Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.
Ülésnapok - 1910-645
645. országos ülés 1916 Julius 14-én, pénteken. 457 A ház a szakaszt a gróf Pejacsevics Márk képviselő által beadott módosítással fogadja el. Ezzel a törvényjavaslat általánosságban és részleteiben is letárgyaltatván, harmadszori olvasása iránt napirendi indítványom során leszek bátor javaslatot tenni. Következik a szeszadóra vonatkozó törvények némely rendelkezéseinek módosításáról és kiegészitésérőlszólótörvényjavaslat (írom. 1295., 1306.), a pénzügyi bizottság szövegezése szerint. Elsősorban következik a javaslat általános tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Münnich Kálmán előadó: T. képviselőház! A szeszipar hazánkban igen fontos szerepet játszik közgazdasági szempontból, mert egyrészt az ipari szesztermelés fejlettségénél fogva teljesen kiállja a külfölddel a versenyt, másrészt mezőgazdaságunk érdekeit is közelről érinti. Ezért arra kell törekedni, hogy az ipari szesztermelésnél biztosittassék azon keret, amelyet fejlettségénél fogva jogosan megkövetelhet, de amellett mezőgazdaságunk érdekét is megvédjük, mert hiszen jól tudjuk, hogy a szesztermelés, különösen azon vidéken, ahol a kapásnövények közül csak burgonyát termelnek, mondhatni mezőgazdaságunk létfeltétele. Az ipari és mezőgazdasági szeszipar egymáshoz való viszonyát kívánta a pénzügyminister ur rendezni az 1914-ben benyújtott törvényjavaslattal, de ebből a közbejött háború miatt, sajnálatunkra, eddig még nem lett törvény. A háború alatt azonban a közgazdaság minden terén a viszonyok oly módon változtak és oly különfélekép alakultak, hogy szükségesnek mutatkozik itt is mindazon intézkedések megtétele, amelyek alapját képezik a pénzügyminister ur által az indokolásban kifejtett programm keresztülvitelének, ugy hogy ez intézkedéseket meg kell tennünk, hogy e programm szerint az egész ügyet a jövőben végleg rendezhessük. A t. minister ur maga mondja az indokolásban, hogy a legradikálisabb megoldás volna az állami szeszegyedáruság behozatala, de ezzel szemben ma és valószínűleg a háború utáni közeljövőben is oly nehézségek lépnek fel, hogy jobbnak látszik az ügy végleges rendezését nyugodtabb időkre hagyni, amikor az minden megrázkódtatás nélkül lesz elintézhető. Ha egyébre nem is terjeszkedünk ki, tény, hogy a szeszmonopólium behozatala nagy kisajátítási és befektetési költségeket róna az államra. Ezek azonban elmaradhatnak, ha most a szesz eladási árát szabályozva, az államnak az eladási árban való részesedését biztosítjuk, azonkívül a szesztermelést államilag rendezzük. Tudjuk, hogy a szesztermelés szabályozása nálunk tulajdonképen megtörtént a kontingentálás által. Azonkívül a pénzügyminister ur 1914-ben beterjesztett törvényjavaslatával kívánta szabályozni az ipari szesztermelést. A szesz árának megállapítása azonban először az 1915 : XV.t-cz. által rendeztetett és ismeretes, hogy ez intézke- ' KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXX. KÖTET. dés teljesen bevált. Ezáltal az államnak mindenkor elérhető legmagasabb rész biztosíttatott az eladási árból; amellett a fogyasztóra sem háramolhatnak elviselhetetlen terhek s azonkívül a termelők érdekei is meg vannak védve. A törvényjavaslat indokolása magában foglalja a pénzügyminister egész programmját, mely szerint e kérdést a jövőben rendezni kívánja. Abból látjuk, hogy tervbe vette az 1914-ben beterjesztett törvényjavaslat ujabb beterjesztését, természetesen a megváltozott viszonyok folytán szükségessé vált módosításokkal. A szesz eladási módjának állami szabályozása, valamint az államkincstárnak az árból való részesedése, továbbá a termelésnek állami szabályozása a pénzügyminister programmja szerint majd csak a háború után nyugodtabb időkre marad. Szükséges azonban az 1915 : XV. 6. §-ának megváltoztatása olymódon, hogy a pénzügyminister felhatalmaztassék, hogy a szesznagykereskedők által eladott finomított szesz legmagasabb árát hektoliterfokonként legfeljebb 6 K-ban állapithassa meg. Eddig épen az 1915-iki törvény szerint e felhatalmazás csak 4 K-ról szól. A pénzügyminister ur közli, hogy a most kért felhatalmazással nem kivan teljes mértékben élni, hanem egyelőre csak 1 K-val emeli az árat. Azonkívül mindjárt rendezni kívánja a rum és likőr eladási árát s előállítási módozatait. Ez igen szükséges, minthogy kivált az utolsó időben ép a rum- és likőrgyártás körül fordultak elő a legnagyobb eltérések, épen, mert ezek eladási ára nem volt meghatározva. Megoldandó a legközelebbi jövőben a termelési adó alá eső szeszfőzdék kérdése is. Ezek legnagyobb része még a főzőkészülék napi termelő képességén alakuló átalányozás szerint fizeti az adót s ezért nagyon ferde viszonyok lépnek fel azon szeszfőzdékkel szemben, melyek szeszmérő után vannak megadóztatva. Ezen kivánt a minister ur segiteni az 1914-ben beterjesztett törvényjavaslattal, melyben nagyobb reformok voltak tervezve. De a leghelyesebb elv az, mely az 1908: XXVIII. "t.-ez.-ben van lefektetve, de eddig érvényre nem jutott. Ez a törvényjavaslat a régi törvény alapján kívánja rendezni az ügyet, tekintet nélkül arra, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságokban és országokban hasonló intézkedések egyidejűleg életbelépnek-e. Azon körülménynél fogva, hogy az állam meghatározza a szesz eladási árát és a jelen törvényjavaslat kimondja, hogy a minister állapítja meg . a termelőknek gyümölcs-, illetve szőlőtörköly és borseprőért adandó egységárakat és aszerint részesitik az egyes szeszfőzdéket állami segélyben: a termelők érdekei teljesen meg vannak védve, mivel ha különösen a gyümölcstermelésnél valami árkiesés lesz, ezt a minister ur hozzájárulásával fogja szabályozni. Ha ezt 4—5 éven át megteszi, oly gyakorlati adatokat fog kapni, melyek szerint aztán meg lesz 58
