után uj képviselőház jön ide, az az uj ház is azon állásponton lesz, hogy jogos a kisfőzdéket megfosztani szerzett joguktól és vagyonuktól, az ellen lehet majd tiltakozni, de nem lehet annyira kárhoztatni. De hogy most ez a parlament, mely már idején túl van, mely csak bizonyos meghatározott ügyek elintézésre van hivatva, most a háború alatt megfoszsza a kisbirtokosságot szerzett jogától : ez nem méltányos, ez nem igazságos és nem méltó a pénzügy minister úrhoz! Mit szólnak a fronton küzdő katonáink, akik hozzá vannak szokva ahhoz, hogy ne igyanak más pálinkát, mint azt, amelyet ők maguk főztek ki most azt írogatják már két esztendő óta haza a feleségüknek, hogy »legalább egy pár deczit küldjetek a hazai pálinkából, mert ki vagyunk merülve és nagyon kivánjuk«. És a gondos feleség küld is nekik r abból a nagyon óhajtott házi készítményből. És ha most az a fronton küzdő katona azt hallja, hogy míg ő a lövészárokban küzd, azt a kisüstöt is elvették tőle, az a kis jövedelme is odavan és azt se fogja többé használhatni, vájjon mit fog érezni ? Ezt még csak megkísérelnie sem volna szabad a kormánynak a jelen időben, (Élénk helyeslés a ssélsöbaloläahn.) nehogy a legnagyobb eljulius lé-én, pénteken. keseredést idézze fel azok közt, akik értünk harczolnak. Az urak szemében ez talán kis dolognak látszik, mert azt mondják, hogy ugyan mi az a husz-harmincz liter pálinka, amit egy év alatt kifőznek egy-egy háznál, de legyenek meggyőződve, hogyha az urak óriási jövedelmével szemben kicsiny is, annak a kisembernek ez nagy rubrika és nagy összeg, amely őt nagyon érzékenyen érinti és soha életében nem tudja majd elfelejteni ezt a jogfosztást, ha vele szemben elkövetik. T. ház, befejezem beszédemet, (Halljuk! Halljuk!) csak arra hívom fel újra a t. pénzügyminister urat, hogy vigyázzon ezeknél a dolgoknál. Amit én mondtam, azt igazán nem feltűnési viszketegből mondtam, nem is azért, hogy valamit mondhassak ehhez a javaslathoz, hanem igaz meggyőződésemből mondtam, amely azt súgja, hogy a kisbirtokosoknak ezt a szerzett jogát, ezt a jövedelmét semmi körülmények között, senkinek ezen a világon nincs joga kártérítés, kárpótlás nélkül elvenni, nincs joga erre a pénzügyminister urnak sem. Mindenkit kárpótolnak ma, akinek valami szerzett joga van, ha azt a szerzett jogot más czélra kell igénybevenni. Kárpótolják tehát a méltányosság legvégső határáig a kisgazdákat is, akiknek ez a kárpótlás kijár, annyival inkább, mert még ha azt mondja is a pénzügyminister ur, hogy igenis kárpótlást ad érte, akkor is azt mondanám a pénzügyminister urnak, hogy hagyja meg ezt a foglalkozási ágat. Mert nem képzelik az urak, mennyire az elevenjébe vágnak annak a népnek a kisüstön főzéstől való megfosztása által; nem képzelik, micsoda elkeseredést fognak okozni, és micsoda átkot zúdítanak ezáltal fejükre. És figyelmeztetem a t. pénzügyminister urat, hogy azok, akik a maguk nagy jövedelmeinek gyarapítására a kisgazdáknak még ezt a kis jövedelmét is el akarják úgyszólván rabolni azok, akik irigylik a kisgazdától, hogy egészséges és jóminőségü szeszt élvezhet anélkül, hogy hozzájuk kellene fordulnia, azok a kufárok, akik most rávetették magukat a kisgazdák egyetlenegy kisipari kereseti forrására. A magyar nemzetnek ezek a pusztítói, akik a t. minister úrral azt akarják elhitetni, hogy az az állam jövedelmeinek felemelése érdekében szükséges, azok a kufárok hazudnak, a saját önző czéljaik leplezésére használják fel az áHam szükségletei hangoztatását és ezzel károsítják azt a becsületes népet, amely valamint a múltban megtette, ugy ma is megteszi a kötelességét. Ennek nem szabad megtörténnie. Hagyja meg a t. kormány ennek a formáját, ugy mint eddig s ha nagyobb adóbevételre szorul, ám adóztassa meg, de ne vegye el annak a népnek jogát, ne sértse meg azt a népet, erre kérem a t. pénzügyminister urat, a javaslatol pedig semmi körülmények között sem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsobálóldálon.) Elnök: Ki következik szólásra?
