Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-645

645, országos ülés 1916 Julius H-én, pénteken. 465 szorította és rászoktatta ott a lövészárokban. Annak a mezei munkásnak, akinek a nyár nagyobb részében szintén ilyen erőltetett, nyomorúságos munkából áll az élete, szintén szüksége van bizonyos korlátolt mennyiségben a szesz élvezetére, legalább is reggelenkint, mielőtt munkába állana. Ezt magamon is tapasztaltam, máson is megfigyeltem, az életben sokszor láttam, ezt merem állitani. (TJgy van! bal felől.) Ha ez a dolog igy van, amint állitom, akkor mi érdeke lehet a kormánynak abban, hogy az a kisember, akinek ilyen kis mértékben szüksége van a szesz élvezésére, azt a szeszt ne a saját maga termesztményéből állithassa elő egészségesen, élvezbetőleg, hanem üzérektől vegyen mindenféle kotyvalékot drága pénzen és azt használja fel nem az egészsége gyarapítására, hanem a rontására? (TJgy van! balfelöl.) Ezt a szempontot is nagyon figyelmébe ajánlom az igen t. pénzügyminister urnak. A szesz fogyasztását betiltani, a szeszfőzést megakadályozni nem lehet, ez nem is czélja a törvényjavaslatnak. És ha annak a népnek szeszre szüksége van saját élvezetére, akkor feltétlenül meg kell hagyni azt a jogát, hogy azt maga termelhesse és azt a maga termelte egészséges szeszt használhassa, ami neki soha nem ártott és ártani nem is fog. (Helyeslés balfelöl.) A t. pénzügyminiszter ur azzal, hogy ezt az egészséges főzést lehetetlenné teszi, a jogfosztáson és egyebeken kivül a magyar nép, a magyar kisbirtokosság egész osztályát megfosztja egy ősidőktől fogva használt táplálkozási módjától és kiszolgáltatja a nagy üzérek pancsolásának. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) .Nagyon ajánlom az igen t. pénzügyminister urnak, vegye figyelembe ezt a dolgot és ne szüntesse meg azt a kisüstön való főzést, találja meg annak módját, hogy a kisüstöt meghagyhassa, ha meg is kell fizetni az utána járó adót. (Helyeslés balfelol.) Most azt volnék bátor kérdeni a t. pénzügyminister úrtól, hajlandó volna-e megmondani nekünk azt, hogy mit igért igen tisztelt horvát képviselőtársainknak? Mert ha a magyarországi kisgazdákat érinti a pálinkafőzés, a horvátországiakat még inkább érinti. Magyarországon ugyanis a kisgazda kevés pálinkát főz, nem termel gyümölcsöt pálinkafőzés czéljára, csak a megmaradt részt és a szőlő megmaradt törkölyét főzi ki. Horvátországban ellenben egész vidékek űznek szilvatermelést és ez jövedelmük egyik fő forrása. E jövedelmüket legtöbbnyire — mert hiszen adnak el ők a szilva javából, de a szilva több mint kétharmadát a kereskedők nem veszik meg — abból szerzik, hogy ezt a szilvát megfőzik kisüstös pálinkának. Mint egyik képviselőtársam kimutatta, a pálinkafőzdék dolgában Horvátországgal szemben ugy vagyunk, hogy amig nálunk 30 pálinkafőzde van, ott 20 van; t. i. ez az arány. Pedig Horvátország teKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXX. KÖTET. rülete sokkal kisebb, mint Magyarországé. A horvát képviselő urak megkérték a minister urat, hogy a lakosság e jelentékeny jövedelemforrását meg ne semmisítse. Beszéltem a horvát képviselő urak egyikével, hogy a minister ur neki ígéretet tett, ők meg vannak elégedve, ők nem fognak felszólalni. Nem irigylem ezt a horvát testvérektől; joguk van hozzá, s ez az előny tulajdonképen csak szerzett jog respektálása. De akkor ne hajtsa végre a minister ur Magyarországon se azt az intézkedést. Az előttem felszólalt egyik t. képviselőtársam felolvasta a t. minister ur indokolásának azt a részét, hogy mivel a kisüstöket rekvirálták a katonaság részére, most van a legjobb időpont arra, hogy r végrehajtsuk a kisüstöknek megszüntetését. Én ennek az ellenkezőjét tudom. Mert mikor a kisüstöket kérték a katonaság részére, megjelent egy budapesti czégnek hirdetése, hogy ő vasérczkeverékből állított össze oly készüléket, melyre nézve szavatosságot vállalhat, hogy megfelel a czélnak és ezt a közönség rendelkezésére bocsátja, ha a pénzügyminister megengedi a forgalombahozatalát. A minister ur nem engedte meg, ugy tudom. Tehát nem áll meg az az állítás, hogy azért czélszerü most ez intézkedést életbeléptetni, mert nincsenek kisüstök. Volnának, de nem engedte a minister, hogy legyenek. Nagyon sajnálom, hogy a minister ur ily drasztikus eszközökhöz nyúl, csakhogy arra hivatkozhassak, hogy most úgysem tudják a kisgazdák kifőzni kisüstön a gyümölcstermést. Én igy tudom a dolgot; mindenesetre magyarázatra - szorul ez az ügy a minister ur részéről. Még mást is megemlítek, amit szintén csak hallomásból tudok. Nem szavatolok érte, de megérdemli, hogy nyilvánosságra hozzam. Más is hallotta és igen örülnék, ha a t. minister ur megczáfolná. Azt hallottam ugyanis, hogy a minister ur már tavaszra akarta drágábbra makszimálni a szeszérakat s akkor a szesznagykereskedők és finomítók jöttek a ministeriumba és kimutatták, hogy ők a nyers szeszt jóval a makszimális áron felül vásárolták a nagy szeszgyártulajdonosoktól, tehát ha most esetleg olcsóbbra makszimálják a szesz árát, óriási veszteségük lesz. Kérték tehát, hogy ne makszimálják őszig, hogy addig ezt a szeszt forgalomba hozhassák. Meglehetős illetékes egyénektől hallottam ezt és erről is szeretnék felvilágosítást. Mert ha ily előzékeny a kormány azokkal szemben, akik törvényellenesen cselekednek, csakhogy ne károsodjanak, a kisgazdáktól pedig el akarja venni a szeszfőzés jogát minden kárpótlás nélkül, akkor itt oly különbség van az elbánásban kisember és nagyember között, melyet legkevésbbé vártam a t. pénzügyminister úrtól, akit liberális embernek tartok, s akiről legkevésbbé hittem, hogy a régi igazságtalan rendszernek lesz a folytatója. Felhoztam a dolgot, hogy czáfolhassa meg a t. minister ur. Remélem nem igy volt, de bizo59