Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-645

464 645. országos ülés 1916 De hát ezek pénzért veszik át a szilvát és a törkölyt. De hát meg lehet annak makszimálni az árát? Hiszen az arak bármennyit tudnak is, nem értenek a kicsi dolgokhoz, (Derültség jobb felöl.) nem tudják, hogy a szilva javát el szokás adni, azt megaszalják és azt főzik ki, ami nem a java. A törkölynek makszimális árát meg lehet-e állapítani ? Hiszen annak egyik része feleannyit sem ér, mint a másik. Hogyan makszimálják annak az árát? Nem lehet ezt igy, t. ház. Akármilyen fokmérőt, akármilyen műszaki szereket hoznak, azt makszimálni nem lehet. Csináljon a pénzügyminister ur kísérleteket ezen a téren; meg fog győződni, hogy annak a szőlőtörkölynek, annak a szilvának, gyümölcsnek makszimális árát igazságosan megállapítani lehetetlen. Es ha lehetetlen, mi lesz a következménye? Nagy igazságtalanság. Már előbb is mondottam és nem azokról beszélek, akik nagytermelök és akik üzérkedésből csinálják ezt. Hát most ha annak a kisgazdának, amilyen legtöbb van Magyarországon, két-három hektoliter gyümölcse vagy törkölye van, mikor az azt látja, hogy a makszimális ár úgyszólván semmi, hogy az övét, ami jó, ugyanazért akarják átvenni mint a szomszédjáét, pedig ez vizet öntött a törkölybe és ugy akarja eladni, akkor az a kisgazda sem adja oda az ő jó termékét, hanem összeszidja az édesanyját is annak, aki ezt csinálta (Derültség.) — pardon a kifejezésért! — és kiönti a magáét. De most vegyük a dolognak másik oldalát. A községi és a szövetkezeti főzdéknél megvan az az előny, hogy legalább helyben vannak, oda lehet szállítani a törkölyt, gyümölcsöt vagy szilvát. Most a pénzügyminister ur azt tervezi, hogy a központi szeszfőzdéknek nagyobb jövedelmük, ennélfogva nagyobb körzetük legyen. Nem számit azzal, hogy Magyarországon, amikor a szeszfőzésnek ideje van, az őszi betakarodás után igen sok községben lehetetlenség elszállítani ezeket az anyagokat. Tessék elmenni a vidékre és megnézni, hogy az őszi betakarodás után, ha beáll az esőzés, ezer és ezer községben a lakók, akik ősidőktől fogva fizetik az útadót, de azért útjuk nincs, félóra járásnyira sem tudnak elmenni a községből és nem tudják elvinni hordójukat. Azt hiszi a pénzügyminister ur, hogyha ilyen központi főzdéket állit fel, akkor az, akinek hürom vagy négy akó törkölye van, neki fog rágni ennek az útnak és elviszi oda kifőzni? Hiszen megtörténhetik, hogy nem is kerül rá a ;sor, vagy pedig az uj üzletes, aki az.^al jön oda, hogy öt az állam küldte és aki tudja, hogy a sdsgazda rá van szorulva ós igy másnak nem adhatja el a törkölyét, azt mondja neki, hogy inost nem ér rá átvenni és agyongyötri a kisgasdát. Mit csináljon akkor a szegény ember? Nem fogja eladni a törkölyét, inkább kiönti, hadd menjen kárba, ha a kormány nem engeái, hogy használja, akkor más se használja, de maga nem kínlódik vele. Ez lesz a követkejulius lá-én, pénteken. zése a központi szeszfőzdéknek, ha azokat ilyen nagy körletekre állítják fel, ahol a szállítás teljes lehetetlenség. Itt van azután a pálinka élvezete. Természetesen a pénzügyminister ur, akinek az a czélja és kötelessége, hogy az állam jövedelmeit fokozza, nem áll ide azzal a javaslattal, hogy kevesebb pálinkát igyanak az emberek, mert akkor kevesebb lenne a szeszadó. Erről nem is lehet beszélni, elismerem. De még azoknak is, akkik azt mondják, hogy el kell tiltani a népet a szeszfőzéstől, meg kell akadályozni, hogy pálinkát igyon, mert az romboló, degeneráló hatású, azoknak is megmondanám a következőket: Ahol a kisgazda kizárólag a saját termelésű pálinkáját főzi ki és azt használja — legalább ameddig én ismerem a vidéket — ott ilyen alkoholizmusról, olyan rendszeres és káros pálinkaivásról szó sincs. (Ugy van! balfelől.) Ellenben, ahol a spirituszt veszik ós azt iszszák, ott igenis, felléphet az ilyen mértéktelen pálinkafogyasztás. Magam is ott nevelkedtem a nép körében, ismerem, jó nagy részét az országnak be is jártam: tudom, hogy az a kisgazda, aki magának főzet pálinkát, amiről tudja, hogy milyen, azt jóformán csak orvosságnak használja. Két reggel se iszik meg fél deczit. Vannak kivételek, de a törvényhozónak a nagy tömeget, a nagy általánosságot kell nézni. Tudós, magas műveltségű emberek állítják, hogy a szesz élvezésére nincs szüksége az emberi szervezetnek, azt el kell hagyni. Ez is olyan ujitás az emberi okoskodásban, aminek a régi gyakorlat és a természetes leszármazás is ellene mond, mert már Noé apánk is a szőlő levét itta. (Derültség.) De van egy másik oldala is a dolognak. Én tudom azt, amit azok, akik uri kényelemben születtek és nevelkedtek, nem tudhatnak. Az az ember, aki túlságos testi munkát nem végez, aki jól táplálkozik, akinek a jó vacsora után megvan az ideje a kellő nyugvásra, annak nem szükséges a pálinka reggel. De annak az embernek, aki erőltetett testi munkát végez, sokszor erején felül is, amellett rosszul táplálkozik és nagyon rosszul és gyengén vacsorázik és keveset alszik, reggel korán munkába áll, engedelmet kérek, akármilyen tudós ember mondja az ellenkezőjét, aki százszorosan áll én felettem, azzal is szembeszállók és azt mondom neki: ennek az embernek szüksége van bizonyos, igen kevés mennyiségű szeszre, hogy szervezete életerős legyen. (Ugy van! balfelől.) Es ha valaki ezt meg akarná ez áfölni, nézze meg a fronton szolgáló katonáinkat. Akik soha azelőtt pálinkát nem ittak, ott a fronton arra is rászoknak és örömest iszszák a rumot, csak hozzájuthassanak. Akárhánynyal találkoztam, aki mig idehaza volt, rá se nézett a szeszes italra, de amikor most másfél vagy két év után visszajött a frontról, előkéri odahaza a családi pálinkát, amit előbb nem fogyasztott és megiszsza a rumot is, mert a nyomorúság rá-