Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-645

458 645. országos ülés 191 állapitható azon járulék vagy tőke, melylyel a kiesés megváltható. Ha ez meg fog történni, az illetők a jövőben az eddigi üzletért teljesen kártalanítva lesznek. Előnyös ez intézkedés a termelőkre nézve azért is, mert a háború alatt a legtöbbnek a rézüstöket be kellett szolgáltatnia hadi czélokra. Ezenkívül közgazdaságilag csak előnynek mondható, ha a jelenleg okszerűtlen és nem gazdaságos pálinkafőzés meg fog szűnni és a jobbminőségü szilva inkább élvezeti czélokra lesz felhasználható. Azt is mondja az indokolás, hogy az esetre, ha valamely borseprő és szőlőtörköly nem volna ez intézkedés által czélszerüen pálinkafőzésre felhasználható, a minister ur azt tervezi, hogy ezeknek a kis üstökön való főzést jövőre megengedi, de csak a főzőüstön alkalmazandó és a töltések számát jelző készülék berendezése mellett. De ez ügyet is a törvényhozás utján, csak a háború után kivánja végleg rendezni. E központi szeszfőzdék bevezetése tehát inkább kísérletnek mondható, mely hivatva lesz arra, hogy azon idő alatt, mig működésben lesznek, szolgáltassák azon gyakorlati adatokat, melyek alapján később véglegesen lehet rendezni az ügyet. A törvényjavaslat 3. §-a azt mondja, hogy a kontingenssel nem biró mezőgazdasági szeszfőzdék és szeszfinomitók létesítése ezentúl a pénzügy minister ur engedélyétől van függővé téve. Ez folyománya az egész programmnak, mert ha ezt keresztül fogjuk vinni, akkor nem engedhető meg, hogy erre számítva a jövőben esetleg szerzendő nyereségből hirtelenében egymásután ilyen vállalatok létesüljenek, amelyeknek tulajdonképen nincsen létjogosultságuk. A pénzügyi bizottság azonban egy átmeneti intézkedést ajánl, mivel meg akarja védeni azoknak érdekeit, akik már jelenleg ilyen kontingenssel nem biró mezőgazdasági szeszfőzde vagy szeszfinomitó berendezését tervezik és akik már tényleg ezek berendezésén dolgoznak; azoknak lehetőséget ad arra, hogy ezeket a munkálatokat befejezhessék, gyárukat berendezhessék és üzembe is helyezhessék. A pénzügyi bizottság ezért, amint a jelentésben is bennfoglaltatik, egy javaslattal lép a t. ház elé, amely szerint azok, akik a törvény életbelépte után nyolcz nap alatt ezt bejelentik a ministernél és igazolják azt, hogy f. é. Julius 1-éig szerződésileg biztosították gyáruk létesítését s azt, hogy a gyárat f. é. deczember hó 31-ig üzembe helyezzék, ezt a gyárat engedély nélkül létesíthetik és üzembe is helyezhetik. Ezáltal az illetők érdeke teljesen meg van védve. Ennélfogva ajánlom a t. háznak ennek a törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadását, és pedig a pénzügyi bizottság által e jelentés kapcsán beterjesztett uj fogalmazásban, amely szerint a 3. §-ban ez az átmeneti intézkedés bennfoglaltatik. (Helyeslés jóbbfelől.) Elnök ." Ki következik szólásra? Vermes Zoltán jegyző: Csermák Ernő ! Julius 14-én, pénteken. Csermák Ernő: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt az előadó urnak egy tévedését kell helyreigazitanom. Az előadó ur azt mondja, hogy 1914-ben beterjesztett a t. pénzügyminister ur egy javaslatot, amelyet, úgymond, majd újra be fog terjeszteni. Ez nem felel meg a tényeknek. Itt azzal a furcsa helyzettel állunk szemben, hogy immár a hetedik esztendőbe fordul ez a képviselőház, amelynek a törvény rendelkezésének megfelelőleg évenkint kellene ülésszakait tartani, s azt látjnk, hogy még mindig a negyedik ülésszakban vagyunk, amelynek tárgysorozatában a tárgyalásra kész ügyek közt szerepel az a javaslat is, amelyet a szeszadó tekintetében a pénzügyminister ur 1914-ben beterjesztett. A t. előadó ur megfeledkezett arról, hogy ez a javaslat,, amelynek különben szintén ő volna az előadója, be van terjesztve ; hogy tárgyalásra kész ügyet képez és igazán nem tudom, mi az oka, hogyha már egyszer tárgyaljuk ezt a folytatólagos javaslatot, amely annak a javaslatnak rendelkezésére hivatkozik és annak indokai alapján épül, hogy akkor miért nem kapcsoljuk össze ezt a tárgyalásra kész ügyet azzal, amelyet későbben terjesztettek be és amelyet itt látunk. Ennek előrebocsátása után sajnálattal kell kijelentenem, hogy bármennyire érezzük a súlyát annak a nagy felelősségnek, amelylyel szemben állunk akkor, midőn az állam kiadásainak fedezéséről és bevételeinek fokozásáról van szó, aminek elősegítése most úgyszólván mindnyájunknak kötelessége ; ezt a törvényjavaslatot még általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatjuk el. Nincsen ugyan kifogásunk ellene, hogy a t. pénzügyminister ur folytassa az 1915 május havában kezdett eljárást, amely igen szép eredményre is vezetett és amelynek folytatása az 1. §, amely azt czélozza, hogy a szeszadó révén nagyobb jövedelem éressék el, ámde ez a javaslat annyira tendencziózus, annyira elveszi a jogokat bizonyos elemektől, (ügy van! balfelől.) hogy ez elől nem térhetünk ki, és mikor ilyen tendencziát, az állampolgároknak, az érdekelteknek olyan megkülönböztetését látjuk, mint az 1914-iki, valamint folytatólag ebben a törvényjavaslatban, akkor annak elfogadása ránk nézve lehetetlenség. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ha nézzük annak a törvényjavaslatnak az indokolását, amelyet 1914-ben beterjesztett a pénzügyminister ur, akkor szembetűnik, hogy ott még azzal a szeretetreméltó germanizmussal is találkozunk, amely igazán megfelel az ipari szeszfőzők érdekeinek. Azt mondja, hogy »az utóbbi időben a szesztermelés terén egy túltermelés észlelhető*. Ezen túltermelés megszüntetésével és az ipari szesztermelés rendezésével foglalkozik ez a törvényjavaslat és voltaképen azoknak érdekeit akarja megfelelően megóvni. Lássuk főbb vonásokban, hogy az ipari szeszfőzőkkel hogy bánik el ez a törvényjavaslat. Megállapítja részükre az exkontíngenst, voltaképen magát az exkontíngenst kontingentálja és meg-