Képviselőházi napló, 1910. XXX. kötet • 1916. junius 7–julius 15.

Ülésnapok - 1910-645

450 645. országos ülés 1916 Julius lé-én, pénteken. uj vagy a régi törvény szerint legyen az illeték kiszabadandó, ahhoz a természetes jogelvhez, hogy mikor nyilt meg az illetékre nézve a kincstár joga. Igen jól tudom, hogy az 1887. évi XLV. t.-czikk 20. §-ában és más illetéktörvényekben is foglaltatik hasonló intézkedés mint a javaslat eredeti szövegében. Azonban egyrészt az a tény, hogy régi törvényekben helytelen intézkedések történtek, nem vonja maga után azt a következést, hogy ma, amikor újra dönthet a ház ebben a kérdésben, ne intézkedjünk a jogbiztosság szempontjából helyesen; másrészt van még egy igen fontos különbség, amennyiben az 1887: XLV. t.-czikk nem foglalt magában olyan messzemenő illetékemeléseket, mint a jelen törvény. Most megtörténhetik, — ugyanis ha az eredeti intézkedés marad meg — hogy ha valaki a törvény életbe lépte előtt ingatlant vásárol, vagy örököl, az a körülmény, hogy az alacsonyabb vagy a magasabb tételt fizeti, tisztán azon fordulván meg, hogy az illető kiszabási hivatal mikor tudja vagy akarja elvégezni annak az illetéknek a kiszabását; egyedül ettől a minden jogbiztonságot nélkülöző ténytől függ az is, hogy — ha a kivetés a törvényes legkisebb érték alapján történik — pl. a földbirtoknál 50°/o-kal, a budapesti háznál körülbelül 23°/o-kal több. vagy kevesebb illetéket fog-e fizetni. Eltekintve attól, hogy elvileg is ezáltal nyilvánvaló visszaható erőt konstruál a törvény. A t. pénzügyminister ur maga mondta, hogy ez a szakasz nem tükrözi vissza az ő igazi lelkületét, — meg vagyok győződve, hogy belsejében maga is érzi a szakaszban foglalt igazságtalanságot — de az eredeti szöveg mellett azt az indokot hozta fel, hogy igen kiváló szakemberek technikai nehézségektől félnek a szakasz módositäsa esetén. Ez az indok azért nem bir engem meggyőzni, mert hiszen tapasztalati tény, hogy épen a legkiválóbb szakemberek azáltal, hogy évek hosszú során át bizonyos sablonokba belenőttek és folyton azok alapján foglalkoztak bizonyos kérdésekkel, talán kevésbbé a döntő, lényeges kérdéseket nézik ilyen ügyek elintézésénél, inkább a fákat látják, mint az erdőt, mert csak azok a mellékkörülmények lebegnek elsősorban szemük előtt, amelyek között felnőttek és dolgoztak. Van szerencsém tehát inditványomat benyújtani és kérem annak elfogadását. Elnök: Kivan még valaki szólni ? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Teleszky János pénzügyminister: T. ház! A legnagyobb sajnálatomra vagyok kénytelen kijelenteni, hogy az általános vitában előadott okoknál fogva sem vagyok abban a helyzetben, hogy t. barátom javaslatát elfogadjam és igy tisztelettel kérem a házat, hogy a 12. §-t eredeti szövegében méltóztassék elfogadni. (Helyeslés.) Elnök; A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 12. §-hoz báró Madarassy-Beck Gyula adott be egy módositást, amely igy hangzik (olvassa) : »A jelen törvényben foglalt határozatok mindazoknak az illetékeknek megállapításánál megfelelően alkalmazandók, amelyekre nézve a kincstár joga a törvény életbeléptetése után nyilt meg.« Ezt a szöveget az eredeti szöveg helyett' ajánlja báró Madarassy-Beck Gyula. A kérdést ugy szándékozom feltenni, hogy az eredeti szöveget szembe állítom a báró Madarassy-Beck Gyula által benyújtott módosítással. Ehhez képest kérdem a t. házat, elfogadja-e a 12. §. eredeti szövegét, szemben a báró Madarassy-Beck Gyula által javasolt szöveggel, igen vagy nem? (Igen!) A ház az eredeti szöveget fogadja el és igy a báró Madarassy-Beck Gyula képviselő ur által ajánlott szöveget mellőzi. Következik a 13. §. Kostyál Miklós jegyző (olvassa a 13. és 14. §-oíat, amelyele észrevétel nélkül fogadtatnak el. Olvassa a 15. §-t). Elnök: Szólásra ki van feljegyezve? Vermes Zoltán jegyző: Gróf Pejacsevics Márk! Gr. Pejacsevics Márk: T. ház! Van szerencsém a 15. §-ra nézve a következő módositványt benyújtani. Ezen szavaktól kezdve: »aki az ottani« — bezárólag ezen szavakig: »jár el«, az egész rész kimaradna és akkor a szöveg igy hangzanék (olvassa): »Ezen törvény végrehajtásával a pénzügyminister, belügyminister és az igazságügyminister, Horvát-Szlavonországra nézve a pénzügyminister bizatik meg.« Kérem ezen módositvány elfogadását. Elnök: Kivan valaki szólni? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárpm: A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Teleszky János pénzügyminister: T. ház! Részemről szivesen hozzájárulok a t. előttem szóló képviselő ur módosításához és kérem, hogy a 15. §-t ezzel a módosítással méltóztassék elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 15. §-hoz gróf Pejacsevics Márk adott be egy módositást, amely igy hangzik: »Ezen szavaktól kezdve: »aki az ottani« — bezárólag ezen szavakig: »jár el«, kimarad az egész rész, vagyis a szöveg igy hangzanék: »Ezen törvény végrehajtásával a pénzügyminister, belügyminister és az igazságügyminister, Horvát-Szlavonországra nézve a pénzügyminister bizatik meg«. A kérdést ugy fogom feltenni, hogy az eredeti szöveget a gróf Pejacsevics Márk képviselő ur által beadott módosítással teszem fel szavazásra. Ehhez képest kérdem a t. házat, elfogadja-e a szakasz eredeti szövegét a gróf Pejacsevics Márk képviselő ur által beadott ! módosítással, igen vagy nem? (Igen!)